Mert bár kábel TV-nk sokáig nem volt, a Jóbarátokat mégis el lehetett kapni olyan adókon régen, mint az RTL klub. És még szinkronnal is akkoriban egyedül ez volt olyan sorozat, ami függővé tett, illetve amit fel is vállalok. Mert volt ugye a Barátok közt, a Vad angyal, a Csacska Angyal, a H2O, és társai, de ha rákérdeznétek, azt felelném „á, én azokból egy percet sem láttam”.
Hogy számomra miben rejlik a Jóbarátok zsenialitása az több összetevős dolog. Gyerekként imádtam Phoebe egyéniségét, sokáig sehol máshol nem láttam ennyire kreatív és magát szerető nőt, imádtam a büdös macskát és azt, ahogyan öltözködik. Ekkortájt félelmetes crush-om volt Ross, – hogy miért, arra a választ már csak gyerekkori énem tudná megmondani -, aztán nyilván ahogy teltek az évek, Chandler lett az egy, és egyetlen. És persze akárhova mentem, akárkivel találkoztam, többé-kevésbé a Jóbarátok mindig tudott közös téma lenni: jó vagy épp rossz értelemben. Nem állítom, hogy mind a 10 évad tökéletes, mégse tudok még egy olyan sorozatot mondani, amit már ennyiszer láttam volna. Egyszerűen visz magával a sztori, szórakoztat, még úgy is, hogy tudom előre, mi lesz benne. Ez az én komfort-sorozatom.
Pár hete szembejött a Jóbarátok: Újra együtt beharangozója. Akkor még csak sejteni sem lehetett, hogy mi lesz. Egy egész estés film? Egy új évad? Egyetlen egy sorozatrész? Aztán a következő előzetesből kiderült, hogy ez inkább egy beszélgetős műsor lesz, sok-sok nosztalgiával, központban pedig a 6 főszereplő 17 év utáni találkozása.
És innen jön a SPOILER. Úgyhogy ha még nem láttad az epizódot, mentsd el a cikket, és kattints vissza, miután megnézted.
Szerintem a felépítés 10/10. Először találkozott a hat vén motoros a stúdióban, ami erős kezdés és meghatározó jelenet. Látszódott mind a hatukon, hogy mennyire meg vannak illetődve. Majd az ezt követő másfél órán át voltak részek, amikor egy műsorvezető tett fel nekik kérdéseket az ikonikus kanapé és szökőkút társaságában, de láthattunk visszajátszásokat is, melyeknek szövegeit a színészek felolvasták és lejátszottak nekünk bakis részeket. Visszatért egy-egy vendégszereplő, és láthattunk olyan jeleneteket is, ami az én balkán mentalitásomnak sok volt. De erre kitérek pár sorral lejjebb.
Hallhattuk a statisztikákat, és a számok brutálisan nagyok. Összesen 236 részt forgattak le, az epizódok 220 körzetben kerültek adásba, és a Jóbarátok 6 egymást követő évadban volt a legnépszerűbb vígjáték, átlagosan 25 millió nézővel hetente. A záróepizódot 52 millióan tekintették meg, és a sorozatot több mint százmilliárdszor látták különböző platformokon! Számomra ez elképesztő.
Ugyebár 17 év telt el az utolsó évad óta, így nem meglepő, hogy a színészeket nem ugyanolyan formában láthatjuk, mint 2004-ben. Egyébként viccen kívül, én pár hete már stalkoltam instagramon őket, hogy szokjam a változást, hiszen az első évad óta 27 év telt el. Számomra Lisa Kudrow, David Schwimmer és Matt LeBlanc nagyon kellemes csalódás voltak. Aggódtam, hogy mennyire lesz majomkodás, de én úgy éreztem, hogy semmi kényelmetlenül túladagolt giccs nem volt a főszereplők viselkedésében. Matthew Perry-ért viszont megszakadt a szívem, és olyan jó lenne tudni, hogy mi áll a jelenlegi állapota mögött a függőségén kívül. Mert szerintem elképesztően nagy teher lehet világhírűnek lenni egy sorozat miatt, amihez az életedből 10 évet odaadtál.
Az epizódban elhangzottak számomra új és érdekes infók. Bár az lehet, hogy csak nekem volt újdonság, én eddig azt hittem, a sok nevetés csak géphang, pedig kiderült, hogy a közönség végig ott ült a nézőtéren. De nem csak passzív nézők voltak, hanem a rendezők gyakran figyelték a közönség visszajelzését és formálták azok alapján a további részeket. Monica és Chandler közös szála például csak egy egyéjszakás kalandnak indult, de a nézőknek annyira tetszett, hogy felépítették végül az egész kapcsolatukat a záróévad végéig. Kiderült még az is, hogy egy elképesztően egyszerű, de nagyszerű ötletből született a sorozat. A rendezők a 90-es években New Yorkban éltek és szimplán a saját életüknek kérdéseit, akadályait akarták vászonra vinni. A legtöbb karakterhez egy-egy ismerősük személyiségét vették alapul.
Nekem nagyon tetszett, hogy mutattak az addig nem látott jeleneteket és újrajátszottak egy-két részt. Nem a felolvasásra gondolok, annak nem látom szükségét, de például a játék klassz volt. Élveztem, hogy megtudhattam, kit hogyan választottak a szerepre és azt is, hogy kiderült, David Schwimmer ki nem állhatta Marcellel, a majommal készült epizódokat.
Viszont voltak felesleges részek, amik nélkül szerintem ugyanennyire ütött volna ez a film. Kicsit azt éreztem, hogy a rendezők úgy gondolták „menjünk biztosra, és hívjuk meg David Beckham-et és Kit Haringtont is egy-egy perc erejéig”. Pedig nélkülük is működött volna a dolog, sőt, nem is igazán tettek semmit hozzá az egészhez. Helyette kaphatott volna 1-1 percet Tom Selleck (sorozatban: Richard), Paul Rudd (sorozatban: Mike), Jane Sibbett (sorozatban: Carol), és még sorolhatnám azokat a mellékszereplőket, akik egyébként a szívünkhöz nőttek. És elhiszem, hogy az emberek számára sokat jelent a Jóbarátok, hiszen én is ezzel kezdtem a mondanivalómat. De kicsit azt a részt is túlzásnak éreztem, amikor a világ összes tájáról bejelentkeztek és elmondták, mit kaptak a Jóbarátoktól. Ez szerintem a rendezőknek, színészeknek kéne hogy szóljon, nem pedig nekünk, nézőknek. Talán ezzel egyengetni próbálták, hogy ne az egész film csak a hat főszereplőről szóljon? A divatbemutatót is értelmetlennek találtam, az egyedüli rész, ami akkor megmosolyogtatott, hogy Matt LeBlanc újra felvette a Matthew Perry, azaz Chandler ruhát.
Én szombaton láttam az epizódot, és a Kollektív Magazin gyereknapos poszthoz pont előtte kerestem képeket, így elképesztően nosztalgikus hangulatba kerültem aznap. Ennek a mámoros érzésnek a társaságában néztem meg ezt a részt, ami nagyon jól megadta az alaphangulatot. A végén pedig úgy álltam fel a székből, hogy elfogadtam ezt az óriási ajnározást és megnyugtattam magam azzal, hogy erre azért volt szükség, mert Amerikában biztosan tényleg ekkkkkora hírértéke volt a 10 évadnak. Hiszen ahogy a statisztikák is mutatták, az egész világon elképesztően nagyot aratott a Jóbarátok, így megérdemeltük ezt a részt. Jó volt látni, hogy a szereplők is ugyanannyira rajongtak ezért a sorozatért, mint mi, nézők.
