Az életünk természetes része a folyamatos függő viszony. Fodor Ákos Axióma című haikujában is ír erről, gondolata értékes fókuszváltást hoz: “a szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek.”
“Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.” – én úgy értelmezem a rousseaui szabadság gondolatot, hogy szabadok akkor vagyunk, ha megengedhetjük magunknak, hogy nemet is mondhassunk, amikor értékrendszerünk, szükségletünk szerint azt tennénk elkerülve a meghasonulást.
Pál Feri szerint “a szabadság két részből áll: szabad vagyok valamire és szabad vagyok valamitől. Ezért a szabadság kulcsa nem csak az, hogy képes vagyok valamit megtenni, hanem az is hozzátartozik, hogy ha kell, legalább egy időre el is tudom engedni, mert az egyensúly az élő rendszerekben elsősorban folyamat. Ez a valódibb szabadság.”
Eva Edith Eger pedig azt hangsúlyozza ki, hogy nincs szabadság felelősség nélkül, a cél, hogy belakjuk a saját életünket, így igazából a szabadság a döntéseinkről szól. Nem csak a nagy, hanem az apró, kicsi napi szintű döntéseinkről, melyeken keresztül folyamatában gyakoroljuk és megerősítjük a szabadságunkat.
Igazán valódi, szabadabb életet a függések, függő viszonyok természetszerű elfogadásával és törekedvén azok bölcs megválasztásával, kialakításával élhetünk. Miközben ön- és emberismeretünket fejlesztve értékalapú, hiteles és felelős döntéseket hozva gyakoroljuk függéseink, kötöttségeink figyelembevételével együtt a szabadságunk, ezáltal létrehozva egy elfogadóbb, megengedőbb, oldottabb, könnyedebb élet(ter)et önmagunk számára, ahol kiteljesedhetünk.
A szabadság leggyakoribb szimbóluma a madár. A madár elfogadja és megválasztja az ágat, melyre leszáll, s arról is dönt, meddig marad rajta, ugyanakkor az ág helyett inkább a szárnyaiban bízik, melyek változó körülmények között is megtartják, így szárnyal csak igazán. Kitapasztalja az egyes légviszonyokat, s nem célja folyton repülni és magasabbra és magasabbra jutni, folyton “túlhaladni” önmagán, egyszerűen élvezi madár létét a körülményeihez igazodva. A madár szárnyába vetett bizalma olyan mint egy rész-egész metonímia, a szárnyaiban bízik, de a szárnya önmaga része, így a madár szárnyába vetett bizalma valójában az önmagába vetett bizalom. Érdemes olyan személyiségfejlesztő munkát folytatni, ahol lehetőség nyílik kialakítani egy bizalmi kapcsolatot önmagunkkal.
Dönthetünk a szabadságunkról, mondhatnám az általunk szabadon választott függő viszonyainkról, kapcsolódásainkról, s mindez reálisan, felelősen és tisztán lehet felszabadító erejű (párhuzamosan a félelem jelenlétével együtt is). Mindezek mentén megújíthatjuk, átalakíthatjuk, újraszabhatjuk magunkra a saját életünket a függések tudatával a szabadság magasabb rendű értékével együtt. Madártávlatból másképp láthatjuk életünk szabadságának-függéseinek viszonyát, érdemes őket elég jó békés kapcsolatba hozni. Ebben segíthetnek az alábbi kérdések:
Mit jelent, milyen értéket képvisel számomra a szabadság, a szabad élet?
Hogyan hat rám általában véve a függés tudata?
Jó referencia személyektől és tényezőktől teszem magam függővé?
Ha szabadon megválaszthatom, kitől és mitől függjek, mit választanék?
Hogyan hozhatnék itt és most kisebb döntéseket, amik a szabadabb, oldottabb, megengedőbb és könnyedebb életem felé segítenének, támogatnának?
Bacsinszki Petra szakmai oldala itt érhető el.
