A történetet valószínűleg már mindenki hallotta: Chris Rock viccelődött Jada Pinkett Smith kopaszságán, mire fel Will Smith kiment és pofon vágta, majd még beüvöltött neki kétszer, hogy ne merje a felesége nevét a szájára venni, mindezt káromkodásokkal tarkítva.
Azóta számtalan vélemény látott napvilágot (olyan is, hogy az egész kamu volt), legtöbbjük azzal kapcsolatban, hogy a fizikai erőszak mennyire elítélendő. A nemzetközi médiában pedig olyan szélsőséges álláspontok is megjelentek, hogy akár meg is ölhette volna Will Smith Chris Rockot. A másik oldalon pedig a Jada betegségével élők közössége lényegében köszönetét nyilvánította ki, amiért megvédte feleségét. Ugyanis Jada kopaszsága egy autoimmun betegség miatt alakult ki. Az igazság azonban valahol mindig középen van, ez esetben pedig, ahogy oly sokszor máskor is, a reflektorfény nagyrészt inkább a fizikai bántalmazóra esett, aki ellen Chris Rock ugyan nem tesz feljelentést, de az Akadémia részéről minden bizonnyal kapni fog büntetést.
Mi a gond ezzel az egésszel?
Alapvetően az, hogy valaki egy ekkora eseményen fizikai agressziót alkalmaz egyáltalán nincsen rendben és jogos, hogy valamiféle büntetést érdemel, még akkor is, ha utána bocsánatot kért kirohanásáért. Azonban azt gondolom, hogy ez egy picit komplexebb ügy annál, minthogy egyértelműen igazságot tegyünk.
Valaki külsejével viccelődni már alapból nem ízléses, de ha azt a bizonyos kondíciót egy betegség okozza, akkor már egészen gusztustalan dolog poént csinálni belőle. A történtek során ugyan számomra nem derült ki, hogy Chris Rock tisztában van-e ezzel a helyzettel, és szeretném feltételezni, hogy nem ennyire érzéketlen, hogy tudta és ez sem állította meg, de sajnos minden esély megvan rá. Érdemes lenne elgondolkodni ezen is, mert verbálisan bántani valakit nem kevésbé veszélyes és ártalmas, mint fizikailag.
Érdekes, hogy a gyerekek és a tinédzserek esetében hányszor kerül szóba a bullying, ami többek között a szóbeli erőszakot foglalja magában, ami sokszor aztán fizikaivá is válhat. Ha belátjuk azt, hogy ez a fiatalok esetében milyen súlyos probléma, akkor nem álszentség mindeközben a felnőttek esetében fellépő verbális abúzus felett pedig szemet hunyni?
Számos ember él olyan kapcsolatban, vagy él át olyan helyzeteket, amikben nem fizikálisan, hanem verbálisan bántalmazzák, ami olykor mélyebb sérüléseket okozhat benne, mintha megütötték volna. Félreértés ne essék, egyáltalán nem szeretném összemérni ezeket, viszont nagyon is lényeges, hogy mindkettőre egyenlő hangsúlyt fektessünk. Ugyanis a szóbeli abúzus áldozatai között is megannyian vannak, akik súlyos lelki traumákat szereznek és rosszabb esetben olyan mély depresszióba zuhannak, ami végül akár öngyilkossághoz is vezethet. Kérdem én, ez nem legalább annyira súlyos dolog, mint, hogy valaki megütött egy másik embert? Sokszor pedig kéz a kézben járnak ezek az esetek.
Nem áll módomban mindezzel felmenteni Will Smith-t vagy bárki mást, aki hasonlóan fejezte ki indulatait. Viszont azt gondolom, hogy ha a színésznek ezután – jogosan – el kell mennie egy dühkezelő programra, akkor a másik félnek is szüksége lenne valamiféle elbeszélgetésre, amiért azt gondolja, vicces valakinek a betegségén poénkodni. Gúnyt űzni valamiből, ami egy másik embernek valószínűleg nem csekély frusztrációt okoz amúgy is az életében, nem éppen elegáns. Nem mellesleg egyébként az is felvet néhány kérdést, hogy Chris Rock miért pécézi ki magának már nem először Jada-t, de ez egy másik történet.
Amit valójában mondani szeretnék, hogy lehet bojkottálni Will Smith-t és mindenki mást a fizikai fellépéséért, de ezzel egyidejűleg kerüljön terítékre az az ember is, aki kiprovokálta a fizikai atrocitást egy ízléstelen megjegyzéssel. És kerüljön terítékre mindenki más is, aki verbálisan bántalmazott valakit.
Borítókép: ET
