Régóta köztudott, hogy ideális esetben napi 7-8 órát kellene mindannyiunknak aludni, lehetőleg ennek egy részét éjfél előtt. Ezzel biztosíthatjuk testünknek és pszichénknek is a felfrissülést, regenerálódást. Valamint az optimális alvásmennyiség- és minőség hosszú távon is pozitívan hat az egészségünkre. Kíváncsi lennék, mindezzel a tudással a birtokunkban mégis hányan tartjuk be a javasoltakat? Én biztosan nem, és szerintem még jónéhányan így vagyunk ezzel.
A túlhajszoltság kultúrája, amiben élünk, az állandó fejlődni vágyás, teljesítménykényszer, és hogy semmiből nem akarunk kimaradni, biztosan nem segít. Számtalanszor kapom azon magam, hogy habár már 11 óra van, lefekvés helyett mégis inkább még megnézek egy filmet, hogy kikapcsoljam vele az agyam, ami ezer dolgon pörgött egész nap, vagy elolvasok néhány érdekesnek tűnő cikket. Szintén nehezítő körülmény a jelenlegi gazdasági helyzet, amelynek hatására sokan kénytelenek pluszmunkát vállalni, túlórázni, vagy csak lemondani olyan dolgokról, amik korábban a kényelmet, a pihenést szolgálták, és ezeket az extra feladatokat is bele kell sűríteniük a napjukba.
A klímaváltozás további alvásmegvonást okoz
Hiába hallani mindenhol, hogy a klímaváltozás életünk minden részletére hat, mégsem gondoltam bele még, hogy ez az olyan mindennapi tevékenységekre, mint az alvásunk is igaz. Az atmos cikke szerint három síkon is befolyásolja a pihenésünket. Egy 2017-es tanulmány kimutatta, hogy egyértelmű összefüggés van a megemelkedett nyári éjszakai hőmérséklet és a romló alvásminőség között. A nehezen elviselhető meleg miatt nehezebb elaludni, majd gyakrabban ébredünk fel, a kiizzadt folyadékot pótolni kell, és sokszor azzal az érzéssel kelünk fel egy ilyen éjszaka után, mintha semmit nem aludtunk volna. Márpedig az előrejelzések szerint az elkövetkező években mindez csak romlani fog.
A klímaváltozás hatása ugyanakkor túlmutat az emelkedő hőmérséklet hozadékain. Dr. Daniel Rifkin neurológus és alvásszakértő kutatásai szerint azoknál, akik természeti katasztrófákat, például árvizet, földrengést élnek át, gyakran jelentkezik az úgynevezett „első éjszaka hatás”. A kifejezés egy olyan állapotot ír le, amikor az ember rendkívül éberen alszik, minden apró mozzanatra, zajra felriad, folyamatos készültségben van, és képtelen a valós kikapcsolásra. Jellemzően poszttraumás stressz szindrómában szenvedők szokták átélni ezt a jelenséget, de enyhébb változatát tapasztalhatjuk akár egy vizsga előtti éjszakán is.
A klímaszorongás ördögi köre
A legalattomosabb hatással a klímaszorongás van az alvásunkra. Az egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák, és az ezzel kapcsolatban ránk ömlő információmennyiség, a saját bőrünkön is megtapasztalt vízhiány, vagy a teleink enyhévé válása olyan tényezők, amelyek növelhetik szorongásunkat a klímaváltozással kapcsolatban. Az ökológiai aggodalom az USA felnőtt lakosságának 68%-át érinti, és szerintem egyre többen gondolkozunk el, hogy vajon a gyermekeink még hány évet tudnak az általunk megszokott körülmények között élni. Meddig nem válik számunkra is mindennapossá a víz- vagy a megfelelő minőségű, egészséges élelmiszer hiánya?
Ez a fajta aggódás egyértelműen nehezíti az elalvást és rontja az alvásminőséget, ugyanakkor a kipihentség hiánya tovább erősíti a szorongást. Ennek egyik oka, hogy agyunk kognitív része képes csökkenteni az emocionális agy által generált frusztrációt, és az aggodalmakat racionalizálni. Amikor azonban nem vagyunk megfelelően kipihentek, agyunknak ez a része nem képes kellő hatékonysággal működni, vagyis még inkább érzelmileg leterheltnek és frusztráltnak érezhetjük magunkat.
Kognitív funkciónk ilyen jellegű csökkenése pedig kevésbé megfontolt és racionális döntések meghozatalára sarkall. Fáradtan sokkal inkább elmozdulunk a könnyebb irányba, választunk egy kényelmesebb, de kevésbé tudatos megoldást: egy nehezen induló napon inkább autóba ülünk ahelyett hogy bebicikliznénk a munkahelyünkre, hamarabb döntünk az ételrendelés mellett vagy csábulunk el valamilyen teljesen egészségtelen, adalékanyagban dús, túlcsomagolt nasira. Ezek az apró döntések pedig ha összeadódnak a társadalomban, annak már látható szerepe van bolygónk állapotának további romlásában hosszútávon. Emiatt pedig újra elkezdhetünk aggódni, és ezzel a kör bezárul.
Az alvás nemcsak a saját jóllétünket növeli, hanem a bolygóét is
A kör megszakítása és megfordítása viszont működőképes lehet. Azontúl, hogy ha kialusszuk magunkat, sokkal inkább képesek vagyunk tudatosak maradni, tartani magunkat törekvéseinkhez egy fenntarthatóbb és egészségesebb életmódra, az optimálisabb erőforrás gazdálkodásban is segít. Az ok nagyon kézenfekvő, mégis szerintem ritkán gondolunk bele, hogy ha alszunk, akkor épp nem végzünk egyéb, erőforrás-igényes tevékenységet: nem működnek a háztartási gépek, nem vásárolunk feleslegesen újabb dolgokat, nem fogyasztunk élelmiszert, vagy folyatjuk a vizet.
Sokszor azt gondoljuk, hogy ezek annyira jelentéktelen dolgok, hogy semmilyen hatásuk nincs a nagy egészre, de valójában itt is érvényesül a sok kicsi sokra megy elve. Ha az USA 300 millió fős lakossága csupán egy órával többet aludna, az elméletben 1.1 millió tonna széndioxid kibocsátás-csökkenést eredményezne napi szinten.
Engedjétek hát meg magatoknak a pihenést: ha fáradtnak érzitek magatokat, bújjatok ágyba időben, mert ez nemcsak a másnapi kedvetekre és az egészségetekre lesz pozitív hatással, de még a Földnek is jót tesztek vele!
