Közel egy éve hagytam el az “arckönyvet”, a Facebookot. Először csak rövid idejű digitális detoxot terveztem – végül hosszabb idő lett belőle. És terveim szerint ez nem is fog változni.
A minap bukkantam rá, hogy április 14. a Könyvtárosok világnapja. Ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy milyen régóta járok könyvtárba, és hogy a látogatások milyen szerepet töltöttek be az életemben azonkívül, hogy kikölcsönöztem onnan az aktuális olvasnivalómat.
Tavaly nyáron részt vettem egy ‘Írástól a performanszig’ témájú táborban a Balaton partján. Rengeteg különböző kreatív írásos feladattal kísérleteztünk. Egyik inspirációnk Christophe Tarkos, Anachronisme c. könyvéből volt egy részlet, ami ezt a versemet ihlette:
A múltkor Toldi Veronikával beszélgettem, és a vele készült interjú során ő is hangsúlyozta, mennyire fontos a közösség, legyen szó akár kisgyerekekről, akár kamaszokról, akár felnőttekről. Nincs is jobb dolog annál, mint amikor ráakadunk a sajátunkra.
Egy hónappal ezelőtt rendezte meg Buru Évi, Sas Eszter Krisztina és Novák Bálint a Fabrikban a Death Cafe eseményt. Ennek apropóján beszélgettünk velük az elengedésről.
Fókuszban a közösségi, fenntartható és inkluzív városi terek. 2022. június 10-én és 11-én az első Placemaking Days Budapest programsorozat az élhető városi környezettel foglalkozik.
Társas lények révén nem is kérdés, hogy a közösség jelentőségteljes szerepet játszik életünkben. Az viszont, hogy társainkhoz hogyan viszonyulunk, már gyermekkorban eldől, éppen ezért rendkívül sokat számít, hogyan szocializálódunk.
Talán te is felfedezted már a városban rejtőző közösségi kerteket, amiknek segítségével városlakóként elsajátíthatjuk a kertészkedés csínját-bínját. De azt tudtad, hogy ezek a kertek nemcsak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági előnyöket is nyújtanak?
Bár már nem én vagyok a család legkisebb tagja, a testvérsorban mégis én szerepelek ezen a becses helyen. Nagy családban nőttem fel, ahol zajlanak az események, valami mindig történik valakivel, ma erről írok nektek személyesebb hangvételben.
Biztosan neked is megvan az a jelenet, mikor a tükör előtt állva sorra veszed, hogy min változtatnál a testeden. Hogy a számodra hibának tűnő részeket hogyan takarhatnád el. Mindezt azért, mert más akarsz lenni.
Közel egy éve hagytam el az “arckönyvet”, a Facebookot. Először csak rövid idejű digitális detoxot terveztem – végül hosszabb idő lett belőle. És terveim szerint ez nem is fog változni.
A minap bukkantam rá, hogy április 14. a Könyvtárosok világnapja. Ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy milyen régóta járok könyvtárba, és hogy a látogatások milyen szerepet töltöttek be az életemben azonkívül, hogy kikölcsönöztem onnan az aktuális olvasnivalómat.
Tavaly nyáron részt vettem egy ‘Írástól a performanszig’ témájú táborban a Balaton partján. Rengeteg különböző kreatív írásos feladattal kísérleteztünk. Egyik inspirációnk Christophe Tarkos, Anachronisme c. könyvéből volt egy részlet, ami ezt a versemet ihlette:
A múltkor Toldi Veronikával beszélgettem, és a vele készült interjú során ő is hangsúlyozta, mennyire fontos a közösség, legyen szó akár kisgyerekekről, akár kamaszokról, akár felnőttekről. Nincs is jobb dolog annál, mint amikor ráakadunk a sajátunkra.
Egy hónappal ezelőtt rendezte meg Buru Évi, Sas Eszter Krisztina és Novák Bálint a Fabrikban a Death Cafe eseményt. Ennek apropóján beszélgettünk velük az elengedésről.
Fókuszban a közösségi, fenntartható és inkluzív városi terek. 2022. június 10-én és 11-én az első Placemaking Days Budapest programsorozat az élhető városi környezettel foglalkozik.
Társas lények révén nem is kérdés, hogy a közösség jelentőségteljes szerepet játszik életünkben. Az viszont, hogy társainkhoz hogyan viszonyulunk, már gyermekkorban eldől, éppen ezért rendkívül sokat számít, hogyan szocializálódunk.
Talán te is felfedezted már a városban rejtőző közösségi kerteket, amiknek segítségével városlakóként elsajátíthatjuk a kertészkedés csínját-bínját. De azt tudtad, hogy ezek a kertek nemcsak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági előnyöket is nyújtanak?
Bár már nem én vagyok a család legkisebb tagja, a testvérsorban mégis én szerepelek ezen a becses helyen. Nagy családban nőttem fel, ahol zajlanak az események, valami mindig történik valakivel, ma erről írok nektek személyesebb hangvételben.
Biztosan neked is megvan az a jelenet, mikor a tükör előtt állva sorra veszed, hogy min változtatnál a testeden. Hogy a számodra hibának tűnő részeket hogyan takarhatnád el. Mindezt azért, mert más akarsz lenni.
