fbpx

Nemzeti Parkok Magyarországon – a keleti régió

Sorozatunk utolsó részében hazánk keleti tájain kalandozunk, Aggtelektől egészen a Körös-Marosig. Változatosabbnál változatosabb Nemzeti Parkokban járhatunk itt, északon izgalmas barlangrendszerekben hajózva, dél felé pedig sík legelőkön mélázva.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Korábbi részeinkben bemutattuk Magyarország nyugati és középső területein elhelyezkedő Nemzeti Parkjainkat, azok látványosságait és különleges élővilágát. Ezúttal pedig az utolsó epizódban a keleti régiót járjuk körbe.

Aggteleki Nemzeti Park

Hazánk legészak-keletibb csücskében található Aggtelek, melynek Nemzeti Park része – beleértve a barlangrendszert – átnyúlik Szlovákiába is. Ezt a területet 1985-ben nyilvánították Nemzeti Parkká, továbbá az Aggteleki barlangrendszer 1995 óta nemzetközi védettséget is élvez, ugyanis az UNESCO Világörökség tagja.

Az úgynevezett karszt területeken megannyi forrás, tiszta vizű patak és csermely csordogál, mesés hangulatot kölcsönözve az erdős vidéknek. Barlangrendszere pedig az érdekes cseppkő és mészkő képződményekkel teszi egyedivé a tájat. Növények tekintetében olyan érdekességeket találhatunk itt mint a szibériai harangvirág, a tavaszi hérics vagy a tarka nőszirom.

Az állatvilág ritka képviselői itt a pelék, a barlangoknak köszönhetően a különböző denevér fajok, és rákok. Szlovákiából pedig alkalmanként átlátogatnak farkasok, hiúzok, vagy akár barnamedvék is.

Bükki Nemzeti Park

Aggtelek szoros szomszédságában találjuk a Bükki Nemzeti Parkot, amelynek 90 százalékát erdő borítja. Az 1976 óta védettséget élvező terület egyik legnépszerűbb pontja Lillafüred a maga csónakázó tavával és vízesésésével. De legalább ilyen izgalmas látványt nyújt a közeli Szalajka-völgy, ahol pedig a Fátyol-vízesés vonzza a tekinteteket. 

A Bükk élővilágának védett tagjai közé tartoznak a ragadozó madarak, mint például a parlagi sas meg a kígyászölyv. Illetve itt is jellemzőek a barlangok lakói, többek között a hosszúszárnyú denevér, mely a kontinens nagy részén már kihaló félben van.

Hortobágyi Nemzeti Park

Hazánk legelső Nemzeti Parkját 1973-ban alapították, 1999-től pedig a Világörökség része is. Különlegességét többek között az állattartás ősi rítusának megtartása adja, itt találhatjuk ehhez a legkiterjedtebb legelőket. A pásztor mesterségnek külön múzeumot is szenteltek ezen a területen.

Élővilágáról a több mint tíz halastó gondoskodik, mely otthont ad a csíkosfejű nádiposzátának, a túzoknak és még számtalan más vízi élőlénynek. A sík terület sűrű növényzetében pedig megbúvik az ürge, a menyét és a fürj. Gyakoriak a Hortobágyon még a jellegzetes magyar pásztorkutyafajták, mint a puli vagy a komondor. Allattenyésztés szempontjából pedig szürkemarhával, és mangalicával találkozhatunk leginkább. 

Építészetileg pedig nem szabad megfeledkezni a történelmi Kilenclyukú hídról sem, ami szintén ezen a tájegységen lelhető fel.

Körös-Maros Nemzeti Park

Magyarország délkeleti zugában helyezkedik el a Körös-Maros Nemzeti Park, amit 1997-ben alapítottak. A két folyónak és holtágaiknak köszönhetően itt is nagyon gazdag a vizivilág. Több mint 40 különböző halfaj él a környéken és olyan madarakkal találkozhatnak a szemfüles látogatók, mint a gulipán, a túzok vagy a szerecsensirály. Emlősök közül pedig a szerencsésebbek vidrákkal is találkozhatnak.

A Nemzeti Park területén helyezkedik el a Fehértó, aminek nagyon fontos szerepe van a madárvonulásban, ezért fokozottan védetté nyilvánították, és csak engedéllyel látogatható. Fontos megemlíteni még a Szarvasi Arborétumot is, mely többek között a tájra jellemző növényvilágot mutatja be, de üvegházaiban teknősöket és kaktuszféléket is megcsodálhatunk.

Borítóképet fényképezte: Tajnay Dorottya

Kapcsolódó cikkek