Megfigyelhető, hogy sok pár hasonló korú, végzettségű, társadalmi helyzetű, de akármilyen meglepő még génkészletüket tekintve is hasonlóak. És megdőlni látszik az a közkedvelt mondás is, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ugyanis számos kutatás bebizonyította már, hogy az elsődleges szempontok egy párkeresésnél a külsőségek mellett, hogy azonos értékrendű, gondolkodású embert találjunk. Minden esetben az intimitást keressük, azonban mások a preferenciák fiatal felnőttként és az idő előrehaladtával is.
Talán senkinek sem újdonság, hogy a párválasztási mechanizmusunk is visszavezethető a gyerekkorunkra. Hiszen már ekkor bevésődnek kellemes illatok, mozdulatok, arcvonások vagy akár hangok is, amelyek mélyen beleívódnak az emlékeinkbe. Lehet ez szülő, egy játszótárs vagy bárki, aki nagy hatással volt ránk, ezáltal jó hangulatba kerülünk, amikor felfedezni véljük ezeket a tulajdonságokat a másikban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy jól is választunk. Ez a fajta kötődési forma főleg fiatalabb korban jellemző ránk, amikor még nincs sok viszonyítási alapunk, inkább egy elképzelt idea a tökéletes párról és párkapcsolatról.
De ahogy idősebbek leszünk, jönnek a fejünkben tökéletesnek hitt kép mellé a jó vagy rossz tapasztalatok, és az egyéb elvárások, akár társadalmi, akár más formában. Ilyenkor fontossá válhat, hogy anyagi biztonságot tudjunk együtt teremteni, párunkat elfogadja a környezetünk, hasonló legyen az értékrendünk és persze a céljaink, jövőképünk is egyezzen.
De térjünk kicsit vissza a genetikára, miszerint sok esetben ebben is hasonlítunk a párunkra. „Az elmélet szerint az egyének a fenotípus, azaz a megjelenés és viselkedés alapján képesek felismerni hasonlóságaikat a másikban, és előnyben részesíteni őket a társas kapcsolatokban, többek között a párválasztásban is.” -olvashatjuk a mindsetpszichológia oldalán. Tehát a fajfenntartás érdekében, már régebben is fontos volt, hogy a sajátunkhoz hasonló génkészlet öröklődjön tovább. Ami pedig akár tudat alatt akár tudatosan szintén befolyásolja a választásunkat.
Azonban mielőtt egy párkapcsolatba ugranánk, fontos, hogy legyen kellő önismeretünk, ismerjük az elvárásainkat és megfelelő módon értékeljük önmagunkat. Hiszen ha ezek közül valamelyik nagyban hiányzik, vagy alul értékeljük magunkat, sokszor félremehet a társkeresési kísérlet.
Ha készek állunk egy kapcsolatra, akkor legyünk tudatában annak, hogy ne akarjuk megváltoztatni a másikat, továbbá legyünk hajlandóak a kompromisszumokra és az elfogadásra. Hiszen ha hagyjuk, hogy csakis a régi berögződések, vagy az erős kémia vezessen minket, akkor nehéz lesz hosszú távon párt találni magunknak.
