Alig vagyunk úton húsz perce, mire felhangzik a hajókürt és tolatni kezdünk a kikötő felé. Üsküdar városrészébe érkeztünk, avagy, ha távolabbról nézzük a térképet, alig fél óra elég volt ahhoz, hogy eljussunk Európából az ázsiai kontinensre.
A komphajó mellett az átlátszó vízben medúzák lebegnek, mintha csak dermedten várnának valamire. Pillanatokon belül érkezik a válasz. Megszólal a müezzin hangja, imára hívja a híveket, bezengi az egész kikötőt.
Isztambul és az első találkozás
Bizonyos időközönként visszaszólít Isztambul, a hely, ahol megtanultam tisztességesen törökül káromkodni, és tisztességtelenül alkudozni. Fél évet laktam a városban, egy szemesztert hallgattam az Isztambuli Egyetem jogi karán, és itt váltam kalandvágyó fiatal felnőtté.
Törökország két kontinens közé ragadt, így mindkét földrész értékeit és árnyoldalait hordozza, olykor csodálatra méltó vagy megmosolyogtató, máskor pedig megbotránkoztató formában.
Először tíz évvel ezelőtt érkeztem egyedül az esti órákban Isztambul egész éjjel lüktető bulinegyedébe, Taksimba. Akkoriban még nem létezett adatroaming, és főleg nem működött a telefonon a Google Maps. Ha el akartam találni valahová, hamar kapcsolatot kellett teremteni a helyiekkel, rá voltam kényszerítve, hogy használjam a török nyelvet.
A Taksim térről fél tucat segítőkész helyi lakossal kötött tiszavirág életű ismeretséggel később jutottam el a Küçük Bayram utcába, a transzvesztita bordélyház tőszomszédságában található első szállásomra. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy ez az utca, az itt élő emberek, a kóbor kutyák és a sült gesztenye illata milyen hatással lesznek rám egész életemben.
Isztambul és a látványosságok
Azóta évente járunk össze Isztambullal, mint régi jó ismerősök. Általában nosztalgiázom a város már felfedezett pontjain és belevetem magamat a metropolisz eddig nem látott titkaiba. Hiszen egy tizenhat milliós város szinte kiismerhetetlen. Minden városrész, minden egyes kerület különbözik hangulatban, zajokban, illatokban, építészetben és a helyiek hagyománytiszteletében.
Amit sosem hagyok ki:
Kumpir és waffel Ortaköyben
A Boszporusz híd lábánál fekvő városrész, Ortaköy – amellett, hogy a lemenő nap fényében olyan, mint egy impresszionista festmény – a török streetfood ételek Mekkája. A városban itt készül a legjobb kumpir, mely lényegében egy gigantikus, behemótra nőtt krumpli mindenféle földi jóval megtöltve. Továbbá nem elhanyagolható a másik ember alkotta gasztronómiai csoda, a waffel sem.
Fener és Balat
Az egymás mellett elhelyezkedő, szoros összefüggésben lévő két városrész még talán pár évig meg tudja tartani autentikus, bájos hangulatát. Színesre mázolt sorházakkal tarkított utcái, antik és vintage üzletei, kávézói kihagyhatatlanok.
Ázsiai kiruccanás
Amint komppal átjutsz az európai oldalról az ázsiai városrészek valamelyikébe, kicsit kizökkensz az isztambuli forgatagból. Üsküdar városrészben leülhetünk a tengerpartra egy forró török teával a kezünkben és messziről csodálhatjuk az európai kontinenst vagy a bohém hangulatú Kadiköybe érkezve kortyolgathatjuk az Efes sört egy bár teraszán – szigorúan behűtött korsóban.
Isztambulban nőként
Törökországban megtanultam, hogy a bizalom, a vendégszeretet és önzetlen segítség továbbra is ott lapul az emberekben, a törökökben pedig túl is csordul. Soha nem ért semmilyen atrocitás, a helyiek mindig tisztelettel fordultak hozzám, a török nyelv ismerete pedig mérföldekkel közelebb hozott bennünket.
Többször vendégül láttak teára, baklavára, vettek nekem buszjegyet, ha szorult helyzetbe kerültem vagy szereztek szállást, ha szükségem volt rá. Persze soha nem árt, ha megtartja az ember a józan eszét – főleg, ha egyedül utazik – és lappang benne egészséges félelem, a táskájában meg egy paprika spray.
Mivel Isztambul egy sokszínű, változatos hely, érdemes egy nőnek mindig magánál tartania egy kendőt is arra az esetre, ha a város konzervatívabb részére sodorná az élet vagy egyszerűen meg akarna nézni egy mecsetet.
Őszintén mondhatom, Törökországban minden lehetséges. Aki pedig egyszer eljut Isztambulba, lehetetlen, hogy ne kapjon rövid időn belül maradandó kultúrsokkot. Ahogy az is biztos, soha nem tudja majd elfelejteni a várost, ami egy kicsit Európa, egy kicsit Ázsia, leginkább mindkettő vagy talán egyik sem. Isztambul ezért olyan különleges.
Anna blogja, a Világgá mentem, majd jövök platform egy optimista, vidám felület, ahol igyekszik összegyűjteni a színes benyomásokat, kedves történeteket a világból és hazai úti célokról. Elmeséli, miért érdemes útra kelni. Hasznos tippeket is itt oszt meg, hogyan talált pénztárcabarát és mégis gördülékeny megoldásokat szállások, jegyek, közlekedés és minden más tekintetében.
A Világgá mentem, majd jövök Facebook oldala itt és Instagram oldala pedig itt elérhető.
