Az ünnepi kibeszélőben Orsós Julianna, Márton Joci, Suha Nikolett és Farkas Laci, Fedorkó Boglárka moderálásával a cigány himnusz és zászló mögé néztek, a műsor középpontjában a roma történelem eddig alig vizsgált összefüggései és ellentmondásai álltak.
A teljes adás elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=BEddQw-ZCnY&t=1s
Mindannyian elmesélték, hogy a Nemzetközi Roma Nap és a világkongresszus
évfordulója inkább felnőttkorukban vált számukra fontossá, főként az ezekhez
kapcsolódó közösségi élmények hatására. Szükséges magukat ünnepelni, de talán még
hatékonyabban lehetne a jelenhez kapcsolni ezt a napot, ha a megemlékezéseken nem
csak középkorú vagy annál idősebb férfiak jutnának szóhoz, hanem fiatalok és nők is.
Farkas Laci szerint sokszor maguk a romák sincsenek tisztában a saját
eredettörténetükkel, és sok a félinformáció, amit tisztázni kellene.
A cigány szó etimológiáját két irányból szokás megközelíteni. Az egyik az „atszinganosz” görög
szóból eredezteti, mely érinthetetlent jelent, és ezt kötötték össze az indiai kasztrendszerrel. A másik megközelítés szerint kipcsák-szláv közvetítőkön a törökből került a magyarba a cikan, cigan szóból és eredetileg nincstelent, földönfutót jelentett.
Ennek kapcsán muszáj megjegyezni, hogy ugyanebből alakult ki magyar-lengyel közvetítéssel egy másik szavunk, a szegény. A középkor végén, kora újkor elején a cigánynak tekinthető népesség egyet jelentett tehát nemcsak a legszegényebb rétegekkel, hanem az indiai eredetű bevándorlókkal is. A cigányság egységei azonban sem nyelvükben, sem kultúrájukban nem voltak hasonlóak egymáshoz, azonban mindegyik vándorló nép már akkor rendszerszintű elnyomástól szenvedett.
A ma Magyarországon ismert három roma csoport a 17-18. század fordulójára alakult ki. Orsós Julianna úgy látja, hogy a roma történelem kutatása elszigetelődött, pedig a megértéséhez mindig a megfelelő korszak kontextusában kellene vele foglalkozni. Cigányságról szóló középkori forrás kevés van, és nem tudhatjuk, hogy az említett csoportok egy az egyben megfeleltethetők-e a mai roma csoportoknak. Ennek ellenére a különböző középkori oklevelekben előforduló pharao, Aegyptiacus, cyganus, zingarus szavakat a cigány népcsoporttal kezdték azonosítani a történészek. Ezek a források egyébként arról tanúskodnak, hogy a 15-16. században királyi fennhatóság alá tartozhattak. Képi források (festmények, fametszetek) elemzésekor sem áll rendelkezésre túl sok támpont, a feltételezett viseletükön kívül. Ráadásul sokszor évszázadokkal később, már kialakult előítéletek birtokában kezdték azt állítani, hogy
ezek cigányábrázolások. A romák korai történetének felderítését nem könnyíti meg, hogy ebben a korszakban ők maguk még egyáltalán nem írták le a saját történeteiket.
Mária Terézia és a felvilágosult abszolutizmus korába már Márton Joci kalauzolta át minket. A cigányokban potenciált látott a hatalom, és úgy vélték, akkor lehetne csak kiaknázni, ha „jobb belátásra” bírják, letelepítik, megkeresztelik és a földesurak szolgálatába állítják őket. A plébánosokat kötelezték is a roma gyerekek oktatására. Ekkor jelent meg a cigányokról való diskurzusban az a mai napig jelen lévő felfogás, hogy gondoskodni kell róluk, mert maguk képtelenek rá. Tudatos asszimilációs eszközökkel megpróbálták tiltani a saját nyelv használatát, az öltözködést, illetve a
gyerekeket is gyakorta kiemelték a családokból. A törekvések nem jártak sikerrel, nem sokkal később azonban megkezdődött a cigányság romanticizálása, mint a természettel harmóniában élő, romlatlan népé – ez viszont a másság kultuszát erősítette.
Ezután egy nagy ugrással a Kádár-korszak által okozott károkról beszélt Suha Nikolett, melyben a különböző politikai-szociális kísérletek tárgya volt a cigányság. Az állam ismét megcélozta a letelepítésüket, átnevelésüket és asszimilációjukat, de ezek legfeljebb a megbélyegzést és a szegénység, az elnyomás újratermelődését érték el. A
„fekete vonat” kifejezés például a munkába ingázó romák miatt született meg. A lakhatásukat a települések szélén, tömbökben, a többségi társadalomtól leválasztva képzelte a vezetés, és a gyerekek oktatása szintén évtizedekig szegregáltan, kisegítő osztályokban vagy intézményekben zajlott, esélyt sem adva a felzárkózásra.
Összegzésként Márton Joci elmondta, hogy jót tenne a romáknak amerikai példán, a fekete történelem hónapja mintáján egy roma történelem hónap, így nagyobb hangsúlyt kapna, mennyi mindent kell még feltérképeznünk ezzel kapcsolatban. Farkas Laci a különböző kisebbségek közti együttérzést hiányolja, szerinte ezek az elnyomott csoportok együttes erővel többet érnének el a saját magukról való beszédben is. Orsós Julianna az egzotizált, kisajátított roma történelemkutatás és a hősképek helyett a korszakba beágyazott, specializált kutatást szorgalmazza. Suha Nikolett hasonló véleményen volt, szerinte fontos lenne kilépni a szegregált mátrixból és kontextusba
helyezni a romák történelmét, mert csak így lehet lebontani a kialakult hamis képet.
