Írtam már nem egyszer a kapcsolatomról a testemmel, annak változásairól és úgy magáról a diétáról. Maradjunk annyiban, hogy nem ismeretlen terep ez számomra. Volt, hogy nagyon rászántam magam és szorgalmasan sportoltam, és váltottam életmódot. De akadt olyan is, hogy a nagy elfogadás jegyében beleszartam a dologba és meg is lett az eredménye.
Nincs kilókban kitűzött célom, már csak azért sem, mert a nagyjából 8 hónapja vett mérlegünk bemondta az unalmast (lehet, mert már-már kényszeresen sokat álltam rajta) és én ezt égi jelnek vettem. Viszont egy célom van, mert hát anélkül nem lehet ilyen dolognak neki ugrani, az pedig az, hogy újra kényelmesen beleférjek a kedvenc tavaszi/nyári fehér nadrágomba.
Ez volt az első olyan nadrág, ami nem sötét vagy fekete színű volt és mégis felmertem venni. Higgyétek el, aki úgy nőtt fel, hogy neki nem “kellene” világos nadrágokat hordania, mert “nem előnyös”, annak ez igenis nagy előrelépés. Szóval ez a nadrág nekem ezért ilyen fontos, és ezért ragaszkodom hozzá, hogy újra úgy tudjam felvenni, hogy előtte nem kell 20 percet különböző pózokban küzdenem vele. Az sem zavarna, ha azt követően, hogy végre rajtam van, már nem csak robotként, behúzott hassal tudnék mozogni benne.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kissé mindig szűk volt, amit a boltok különösen értelmezett méretezésének és online rendelés túlzott kényelmének köszönhetek, de az tény, hogy ennyire azért sosem küzdöttem vele.
Nagyjából 6 hetet tűztem ki magam elé, ami idő alatt szeretném elérni, amire vágyok. Erről pedig kedves olvasó, természetesen téged is informálni foglak.
Félreértés ne essék, én nem vagyok dietetikus, sem edző és valószínűleg egyáltalán nem értek hozzá. Én tényleg egy vagyok közületek, aki keresi a számára leghatékonyabb módszert, ami ráadásul nem viszi anyagilag csődbe.
Szóval ha érdekel az utam, akkor kövesd mostantól a magazint!
