Eltelt kicsit több, mint hat hét, pontosan annyi, amennyit kitűztem magam elé, hogy elérjem a célomat. Közbejött egy egészségügyi probléma, ami miatt két hétig el voltam tiltva a mozgástól, majd feltették a fogszabályzóm, ami mellett bevallom az elején kicsit kevesebb kedvem és energiám volt mozogni.
Viszont pont ennek köszönhetően – bár sok hála nincs bennem ezzel kapcsolatban – és mert leveken éltem, beindult a fogyás. Ennek következtében, jöhet a dobpergés, bizony újra beleférek a vágyott fehér nadrágba. Bár nem éppen így akartam elérni.
Ahogy viszont szilárd táplálékot is képes lettem elfogyasztani, úgy jött meg egyre inkább az energiám is. Így ráálltam újra a heti 4, de minimum heti 3 edzésre. Ezek főleg otthon is végezhető, súlyzós és saját testsúlyos edzések. Semmit sem erőltetve, de egyre többször kaptam magamat azon, hogy hiányzik a mozgás és várom, hogy valami, akár kisebb kis tornát csinálhassak.
A futásra még nem tértem vissza, azt majd az újabb orvosi kontroll után merem jobban visszavezetni. De most ezzel is elégedett vagyok, ami van. Látom, hogy lassan, de formálódok, és egyre több mindent bírok.
Ami az étkezést illeti….
Nem volt tudatos, átgondolt étkezési tervem, csupán a fogszabályozó és a vele járó fájdalom befolyásolta az alakformáló kihívásom ezen részét. Ugyanis ez idő alatt főleg puhább zöldségeket, gyümölcsöket, és az ezekből készült smoothiekat ettem és ittam. Majd idővel kibővült a tojás különböző formáival.
Észre se vettem, és szépen lassan minimalizáltam a gyorsan felszívódó szénhidrátokat az étrendemből, illetve egyre több jó zsír jelent meg benne. Az én fejemben az rögzült, hogy a zsír, az olaj rossz. Persze, minden a minőség és mértékletesség kérdése, de mint kiderült, az én szervezetemnek igenis pont ezekre volt szüksége ahhoz, hogy az alakformálás beinduljon vagy legalábbis új szintre lépjen.
Azt vettem észre, hogy nem puffadok, nincs teltségérzetem, mégsem éhezek. Ezt a teóriámat az is megerősítette, hogy ahogy például újra megengedtem magamnak egy-két péksütit, azonnal jött a puffadás és már nem esett olyan jól a dolog, mint régen. Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól mindent megvonok magamtól, csupán jobban próbálok figyelni a testem jelzéseire.
Mi az új alakformáló cél?
Bár nem éppen úgy alakult ez a hat hét, ahogy terveztem, mégis valamiképp sikeresnek érzem, és nem csak azért, mert feljött a nadrág. Főleg, mert azért még a kényelmestől messze áll. Hanem mert inkább úgy érzem, igazából most kezdődik az utam.
Meglepett, hogy mennyire a sok, innen-onnan összeszedett információ, rossz berögződés irányított. Miközben ahogy minden esetben, úgy a testünknél többszörösen is igaz, hogy minden ember és szervezet más. Ki kell tapasztalni, kinek mi jön be, mire van szüksége. És én még nagyon az elején járok ennek.
Az új célom, hogy minél jobban megismerjem magamat, a testemet és a mozgás tényleg a mindennapjaim része legyen. És nem csak azért, hogy beleférjek egy ruhadarabba, hanem önmagamért. Csak mert jó.
