Ha valaha is megfigyeltél egy kutyát alvás közben, valószínűleg te is elgondolkodtál azon, hogy vajon álmodnak-e az állatok.
Az álmok és az álomfejtés egy bonyolult témakör. A tudósok még mindig nem tudják pontosan, hogy miért álmodunk, vagy egyáltalán miért fontosak, milyen jelentőséggel bírnak az álmok. Az állatok álmainak tanulmányozása pedig még ennél is nehezebb; hiszen például a kutyák nem tudják megmondani, miért nyüszítettek vagy imitáltak futást alvás közben.
David M. Peña-Guzmán a San Francisco State University egyik tudományfilozófiai tanulója, aki nemrég publikált az állatok álmodásáról szóló könyvét, úgy gondolja, az álmok lehetőséget adnak arra, hogy olyan kognitív tulajdonságokat is kiterjesszünk az állatokra, mint az érzés, emlékezés, képzelődés.
Az tudjuk, hogy a főemlősöknek vannak érzéseik. De mi van például a pókokkal, akik egy friss tanulmány szerint REM-alvást és vizuális álmokat is tapasztalhatnak? A “pókálmok” gondolata furcsán hangzik, de lehet, hogy igaz!
“Az az elképzelésünk, hogy az álmok lényegében konfabuláló (az a folyamat a visszaemlékezéskor, melynek során az egyén a hiányos emlékeit nem valós vagy a fantáziája szülte elemekkel cseréli fel, egészíti ki) értelmezések, ami egyfajta őrült és élénk elemekkel van egybekötve. Viszont amikor az állatok esetét vizsgáljuk, egyszerűen csak meg akarjuk érteni, mi történik velük alvás közben, ami befolyásolhatja a tanulást, memóriát, viselkedést.” – mondja Matthew Wilson, az MIT neurobiológusa.
Miről álmodnak a macskák?
A házimacskák voltak az első olyan állatok, amiken álomkutatást végeztek. Michel Jouvet, az alváskutatók úttörője az 1960-as években a macskák álmodásának bizonyítékát fedezte fel, amikor megfigyelte álom közbeni viselkedésüket, majd megváltoztatta azt.
REM-alvásban az emberi izmok keveset mozognak, annak ellenére, hogy intenzív mentális aktivitás uralkodik rajtunk ilyenkor. Ez az úgynevezett atónia állapot biztosítja, hogy a test ne valósítsa meg az álmainkat, bármennyire is valósnak tűnnek. Jouvet felismerte, hogy a macskáknál a nyúltagyi híd szabályozza a REM-alvást, ami alvás közben részleges bénulást okoz. A nyúltagy híd egyes részeinek eltávolításával azonban Jouvet drámai változást okozott a macskák álmodás közbeni viselkedésében. Mély REM-alvásban lévő macskák úgy kezdtek el mozogni, mintha ébren lennének: ugráltak, vadásztak, védekeztek a láthatatlan fenyegetésekkel szemben.
Jouvet paradox alvásnak nevezte azt az időszakot, amikor a test mozdulatlan, de az elme teljesen aktív marad. Ez nyitott ajtót ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik a macskák agyában alvás közben.
A patkányok a labirintusról álmodnak
Egy kutatás szerint miután a patkányok napközben labirintusban szaladgálnak, alvás közben is megismétlik ugyanazt a pályát. Ébrenlétkor a patkány hippokampusza – az agynak az a része, ami az emlékek létrehozásáért és tárolásáért felel – emlékszik a labirintusban való navigáció neuronmintázatára. Később, amikor a patkány elalszik, az agya reprodukálja ezt az azonos mintát, ami arra utal, hogy emlékszik az útvonalra vagy újra tanulja azt.
A zebrapintyek álmukban is emlékeznek a dalokra
A leggyakrabban Ausztráliában előforduló zebrapintyek annak ellenére, hogy énekükről ismertek, nem születtek énekesmadaraknak. Nekik is hallgatással, gyakorlással és talán álmodással kell megtanulniuk, amit fütyörésznek.
A 2000-es években a kutatók felismerték, hogy a madarak előagyában lévő neutronok sajátos mintázatot képviselnek, miközben énekelnek, ezt pedig a tudósok hangról hangra újra tudják alkotni. Amíg a madarak alszanak, ugyanazt a mintát reprodukálják, megismételve az aznap hallott és énekelt dalt, ami arra enged következtetni hogy a madarak álmukban emlékeznek és dalokat gyakorolnak.
Majd két évtizeden át tartó további kutatásnak köszönhetően kiderült, hogy a pintyek voltak az első nem emlősök, akiknél bebizonyították, hogy az emberhez hasonló alvásszerkezettel rendelkeznek, beleértve a REM-alvást is.
Mély alvók a halak is
Philippe Mourrain stanfordi neurobiológus szerint a zebrahalak REM-szerű alvást is tapasztalnak. Vagyis alvás közben ezek a halak elengedik az izmaikat, átalakul a szívverésük, és olyan agyi aktivitást mutatnak, mint egy ébren lévő hal. Az egyik figyelemre méltó különbség az emberekhez és egyes állatokhoz képest, hogy ilyenkor a halak nem mozgatják a szemüket. Még a szemhéjukat se csukják le.
Ez a felfedezés arra utalhat, hogy a REM-alvás, vagyis az az állapot, amikor a legintenzív az álmodás, legalább 450 millió évvel ezelőtt alakulhatott ki, még azelőtt, hogy a szárazföldi és vízi állatok az evolúció során elváltak egymástól.
Évekkel ezelőtt úgy hitték, a halak nem alszanak. Mourrain szerint itt a bizonyíték ennek megcáfolására.
Hogy miért számít, ha az állatok álmodnak? Az álmodást leginkább az idegi kapcsolatok újraindításával hozzák párhuzamba, ami felkészíti az idegrendszert a következő napokra olyan folyamatok révén, mint a memóriakonszolidáció és a kognitív optimalizálás. Utóbbi esetében az észlelés, a memória, az ítélkezés és az érvelés mentális folyamatai válnak a lehető leghatékonyabbá, tökéletesebbé és hasznosabbá. Ez azt bizonyíthatja, hogy nem az ember az egyetlen faj, amely képes emlékezni és tanulni.
