Kicsit átgondoltam az elmúlt pár évemet, főleg amióta munkahelyet váltottam és belevágtunk a magazinba. Azóta, hogy otthonról dolgozom, eléggé átalakultak a napjaim, sokkal lassabbá váltak, mint mondjuk régebben. És nekem ettől sokáig bűntudatom volt.
Egészen tisztán emlékszem, amikor rájöttem, hogy minden ember meg fog halni egyszer. Belém vésődött a hirtelen felismerés rémülete, de közben nem is értettem mit jelent ez pontosan. A halálfélelemmel mindenki találkozik, kérdés, hogy mihez kezd vele.
“Mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát!” Szokták hangoztatni és egy bizonyos pontig én is egyetértek ezzel. Nem kívánom támogatni a napjainkra elterjedt fiatalságkultuszt, de nem tudomást venni az idő múlásáról könnyelműség lenne
Őszintén nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy ennyire hektikus lesz az egészen addig kiszámítható életem. Pár hónapja még Norvégiára készültem teljes gőzzel, most pedig már Németország egy gyönyörű részén kezdeném újra a nem is tudom éppen merre tartó életemet.
Van egy varázsa, ahogy az évkör az őszbe vált. Nem csak látom a sietősen sárguló leveleken, a levegő színén, hanem érzem. Mikor ezt az írást elkezdtem, még nem láttam, hogy a Kollektív Magazinnál a ‘Kihívások’ lesz a szeptemberi téma. Mintha a szerkesztőség is érezné, hogy van ebben a váltásban egy kihívás. Igaz, mindegyikben van.
Egy tisztáson fekszel, a napsugár melegíti az arcodat. Majd hirtelen úgy érzed, mintha a föld megnyílna alattad, te pedig süllyedsz. Ne pánikolj, ne feledd, te vagy a hőse saját magadnak.
Legtöbbünk számára olyan lehetett az elmúlt bő másfél év, mint Ozzy Osbourn-nak a komplett 90-es évek. Teljesen kimaradt. Mindez már a múlt, előttünk azonban a nyitás nyomán egyre bővülő lehetőségekkel tűzdelt jövő.
A január mindig valami újról szól: most lefogyok, egészségesebb leszek, párt találok. Egyszóval újrakezdem az életem. Mintha a decemberi és a januári énünk ég és föld lenne. Én is sokszor fogadkoztam, és hittem innentől minden más lesz. De lehet egycsapásra változni?
A Mindenszentek és halottak napja hazánkban egyet jelent valami szomorú és lehangoló ünneppel, amikor koszorút veszünk és gyertyát gyújtunk a szeretteink sírján. Én gyerekként ezt
„Nem a te dolgod”, „Ahhoz te még kicsi vagy”, „Úgysem értenéd”. Ismerősek ezek a mondatok? Sokszor megkaptad ezt, amikor a felnőttek dolgába akartad ütni az
Kicsit átgondoltam az elmúlt pár évemet, főleg amióta munkahelyet váltottam és belevágtunk a magazinba. Azóta, hogy otthonról dolgozom, eléggé átalakultak a napjaim, sokkal lassabbá váltak, mint mondjuk régebben. És nekem ettől sokáig bűntudatom volt.
Egészen tisztán emlékszem, amikor rájöttem, hogy minden ember meg fog halni egyszer. Belém vésődött a hirtelen felismerés rémülete, de közben nem is értettem mit jelent ez pontosan. A halálfélelemmel mindenki találkozik, kérdés, hogy mihez kezd vele.
“Mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát!” Szokták hangoztatni és egy bizonyos pontig én is egyetértek ezzel. Nem kívánom támogatni a napjainkra elterjedt fiatalságkultuszt, de nem tudomást venni az idő múlásáról könnyelműség lenne
Őszintén nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy ennyire hektikus lesz az egészen addig kiszámítható életem. Pár hónapja még Norvégiára készültem teljes gőzzel, most pedig már Németország egy gyönyörű részén kezdeném újra a nem is tudom éppen merre tartó életemet.
Van egy varázsa, ahogy az évkör az őszbe vált. Nem csak látom a sietősen sárguló leveleken, a levegő színén, hanem érzem. Mikor ezt az írást elkezdtem, még nem láttam, hogy a Kollektív Magazinnál a ‘Kihívások’ lesz a szeptemberi téma. Mintha a szerkesztőség is érezné, hogy van ebben a váltásban egy kihívás. Igaz, mindegyikben van.
Egy tisztáson fekszel, a napsugár melegíti az arcodat. Majd hirtelen úgy érzed, mintha a föld megnyílna alattad, te pedig süllyedsz. Ne pánikolj, ne feledd, te vagy a hőse saját magadnak.
Legtöbbünk számára olyan lehetett az elmúlt bő másfél év, mint Ozzy Osbourn-nak a komplett 90-es évek. Teljesen kimaradt. Mindez már a múlt, előttünk azonban a nyitás nyomán egyre bővülő lehetőségekkel tűzdelt jövő.
A január mindig valami újról szól: most lefogyok, egészségesebb leszek, párt találok. Egyszóval újrakezdem az életem. Mintha a decemberi és a januári énünk ég és föld lenne. Én is sokszor fogadkoztam, és hittem innentől minden más lesz. De lehet egycsapásra változni?
A Mindenszentek és halottak napja hazánkban egyet jelent valami szomorú és lehangoló ünneppel, amikor koszorút veszünk és gyertyát gyújtunk a szeretteink sírján. Én gyerekként ezt
„Nem a te dolgod”, „Ahhoz te még kicsi vagy”, „Úgysem értenéd”. Ismerősek ezek a mondatok? Sokszor megkaptad ezt, amikor a felnőttek dolgába akartad ütni az
