fbpx

Beszélgetés pszichológiáról, környezetvédelemről – a Sharing Circle podcast vendége: Csizmadia Máté

A Sharing Circle nem más, mint emberléptékű beszélgetések mentális egészségről, önismeretről, pszichológiáról, egyszerű életmódról, az életről. Aki kérdez: Vági Zsolt egészségtudományi- és mentálhigiénés szakember.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

tartalmi együttműködés

Még ha a Facebook leállása kicsit meg is akasztotta a legújabb Sharing Circle podcast adását, szerencsére késett ugyan, de nem maradt el. Vági Zsolt most Csizmadia Máté pszichológussal, a Zöld pszichológia blog alapítójával  beszélgetett a klímaváltozásról, a természet és az ember kapcsolatáról és a jövőről.

Máté mesélt kicsit a blog kialakulásáról: elmondta, hogy már gyerekkora óta érdekelte a környezetvédelem és végül ebben az irányban is tanult tovább. Később az agráriumban helyezkedett el, és a munkaügy került hozzá. Így tapasztalta meg, hogy főleg Nyugat-Európában nagyon sokat foglalkoznak a munkavállalói jólléttel, motivációval és ez vitte végül a pszichológia irányába. Ezután gyorsan találkozott a környezetvédelem és a pszichológia. Az is feltűnt neki, hogy hiába érdeklődik már elég régóta a téma iránt, alig változott valami az évek során. Még mindig ugyan azokról a problémákról beszélünk újra és újra. Elkezdte foglalkoztatni ennek a mélyebb értelme, az emberi viselkedés és ebből indult a Zöld pszichológia blog.

A blog és Máté érdeklődése is sokkal tágabb ebben a témában, ezért nem specifikusan az ökopszichológia, a humánökológia és társai tartoznak csak a témák közé, hanem péládul ő beemlete a szociálpszichológiát, és a reklámpszichológiát is. 

Mátét nagyon érdekelte a már említett reklámpszichológia és a döntéshozatal kérdése, hiszen előtte is sokan rámutattak arra, hogy a túlfogyasztás okolható azért, hogy ilyen környezeti katasztrófával nézünk most szembe.

“A klímaváltozás egy olyan fehér lap, amire bárki, bármit rá projektálhat”- mondta. Aki a minimalizmusban, az összefogásban hisz, az arra talál majd érveket, aki pedig a háborúban, az ember embernek farkasa elvben, az pedig arra. Azonban ezek sokszor önbeteljesítő jóslatként is működhetnek. A konfliktusok kezelésére kell felkészülni: az együttműködésre vagy a háborúra. Mind a kettő benne van az emberi természetben.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberiség nem arra van “huzalozva”, hogy hosszú időtávban gondolkodjon. Nem sokan képesek az itt és mostról lemondani azért, hogy a távoli jövőben, akár egy másik generációnak jó legyen. Pedig pontosan erre lenne szükség.

Sokszor jönnek az elkeserítő hírek, hogy mi minden nem elég, nem használ a Föld megmentésének, ami Mátét is ki tudja billenteni. De fontos, hogy ne csak azokat vegyük figyelembe, hogy mi nem jó, hanem cselekedjünk. Jó megoldás lehet olyan személyeket követni, akiknek már van tapasztalatuk.

Érdekes kérdés még, hogy kinek a felelőssége a környezetvédelem: az egyéné, a kormányé eseteleg a cégeké? Fontos  közös nevezőre hozni ezeket, hogy mindenki kivehesse a részét. Állampolgárként nem elhanyagolható, hogy visszajelzést adjunk a cégeknek és magának a kormánynak is, ha nem tetszik az irány, amit képviselnek, akár azzal, hogy mondjuk nem veszünk meg egy terméket. Zsolt itt kiemelte, hogy minden döntésünkkel letesszük a voksunkat valami mellett vagy éppen ellen. Máté szerint segítene meghozni ezeket a döntéseket, ha valóban jól lennének tájékoztatva az emberek, hiszen ha tudnánk, hogy pontosan mi áll egy termék mögött, akkor könnyebb lenne mérlegelni.

A podcastben szó esett még a fogyasztói társadalom kritikájáról, amely esetében Máté kifejtette, hogy bár ő maga is kritikus, mégis bele tud esni hibákba, mert semmi sem fekete és fehér. Hiszen például sokszor fejlesztések is képesek azért létrejönni, mert szeretne profitálni belőle az ember, amit nevezhetünk kapzsiságnak. Nehéz ennyi embert lefoglalni, ezért készítünk ennyi terméket és találunk ki sokszor olyan szakmákat, amik csak terhelik a környezetet. Ha azonban például a szociális szférát vagy ehhez kapcsolódó munkaköröket, feladatokat jutalmaznánk, támogatnánk, akkor talán képes lenne ebbe az irányba elmozdulni a társadalom.

Zsolt felhozta még Máté legutóbbi bejegyzését is, amelyben összekötötte a környezeti témákat a kognitív disszonanciával. Amikor az embernek -például annak, aki szeretne foglalkozni a környezetvédelemmel – olyan sok helyen kell helytállnia, és jól döntenie, hogy megcsömörlik. Tehát amikor a vélekedés nincs összhangban a cselekedettel.

Sajnos ebből adódik például egy olyan magatartás, hogy úgy érzik az emberek, hogy ők kevesek ehhez, úgysem rajtuk múlik és inkább nem törődnek semmivel. Máté szerint ezen kell igazán dolgozni, mert ennek a félelemnek abszolút van alapja. Szerinte egy társadalmi konstrukció tehet ez ellen, az pedig a hit kérdése.

Szóba került még a klímaszorongás is, amely Máté úgy véli azért is sújtja a fiatalokat, mert nagyon sok az elvárás velük kapcsolatban. Mert egyszerre fontos, hogy ne legyenek vágyaik, legyen elég nekik a kevés is, hiszen ártanak vele a bolygónak, lassuljanak inkább le. Miközben ahogy bekerülnek a munka világába, elképesztő pörgés veszi kezdetét, ami még így is sokszor a minimumra sem elég.

Valamilyen módon az emberi kapcsolataink erősítése tud minket talán kihúzni ebből a kapitalista életmódból, ezek képesek túlmutatni a fogyasztói valóságon.

Zsolt kérdésére, hogy mit üzen azoknak Máté, akik most próbálnak belekezdeni a környezetbarát életmódba, arra azt a tanácsot adta, hogy haladjanak kis lépésekben. Keressenek magunknak olyan indikátorokat például, amivel tudják mérni a sikerüket. Illetve mindenképp csatlakozzunk olyan egyesületekhez, szervezetekhez vagy emberekhez, akik már benne vannak, és tudunk tőlük tanulni.

A teljes beszélgetést itt tudjátok megnézni:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek