Mit takar a woke mozgalom
A szószerinti fordításnak talán leginkább a felébredt szó felelne meg, ami átvitt értelemben arra utal, hogy az illető tájékozott azzal kapcsolatban, ami a világban történik. Ami ráadásul azzal is párosul, hogy érzékeny is az adott történésekkel kapcsolatban, főleg társadalmi problémákat illetően. A woke kultúra igyekszik felhívni a figyelmet az egyenlőtlenségekre, a rasszizmusra, és a szabadságjogok csorbítására is.
Amerikában ennek már egy sokkal régebbi, a 30-as évekre visszadatálható kultúrája van, és leginkább a feketéket ért igazságtalanságokhoz köthető.
Először Huddie William Ledbetter 1938-as dalában hangzott el, ami egy feketéket ért igazsgátlan perhez köthető, majd az 1950-es években a mozgalom kissé szélesebb spektrumon kezdett mozogni, nem csupán a színesbőrűek kérdéseivel foglalkozott.
Az igazán nagy fordulat aztán 2014-ben következett be, mikor a rendőrök a Missouri állambeli Fergusonban lelőtték a fegyvertelen Michael Brownt. Ekkor kelt életre a Black Lives Matter mozgalom, amihez már szorosan hozzákapcsolódott a woke is. 2017-ben aztán az Oxford Dictionary is külön szócikket kapcsolt hozzá. A többi pedig, ahogy mondani szokták már történelem.
De akkor mi a baj a woke mozgalommal?
A kérdés abszolút jogos, hiszen mi baj lehet egy olyan alapgondolattal, ami elitéli a rasszizmust, kiáll az egyenjogúság mellett, és ráadásul arra buzdít, hogy legyünk tájékozottak. Véleményem szerint az, ami mára lett belőle. Vagyis, hogy egyes képviselői, és a belefolyt politikai pártok igyekeznek nagyon leszűkíteni szexuális és bőrszín, azon belül is a feketék problémájára. Mintha ezekkel akarnánk megoldani a világszinten jelenlévő társadalmi egyenlőtlenségeket.
Félreértés ne essék, mindegyik fontos probléma, amiről beszélni kell. Azonban érthető, hogy a társadalom többi szereplője számára egy idő után visszássá válik, hogy ennyire két pillérre szorul az egyenlőség kérdése.
Ahogy pedig a kapitalista világunkban lenni szokott, kapva kaptak ezen a cégek, és jöttek a BLM-es pólók és a szivárványos bevásárlózacskók, a woke mozgalom néhány elvakult tagja pedig elégedetten csettintett. Nincs itt kérem semmi látnivaló, meg van oldva minden.
A másik kérdéses része számomra ennek a kultúrának, az az előbb említett elvakultság, és sokszor erőszakosság. Innen ered többek között a mára elszabadult cancel culture, amin néha úgy tűnik nincsen fék. Ma már minden viccet meg kell magyarázni, vagy ki sem szabad mondani, jól át kell gondolni kinek, hogyan köszönünk és még sorolhatnám.
Mindeközben a valós problémákról, az osztályok közötti egyre mélyülő szakadékról, a gyermekszegénységről, a vízhiányról, az egyre közelgő környezeti katasztrófákról és háborúról nem kell beszélni. A sor persze még hosszan folytatható, mert probléma van bőven és nem is egy mozgalomtól várható el, hogy mindenre megoldást nyújtson.
Ami viszont elvárható, hogy egy egyenlőséget hirdető ideológia legyen nyitott mások problémáira, legyen kész vitázni, megérteni, empátiával hozzáállni és a jogos kritikát megszívlelni.
A téma természetesen sokkal többrétűbb, mint ami ebbe a cikkbe belefér, az viszont véleményem szerint biztos, hogy a 21. század egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen irányba megyünk el ezen a téren, és miként irányítjuk a társadalmi diskurzust és ezáltal milyen valós megoldásokat kínálunk az igenis létező problémákra.