Ha nem nagyon szoktál ilyesmit csinálni, akkor ez elsőre baromi unalmasnak tűnhet. Ebben az esetben jó egy csoportos élménysétára elmenni, ahol különböző érzékszervi és észlelési gyakorlatok segítségével facilitálva van maga a folyamat. Közben pedig egy szuper közösség része is lehetsz, s megoszthatod a tapasztalásaidat más hasonló gondolkodású emberekkel.
Egy ilyen séta során élménnyel egybekötött tanulási folyamatban találkozhatsz a mentális, fizikai egészséged fejlesztésével és a fenntarthatósághoz szükséges – természethez való újrakapcsolódás élményével.
De persze hatékonyan a hétköznapokba beépítve lehet igazán felismerni, hogy mi, emberek a teljes ökoszisztéma részei vagyunk – mert ez így van, akár tudatában vagyunk, akár nem. Mindez elkezdhető olyan egyszerű lépésekkel is, hogy gondosan választott (akár magunk termelt) teafűből készítesz egy teát, minden kis apró pillanatát megélve a folyamatnak.
- Milyen árnyalatokat veszel észre, ha jól megfigyeled a teafüvet?
- Milyen a tapintása a növénynek?
- Milyen hangja van, ahogy beleszórom a kancsóba a teafüvet?
- Milyen illata van a száraz növénynek? Milyen, amikor ráöntöm a forró vizet?
Ez egyrészt egy érzékszervi gyakorlat, amely segít az elméd lecsendesítésében, s bekerülni a jelen pillanatba, az itt-és-most-ba. Másrészt a teafű is egy növény vagy növények keveréke, akár el is képzelheted, hogy nézett ki míg a természetben növekedett, kik voltak a szomszédjai. Máris más minőség egy ilyen “szemüveggel” meginni egy teát, tudatosítva azt, mi kerül a bögrémbe, ugye? A Természetkapcsolat erősítő 7 napos online programban ehhez hasonló gyakorlatok várnak.
Miért fontos igazán újra kapcsolódni a természethez?
Vannak olyan kutatások, forgatókönyvek a jövőre nézve, ami szerint 2050-re már nem lesz emberi civilizáció a klímaváltozás miatt. Erre sok esetben az a válasz, hogy de a nagyvállalatokat az igazán felelősnek a klímaváltozás okozásában, és nekik lenne fontos szerepük a klímavédelemben is. Ami igaz is, azonban biztosan mindenki hallotta már azt a mondatot, hogy „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. Fontosak az egyéni és közösségi megoldások, mint például, hogyan csökkentsük a háztartási hulladékunkat, hogyan váltsunk környezetbarát termékekre a mindennapjaink során. Hiszen ez hatással van a bolygóra is, illetve segíti a klímaváltozás miatti szorongás enyhítését, ha cselekvési lehetőséget találunk. Ez a jó a szorongásban: változásra késztet! De emellett beszélhetünk egy mélyebb szintről is, az észlelés- és gondolkodásmódunk működéséről és változásáról. Az ökopszichológia elmélete és az általam tartott programok is ezt a szintet célozzák meg. Mindez a természethez való újrakapcsolódáson keresztül lehetséges.
„A környezeti nevelés akkor eredményes, ha az egész személyiséget áthatja, ha a kognitív elemek – ismeretek, tapasztalatok – megszerzésén túl az attitűdök, érzelmi viszonyulások, magatartási módok terén is kifejti hatását… A környezeti nevelés eredménye a tudás mellett érzés is. Az a cél, hogy a gyermekek felfigyeljenek a természet szépségére, érezzék a felfedezés örömét, izgalmát… és kialakuljon bennük az együttérzés, a sajnálat, a csodálat és a szeretet érzése… Valóban hasznos, ha rendelkezünk tárgyi tudással a természetről, azonban az is fontos, hogy érezzük a kapcsolatot, a szeretetet és a gondoskodást a természet iránt, és viszont is…” (KISS ÉS ZSIROS, 2006).
Tehát (az ökopszichológiai megközelítés szerint) fontos egyrészt az egyes élőlényekhez, valamint a természet, a bolygó egészéhez való kapcsolódás, mind felnőttek, mind gyermekek számára. Hiszen az emberi tevékenység, illetve életmód erősen felelőssé tehető a klímaváltozás kialakulásáért, így ezen a szinten is tudunk változtatni, de csak akkor, ha empátiával viseltetünk a természet iránt. Ugyanúgy, ahogy empátiával és érdeklődéssel fordulunk más emberek iránt, ugyanezt megtehetjük az állatok és növények iránt, amelyek mellett elsétálunk nap, mint nap munkába menet. Értékelhetjük és megcsodálhatjuk egyedi szépségüket.
Egy elvontabb gyakorlat, ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat az adott élőlény szerepébe. Ehhez első lépésként meg kell próbálnod más szemszögből látni a világot. Hugh Warwick brit ökológus és sünszakértő (forrás) gyakorlata, hogy ereszkedj le szó szerint egy sündisznó szintjére ahhoz, hogy kialakítsd a kötődést hozzá és az őt körülvevő természeti környezethez. Térdelj vagy akár hasalj le a földre, s vedd szemügyre mit látsz. Ebből a nézőpontból tekint a világra egy süni. Máris más ebből a szemszögből egy eldobált szemét, amely a sündisznó nyakába akadhat és megfojthatja. De persze a veszélyeken kívül más szépségeket is észrevehetsz, amelyek egyébként máskor elkerülnék a figyelmedet.
Vagy megpróbálhatsz akár a lakásból jobban kapcsolatban lenni a természeti ritmusokkal. Például a lakásod egyik ablakából megfigyelheted az ég változásait különböző napszakokban, különböző időjárásban, más-más évszakban, de mindig ugyanarról a helyről. Napi pár perc, csak figyeld az ég színét, kövesd a felhők mozgását, figyeld meg a nappali és éjszakai égboltot. Ez akkor is elvégezhető, ha valamilyen okból nem tudsz kimenni a természetbe.
Építs be a napjaidba ilyen és ehhez hasonló apró rituálékat, és hidd el, hamar észre fogod venni, hogy minőségben teljesen más hétköznapjaid lesznek.
A cikk első része, melyben Szabina arról ír, hogyan alakította ki a kapcsolatát a természettel, itt olvasható.
