Ha jól tudom, nem művészeti területen tanultál.
A Műszaki Egyetemen kommunikáció és média szakot hallgattam. Nem azért, mert óriási vágyam volt ezt tanulni, hanem mert ez volt a B opció. Nem vettek fel elsőre a Képzőművészeti Egyetemre, ami teljesen érthető, ugyanis nem készültem fel rendesen. Nem is tudtam, hogy kell, és azt sem, hogy a felvételi általában több éves projekt. Bennem nem merült fel, hogy majd jövőre újra megpróbálom, mert nem tudtam, hogy így csinálják. Elkezdtem járni az egyetemre, és ott ragadtam.
Most viszont szabadúszó vagy. Milyen út vezetett el idáig?
Jó változatos (nevet). Miután befejeztem az egyetemet, reklámügynökségnél voltam körülbelül 2 évig. Utána elmentem dolgozni a TYPO Showroom-ba, legalább 4 évig voltam ott. Ezalatt már csináltam a saját márkámat (Virágéknál – a szerk.), de göröngyös út volt addig, hogy pénzügyileg is fenntarthatóvá tegyem.
Szerinted mi a szabadúszás előnye és hátránya?
Az előnye, hogy te alakítod, te vagy saját magad főnöke. Hogy úgy játszol az időddel és a pénzeddel, ahogy szeretnél. Viszont ugyanez a hátránya is. Szerintem én soha nem dolgoztam még annyit, amennyit most saját magamnak. Pedig az előző munkahelyeimen is beleadtam mindent. De mivel én vagyok a legszigorúbb magamhoz, sokszor hat és fél napos egy munkahét.
Fotó: allwehavejuststories
Mit képviselsz a Virágéknál márkád, és ezen belül az alkotásaid?
Ez lehet kicsit egocentrikusnak hangzik, de első sorban azt hiszem, saját magamat. Mostanában kicsit hadilábon állok ezzel a kérdéssel. Egy időben, amikor rájöttem arra, hogy mennyire fontos, hogy legyenek énhatáraim, hogy tudjak nemet mondani, a személyes fejlődéssel párhuzamosan alakult ki az, amit csinálok, ahogy rajzolok. Eleinte tele volt feminista üzenetekkel a munkám. De azt hiszem, most már más szakaszában vagyok az életemnek. Így talán nem annyira kézzelfogható, hogy bármilyen dolgot rá tudnék húzni.
Szóval mindez veled változik.
Szerintem igen.
Mi inspirál?
Én eléggé természetközeli lény vagyok. Számomra fontos, hogy kint legyek a levegőn, a kutyámmal töltött idő; ilyen teljesen átlagos dolgok. A barátom szokta mondani, hogy én egy ősember típus vagyok. És van benne valami. De a zene is óriási inspirációs forrás nekem. A street kultúra, hip-hop világa közel áll hozzám.
Hogyan jött a tetkózás?
Egy időben nagyon sok rajzomat kitettem az Instagram oldalamra. Egyre többen írtak, hogy meg lehet-e vásárolni őket tetkónak. Akkor nagyon megtetszett ez az ötlet. Előtte is különböző felületre nyomtattam a mintákat, de sokszor éreztem, hogy nincs meg a helyük. Bőrön pedig tök jól működnek! Az meg már önmagától értetődő volt, hogy ha erre van igény, akkor én is csinálhatnám. Ami ebben még számomra nagy hajtóerő, hogy közben emberekkel lehetek.
Szeretsz általuk energiát gyűjteni? Inkább extrovertált vagy?
Aha, talán. Bár nem vagyok ilyen vámpír típus (nevet). Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim vendéglátásban dolgoztak, és mindig a pincérek, a szakácsok vigyáztak rám, ezáltal folyamatosan társaságban voltam. Ez az érzés a tetoválás által visszajön. Meg ami még jó, hogy minőségi időt tölthetek el a vendégekkel. A tetkózás során közel kerülünk egymáshoz.
Mindig is a szabadkézi, tűvel kivitelezhető handpoke technika érdekelt?
Igen, ez a technika jobban tetszett. A géppel kapcsolatban tele volt a fejem különböző sztereotípiával. Nekem egészen két héttel ezelőttig csak handpoke tetkóim voltak, most kaptam meg az első gépit. Már egyre jobban érdekel a gép, főleg, hogy a tetoválással együtt jött egy maximalizmus is. Nehezen viselem, hogy nem tudok tökéletes tetkót csinálni, és a gép segítene benne. Bár ezzel kapcsolatban eléggé ellentmondásos, ami bennem van. Hiszen nem biztos, hogy tökéletesnek kell lennie.
Mik voltak ezek a gépi tetoválással kapcsolatos sztereotípiák?
Egy kevésbé empatikus, inkább durva, nagyon férfias világ volt a fejemben.
Szerinted változott a társadalom hozzáállása a tetoválásokhoz?
Az az igazság, hogy a társadalomról szerintem én nem tudok nyilatkozni, mert egy buborékban élek. Fogalmam sincs, hogy mi a teljes kép. Az biztos, hogy azokban a szubkultúrákban, amikben mi mozgunk, a fénykorát éli. Ha egy kicsit szélesebb spektrumban gondolkodok, akkor azt mondanám, hogy egyre több ember bevállalja. Volt például már orvos vendégeim is, vagy ehhez hasonló magasabb presztízsű pozícióban elhelyezkedett személy.
Kevés idő alatt, sok szakmát megismertél, megtanultál, miközben a mi generációnk abban nőtt fel, hogy a szüleink több évtizedekig ugyanott dolgoztak. Ebben mi a motivációd?
Szerintem azért vagyunk itt, hogy olyan dolgokat csináljunk, amiket élvezünk.
Ha visszaemlékszel, gondoltad volna, amikor felvarrtad az első tetkót, hogy ez működőképes lesz?
Nem (nevet). Attól volt ez jó, hogy nem feszültem neki teljesen. A kíváncsiság hajtott és az, hogy megtanuljak egy új dolgot jól kivitelezni.
A Sisko Studioban van a szalonod. Mit kell erről a helyről tudni?
A SISKO idén májusban lesz 3 éves. Egy alkotóközösség vagyunk. Mind a hárman csináljuk a saját projektjeinket, és támogatjuk egymást ebben. Úgy látom magunkat, mint egy befogadótér.
Mik a jövőbeli terveid?
Nemrég dolgoztunk egy improvizációs projekten Albert Alianna fotóssal és Bakos Luca Dóra táncossal. Egy olyan lehetőséget kerestünk, amiben úgy tudtunk együtt lenni, hogy azt képviseljük benne, ami mindhármunk számára testhezálló. Ebből született egy fotósorozat, és ehhez kapcsolódó termékek, aminek lesz egy eseménye várhatóan májusban a SISKO Studioban. Ez a következő projekt, ami előttem van.
Kövessétek a Virágéknál Instagram és Facebook oldalait!
Kiemelt kép: allwehavejuststories
Virág, a Virágéknál márka megálmódójának bemutatkozása itt olvasható.
