A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.
Mindig ironikusnak tartottam, hogy a női magazinok legtöbbjében 2 oldalnyi fogadd el magad cikk után következett 3 oldalnyi hogyan fogyjunk le tartalom. Akkor most elfogadjuk magunkat vagy megváltoztassuk? Ez itt a kérdés, válasszatok!
Hihetetlen, hogy nemrég még nagyban készülődtem a karácsonyra, majd hirtelen lezártunk egy könnyekkel és fájdalmakkal teli évet. De ezzel egy időben új év, új korszak vette kezdetét. Alig várom, hogy fejest ugorjak a terveim tengerébe!
A mentális betegségekre a szakmai segítség mellett a társadalom elfogadó és segítő attitűdje volna a legfőbb orvosság. Az elfogadás által kialakulhatna az a bizalom, és megélhető lenne a valódi biztonság, melyben szorongással/depresszióval küzdő ember gyógyulni tudna.
Kicsit átgondoltam az elmúlt pár évemet, főleg amióta munkahelyet váltottam és belevágtunk a magazinba. Azóta, hogy otthonról dolgozom, eléggé átalakultak a napjaim, sokkal lassabbá váltak, mint mondjuk régebben. És nekem ettől sokáig bűntudatom volt.
Magyarországon a dolgozók 7-8 százalékát érinti, függőségnek nevezzük, azonban más addikciókkal ellentétben erre a társadalom gyakran erényként tekint.
Az elmúlt három évben annyit változott a testem, amennyit talán csak a pubertás kor alatt érzékelhettem. Ennek elfogadása azonban úgy érzem, hatványozottan nehezebb, mint akkor volt.
Éveken át lázadtam a karácsony ellen. Haragudtam rá. Azt gondoltam, azért találták ki, hogy a téli sötét időszakban legyen valami meghittség az ember életében.
Új év, új élet, mondják, de mikor kinézek az ablakon és az átláthatatlan ködbe merülök, azt kívánom, hagyjatok aludni tavaszig. Aztán mégis erőt veszek magamon és sétálok egyet, de a gondolataim folyton azon járnak, miért most kezdődik az új év?
Szabó Zoltán „Zoo_Lee” karácsonyi felhívásunkra küldött novellájával szerintünk sokan tudunk azonosulni. Értékeljük át vele mi is az ünnepek lényegét.
A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.
Mindig ironikusnak tartottam, hogy a női magazinok legtöbbjében 2 oldalnyi fogadd el magad cikk után következett 3 oldalnyi hogyan fogyjunk le tartalom. Akkor most elfogadjuk magunkat vagy megváltoztassuk? Ez itt a kérdés, válasszatok!
Hihetetlen, hogy nemrég még nagyban készülődtem a karácsonyra, majd hirtelen lezártunk egy könnyekkel és fájdalmakkal teli évet. De ezzel egy időben új év, új korszak vette kezdetét. Alig várom, hogy fejest ugorjak a terveim tengerébe!
A mentális betegségekre a szakmai segítség mellett a társadalom elfogadó és segítő attitűdje volna a legfőbb orvosság. Az elfogadás által kialakulhatna az a bizalom, és megélhető lenne a valódi biztonság, melyben szorongással/depresszióval küzdő ember gyógyulni tudna.
Kicsit átgondoltam az elmúlt pár évemet, főleg amióta munkahelyet váltottam és belevágtunk a magazinba. Azóta, hogy otthonról dolgozom, eléggé átalakultak a napjaim, sokkal lassabbá váltak, mint mondjuk régebben. És nekem ettől sokáig bűntudatom volt.
Magyarországon a dolgozók 7-8 százalékát érinti, függőségnek nevezzük, azonban más addikciókkal ellentétben erre a társadalom gyakran erényként tekint.
Az elmúlt három évben annyit változott a testem, amennyit talán csak a pubertás kor alatt érzékelhettem. Ennek elfogadása azonban úgy érzem, hatványozottan nehezebb, mint akkor volt.
Éveken át lázadtam a karácsony ellen. Haragudtam rá. Azt gondoltam, azért találták ki, hogy a téli sötét időszakban legyen valami meghittség az ember életében.
Új év, új élet, mondják, de mikor kinézek az ablakon és az átláthatatlan ködbe merülök, azt kívánom, hagyjatok aludni tavaszig. Aztán mégis erőt veszek magamon és sétálok egyet, de a gondolataim folyton azon járnak, miért most kezdődik az új év?
Szabó Zoltán „Zoo_Lee” karácsonyi felhívásunkra küldött novellájával szerintünk sokan tudunk azonosulni. Értékeljük át vele mi is az ünnepek lényegét.
