fbpx

Hogyan beszélgess őszintén a gyerekkel

„Nem a te dolgod”, „Ahhoz te még kicsi vagy”, „Úgysem értenéd”. Ismerősek ezek a mondatok? Sokszor megkaptad ezt, amikor a felnőttek dolgába akartad ütni az orrod? Esetleg te is használod néha, ha a saját gyerekeidről van szó? Valamilyen szinten igazad van. De akkor mi az, ami a gyerekre tartozik, és mégis, hogyan kellene azt vele megbeszélni?

Mit szabad, mit nem?

A legtöbb szülő azért nem beszél meg bizonyos kérdéseket a gyerekkel, mert védeni akarja őt. Nem akarja, hogy aggódjon például az anyagiak miatt vagy ha egy családtaggal valami nem éppen jó történik, de azt sem szívesen valljuk be nekik, ha mondjuk nem vagyunk jó passzban.

Pedig igenis sokat számít, hogy milyen példát tanúsítunk a gyerek előtt, amit ő akár később, felnőtt fejjel is ekképpen fog kezelni. Valamint, ami talán még rosszabb, bekúszik a bizalmatlanság a családba. A gyerekek észreveszik a kínos csendeket az ebédlőasztalnál, vagy ha elhallgatnak a jelenlétükben és a titkosnak hitt rosszalló tekintet sem marad észrevétlen. Egyszóval, a gyerek tudja, ha valami bűzlik.

De nem szabad átesni a ló túloldalára sem. Aki ismeri például a Gilmore Girls, avagy Szívek szállodája című kultikus sorozatot, az tudja miről beszélek. Adott ott egy anya lánya páros, akik elképesztő szimbiózisban élnek, inkább barátok, mint alá-fölé rendelt szerepben lévő családtagok. Gondolhatnánk, hogy ez milyen szuper, én is ilyet akarok. Csakhogy kell egy bizonyos határ, ami persze függ az adott emberek habitusától, személyiségétől, hogy nekik ez hol van. De, amikor gyereket nevelünk, akkor igenis kellenek keretek és ha a haverjuknak tekintenek minket a kicsik, és sokszor olyan dolgokat is tudnak, amikhez még nem elég érettek és nem tudják helyén kezelni az adott információt, az sokszor balul sülhet el.

A kamaszkor a lázadásról és a leválásról szól, ami fájdalmas folyamat egy szülőnek. De ha ez kimarad, mert mi mindig a nagyon cool és jófej szülők akarunk lenni, akkor az később meg is bosszulhatja magát. Persze nem Drákói szigorról beszélek, hiszen fontos, hogy a gyerek egy olyan bizalmi közegben nőjön fel, ahol nem is kérdés, hogy számíthat ránk. Nehéz megtalálni ezt az egyensúlyt.

De akkor mégis hogyan?

A gyerekek kérdeznek, méghozzá sokat. És tőlünk várják a válaszokat. Hiába próbáljuk kizárni a világot és a sok rosszat, ami benne történik. Ma, amikor ott a TV, az internet és a gyerekek természetesen a közösségben is felszedik, amit mi nem akarunk, aligha akadályozhatjuk ezt meg. De nem is kell, csupán rá kell jönnünk, hogyan válaszoljunk.

Szakvélemények szerint, 9 éves kor körül jön a gyerekeknél a metafizikus nyugtalanság időszaka. Ekkor többet kérdeznek a halálról. Mi lesz, ha meghalunk, mi lesz, ha egyszer anya, apa, mama és mindenki, akit szeretnek, nem lesz már. Ez egy nagyon ijesztő pillanat egy szülő számára, hiszen mi magunk sem tudjuk erre a választ, ráadásul sokaknak ez egy félelmetes gondolat marad felnőttként is. De hogyan ne rémítsük meg a gyereket, de adjunk mégis egy konkrétabb választ annál, hogy „ajj, te még nagyon fiatal vagy ahhoz, ne is gondolj erre”. Viszont azt is fel kell mérni, mennyire érzékeny a gyerek, mennyi információt bírna el. Mert bizony akadnak olyan témák, amelyekben pont ezért, szoktunk füllenteni.

Ami fontos, főleg a mai világban, hogy szűrjük a tartalmakat-már amennyire lehet-, amiket fogyasztanak. Igyekezzünk a koruknak és érettségi szintjüknek megfelelő videókat, filmeket és játékokat engedni nekik.

A másik fontos pont, amit le kell szögezni, hogy mindenben legyünk őszinték. Ez persze nem azt jelenti, hogy részletekig bele kell menni a dolgokba, de hagyjuk kérdezni, és próbáljunk válaszolni. Ezek a kérdések segítenek is nekünk, hogy csak azt és annyit mondjunk el egy adott témával kapcsolatban, amennyit még a gyerek be tud fogadni.

A gyerekekkel őszintén és egyszerűen fogalmazva érdemes beszélni. Nem azért, mert hülyének nézzük őket, hanem mert ők még csak most tanulják a világot, így kár lenne bonyolult szavakat, elvont fogalmakat használni. És itt visszatérnék a halál témájához. Ha valaki meghal vagy haldoklik a családban, azzal kapcsolatban semmiképp se hazudjunk. Ne mondjuk, hogy jobban lesz az illető vagy, hogy csak elutazott és majd találkozunk. Nem kell részletekbe bele menni és a betegséget sem kell különösen taglalni, de tudnia kell a gyereknek, hogy ez mivel jár és, hogy mi emiatt szomorúak vagyunk. Hiszen úgyis látják rajtunk.

A gyerek szorongását az semmiképpen sem oldja, ha azt látja a szülei elhessegetik az adott kérdést vagy problémát, idővel pedig már nem tőlünk fog kérdezni, ami csak bajt szülhet. Ilyenkor éreztetnünk kell vele, hogy biztonságban van és nem megkerülni az adott, akár kínos kérdést.

Ne ijesszünk rá a gyerekre, hogy a világ milyen veszélyes hely. Persze, hívjuk fel a figyelmét bizonyos problémákra: hogy nem szabad egyedül mászkálni, ne álljon szóba idegenekkel stb. De mindig igyekezzünk megvilágítani egy adott problémát minden oldaláról. Ha például sok hajléktalant lát és fél tőlük, akkor mondjuk el neki a saját nyelvén és egyszerűen, hogy vannak nehéz élethelyzetek, amikből nem mindenki tud kijönni, de mindenre van megoldás. Neki pedig nem kell félnie tőlük, de ez nem azt jelenti, hogy legyen meggondolatlan. Az empátiát nem lehet elég korán elkezdeni belenevelni a gyerekekbe, mindamellett, hogy óvatosságra intjük őket.

Aztán ott van az örök kérdés: Mikulás, Jézuska és társaik. Ezt minden család döntse el maga, hogy bele megy-e ebbe az amúgy kedves játékba, hiszen ahány ház, annyi szokás. Én például nagyon élveztem azt a varázslatot és misztikumot, amit a Jézuska meséje az ünnep köré varázsolt. Azonban, ha a gyerek kerek-perec elénk áll és az igazat akarja tudni ezzel kapcsolatban, akkor meg kell neki mondani. Akkor is, ha neki az akkor fájdalmas lehet. Ilyenkor igyekezzünk megnyugtatni, hogy milyen jó lesz például együtt kiválasztani a karácsonyfát és feldíszíteni azt. Alakítsunk ki együtt új szokásokat, amelyektől a gyerek ismét jól és biztonságban érzi magát.

Ha egy őszinte, biztonságos közeget teremtünk a gyerek számára, ahol partnerként van kezelve és mindig kérdezhet, akkor nem csak a mi kapcsolatunk lesz jobb vele, de valószínűleg egy nyitott és egészséges felnőtt válik belőle. Amire minden szülő vágyik.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek