Persze az ázsiai hagyományokban is megjelenik ez a szemszög, de például a buddhizmusban nem éppen így értendő. Ha mélyebbre ásol, ennél sokkal többről szól.
Karma
A szanszkrit karma szó jelentése „akarati cselekvés” vagy „tett”. A karma törvény lényegében az ok-okozat törvénye, annak megértése, hogy minden cselekedetnek van következménye.
De a buddhizmusban a karma nem egy kozmikus büntető, esetleg igazságszolgáltató rendszer. Nincs mögötte úgynevezett intelligencia, ami megjutalmazna, vagy épp megbüntetne. Ez inkább természeti törvény. A test, a beszéd és az elme szándékos cselekedetei hozzák létre. Ezek a szándékok viszont leginkább tudatalattiak. Csak magában a kapzsiság, gyűlölet vagy a csalás nem okoznak karmikus hatásokat.
A buddhizmus tanítása szerint a karma hatása egyből elkezdődik, vagyis az ok és okozat nem szétválasztandó. Sőt, a karma képes – ha nem is közvetlenül, de közvetve – kihatni a továbbiakra. Ezt sokszor a víz hullámaival hozzák párhuzamba.
De a karma egyáltalán nem egy misztikus vagy titkos jelenség. Miután sikerült megérteni vagy megtapasztalni, egyből megfigyelhető lesz. Tegyük fel például, hogy egy személy vitába szál a munkahelyén, ami miatt dühösen vezet haza, és egy kereszteződésben levágja a kanyart. Az a sofőr, akinek ezzel az életét veszélyeztette, mérges lesz, a szituációban elfojtott dühét pedig hazaérés után levezeti a családján. A karma így néz ki a gyakorlatban. Ha viszont a munkahelyén vitába szálló egyénnek lett volna annyi lelki jelenléte, hogy elengedje a haragját, akkor a karma megállt volna.
Újjászületés
Keleti tanítások szerint alapvetően a karma hatása egy egész életén át jelen van, és ez az, ami újjászületést okoz.
A klasszikus Hindu vallás szerint, egy lélek vagy szanszkritül atman sokszor képes újjászületni. Ellenben Buddha tanításai azt vallják, hogy az énnek nincs állandó lényege, ami a testet lakná. Ezt nevezik non-self (nem-én) állapotnak, ami annyit tesz, hogy minden, amit érzékszerveink érzékelnek, valójában nem köthetők hozzánk. A buddhizmus további, különböző tanításai némileg eltérő módon közelítik meg ezt a kérdést, viszont az újjászületés jelenségét teljes mértékben elismerik, ami számukra közel áll a megvilágosodáshoz.
A fentieket figyelembe véve mi köze a karmának az újjászületéshez?
A lélek vagy az egyén lényege nem vándorol át egyik testből a másikba csak azért, hogy másik életet éljen. Buddha azonban azt tanította, hogy az életek között van egy bizonyos ok-okozati összefüggés. Ez nem más, mint a karma, ami lényegében az újjászületés feltételeit teremti meg.. A buddhizmus szerint viszont az újonnan született „én” nem ugyanaz, de nem is más, mint aki meghalt.
A Theravada buddhizmus szerint három tényezőre van szükség az újjászületéshez: petesejthez, spermiumhoz és a karma energiájához. Vagyis az általunk létrehozott karma energiája túlél minket, és újjászületést generál.
A Mahayana buddhizmus egyes iskoláiban pedig úgy vélik, hogy az életjelek megszűnése után egy finom tudatosság folytatódik. A tibeti buddhizmusban ezt bardonak nevezik, ami a születés és a halál közti idő.
Bármi is legyen az igazság, mi halandók kevés eséllyel fogjuk a jelenben megtapasztalni. Mégis érdekesnek vélem, hogy más kultúrában milyen eltérően gondolkodnak a lélekről, lélekvándorlásról, és ez hogyan hat az életvitelükre. Nem állítom, hogy mindenkinek kizárólagosan egy irányt szükséges követni, de minden vallásból tanulhatunk és általuk kibővíthetjük ismereteinket.
Tudományosan a reinkarnációról ebben a cikkben olvashatsz.
