Sokszor hallom szüleim korosztályától, hogy „valahogy mi is elvoltunk gyerekként kütyük nélkül”, mikor a képernyőidő haszontalanságáról érvelnek a fiatalabbaknak. Ez a mondat egyébként igaz is, de felmerül a kérdés, hogy és az ő szüleik anno nem voltak el kütyük nélkül? Akkor ők most felnőttként miért nyomogatják? Kicsit olyan ez, mint régen az a rövid videó, amiben egy kislány cigit kért felnőttektől, és azt válaszolta neki valaki, hogy nem ad, mert az egészségtelen. A kislány visszakérdezett, hogy akkor ő mégis miért szívja? Mire akarok kilyukadni? Arra, hogy talán minden jellegű neveléssel kapcsolatos dolgot magunkkal kell kezdeni, hiszen mi adjuk az elsődleges példát a gyerekeknek. Ez pedig vonatkozik bizony a képernyőidőre is. Mielőtt eltiltanánk a gyereket a tv-től vagy a telefonjától, gondoljuk végig, hogy mi magunk hány órát töltünk ezeknek az eszközöknek a bűvöletében. Persze most biztosan felmerül az ’amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek’ frappáns tanítása, de valljuk be, ez egy elég gyenge lábakon álló érvelés. Határokat azonban természetesen szabni kell, csak ne feledjük el közben, hogy valószínűleg saját magunknak is, nem csak a gyerekeknek, mert ha mi egész nap a telefonunkat nyomkodjuk, akkor borzasztóan hiteltelenek leszünk, ha tőlük ennek az ellenkezőjét várjuk el. Na de nézzük a tényeket!
Mit javasolnak a szakértők, ha a képernyőidőről van szó gyerekünk esetében?
A kutatások azt egyértelműsítik, hogy 2 év alatt teljes mértékben felesleges és túlnyomó többségben káros hatása van, ha a gyereket tv elé ültetjük. Sőt, valójában kisebb ovis korban is ez érvényes, mégpedig többek között azért, mert a kicsik még nem képesek elkülöníteni a valóságot és a fikciót, nem értik, hogy ami például a tv-ben történik, az nem igazi, ennél fogva a tanulságot se nagyon tudják levonni belőle. Esetükben egyébként a napi maximum 1 órás képernyőidőt javasolják, az előbbi érvek miatt. Ami egy kicsit pozitív lehet viszont, hogy a szókincsük bővülhet, ha koruknak megfelelő, tájékoztató jellegű műsorokat néznek.
Mindezek mellett az egészségüket se felejtsük el! A túl sok képernyő bámulás okozhat szem szárazságot, koncentrációs zavarokat, és fejfájást. Árthat a mentális fejlődésnek is, a félelmetes tartalmak például szorongáshoz és félelemhez vezethetnek. Ez összeköthető az előbb említett ténnyel, hogy a kisgyerek nem tudja, amit néz, az nem a valóság. Nem véletlenül félnek egyesek például attól, hogy milyen szörnyek lehetnek az ágyuk alatt. Lényeges ezért, hogy ha engedjük őket tv-zni, akkor azt a felügyeletünk mellett tegyék.
Fontos megemlíteni az agressziót is. Mindenképpen igyekezzünk kerülni, hogy a gyerekek erőszakos tartalmakat nézzenek, főleg kis korban, mert egyrészt ez is okozhat bennük szorongást, másrészt pedig őket magukat is agresszívvé teheti, hiszen ez megintcsak egy fajta követendő példaként éghet a fejükbe. Ez természetesen függ kortól és érettségtől is. Nem lesz minden gyerek automatikusan agresszív, nagyobb korban például már el lehet beszélgetni velük ezekről a tartalmakról, akkor már fel tudják mérni mi helyes és mi nem.
A nagyobb gyerekeknél érdemes még néhány szempontot figyelembe venni, amit nagyon jól összeszedett a Mindset pszichológia is. Témába vágó cikkükben adnak egy mankót a szülők számára, miszerint ha az első kérdésre igennel, a többire ezekre nemmel tudunk válaszolni, akkor valószínűleg nincsen baj a gyerekeink képernyőidejével:
Kontrollálható-e a gyermek képernyő előtt töltött ideje?
Zavarja-e a család mindennapjait?
Hatással van-e a gyermek alvási szokásaira?
A gyermek nem eszik-e túl sokat, miközben a képernyő előtt ül?
Amit még javasolnak a pszichológusok felnőttek esetében is, hogy lefekvés előtt 1-2 órával már ne legyen elektronikus készülék a közelünkben, mert rontja az alvás minőségét. Ha az ágyban még telefont nyomkodunk, vagy filmet nézünk, az stimulálja az agyunkat, ahelyett, hogy pihenő módba tudna kapcsolni. Ezért könnyedén lehet zaklatott az éjszakánk, ha alvás előtt még üzenetekre válaszolgatunk, vagy a kedvenc sorozatunkat bámuljuk. Ez pedig ugyanannyira káros minden korban.
Mi a megoldás?
A megoldás az, hogy határokat szabunk és figyelünk a gyerek reakcióira a fentiek alapján. Legyünk hiteles példaképek, a saját képernyőidőnket is tartsuk kordában, ne csak a gyerekét. Ezzel kapcsolatban írtunk már itt és itt is. Ha a gyerek a tiltásra azt tudja mondani, hogy „dehát anya te is folyton a telefonodat nyomkodod” akkor sajnos bizony a gyereknek van igaza, mert neki te vagy a követendő példa minden szempontból. Figyeljünk tehát magunkra, és rájuk is. Kisebb korban ne lépjük túl a napi egy órát, 2-3 éves kor alatt pedig, ha lehet akkor tartsuk teljesen távol a piciket a képernyőktől. Az idő előrehaladtával pedig igyekezzünk a szabályokat betartva engedélyezni a kütyük használatát, és mindenképpen lépjünk közbe, ha függőségnek , vagy viselkedésbeli zavaroknak a jelét vesszük észre a gyereken. A felszabadult időt pedig használjuk ki közös programokra, sporttevékenységekre akár, amiket a gyerek is örömmel csinál.
