Te is azon kapod magad sokszor, hogy ha rossz kedved van, már nyúlsz is egy tábla csokiért, chipsért, bármilyen más nasiért? Utánajártunk az érzelmi evés hátterének, esetleges gyökerének, és a lehetséges megoldásoknak.
Az, hogy valaki sokszor fordul az édességekhez, korábban egy olyan probléma volt, amit nem vettek igazán komolyan. Néhányan ma is csak legyintenek, vagy azt mondják, hogy egyszerűen ne egyél annyit. Ez azonban sokkal mélyebben gyökerező dolog ennél, és nehezebb abbahagyni, mint azt gondolnánk.
Az érzelmi evés okai
Mráz Katalin, pszichológus foglalkozik ezzel a területtel, az ő cikke alapján ez a probléma az érzelmeink feldolgozásához köthető. Vagyis pont az a gond, hogy nem tudjuk feldolgozni őket. Ezért keresünk egy könnyebbnek tűnő, közeli megoldást rá, ami komfort érzést nyújt. Ez a megoldás az evés, ami ilyen esetekben legtöbbször valami egészségtelen élelmiszer – mint a nasik, ezen belül például a csokoládék, chipsek – fogyasztása. A csokoládé egyébként valóban segít a boldogsághormonok termelésében, de a cukorral dúsított változatok rendszeres fogyasztása, főleg nagyobb mennyiségben, már inkább káros ránk nézve.
Miért pont ezekhez nyúlunk ilyenkor? Ennek lehet az oka például az is, ha gyerekként mikor sírtunk, a szüleink ugyanígy édességgel vigasztaltak minket. Így beépült ez a mechanizmus a tudatunkba, és ha felnőttként ér minket valami baj, akár stressz, vagy szomorúság, akkor kapcsol az agy, hiszen emlékszik rá, mi ilyenkor a teendő, mi az, ami megnyugtatja az egykori kisgyereket, és már nyúlunk is a csokiért. Vagy bármilyen hasonló élelmiszerért, ami finom, ugyanakkor nagyon gyorsan fogyasztható, és jó érzéssel tölt el. Persze csak egy darabig, hiszen ha elfogyott, akkor jön a lelkiismeretfurdalás, amiért megint egészségtelen dolgokat ettünk, ez újabb rosszkedvhez vezet, aminek enyhítésére megint csak a nasihoz nyúlunk, és így megy tovább az ördögi kör, amiben a kontrollt már el is veszítettük.
Ez a folyamat bármilyen érzelemmel összeköthető, és bár kevesebbszer fordul elő az, ha pozitív érzelmeket kötünk hozzá, de létezik ilyen eset is. Ám legtöbbször mégis a negatív gondolatok elűzésére alkalmazzuk az evést. Hiszen az egy diszkomfort, amiből ki akarunk törni. Az ok bármilyen rossz érzés lehet, a stressztől a szorongáson és a haragon át, a szomorúságig, a skála nagyon széles.
Honnan tudhatom, hogy érzelmi evő vagyok?
Szerencsére ezt egészen könnyű észrevenni, a fontos inkább az, hogy tudatosítsuk is ezt magunkban, ne söpörjük a szőnyeg alá. Ha minden negatív érzelmet azzal kezelsz, hogy nasikhoz nyúlsz, akkor például már felmerülhet a gyanú. Ilyenkor addig nem nyugszol meg, amíg meg nem ettél egy fél tábla csokit, vagy bármi hasonlót. Ha napközben nagyon sokszor gondolsz ezekre az ételekre, az is jelzésértékű lehet, ahogyan az is, ha nem tudsz lefogyni, vagy ha minden egyes alkalommal elcsábulsz ezek iránt az élelmiszerek iránt, ha boltban jársz, mert szinte már érzelmek kötnek hozzájuk. És ha ezekhez társul egy nagy adag lelkiismeretfurdalás is, miután elfogyasztottad az adott komfort ételedet, akkor már szinte biztos, hogy érzelmi evő vagy. Ebben a témában egyébként Dr. Lukács Liza pszichológus írt egy remek könyvet, Az éhes lélek gyógyítása címmel. Ezt érdemes elolvasni, ha felmerül a gyanú, hogy érzelmi evésben szenvedünk, mert sok hasznos információt találunk benne, többek között az éhség különböző fajtáiról.
Mi a megoldás?
Amit az ember első körben tehet, hogy megpróbál megállni egy pillanatra és csak egy kicsit elgondolkodni, hogy miért akar most csokiért nyúlni. Mi történik éppen vele, mennyire dolgozta fel azt, ami történt, és jobb lesz-e attól, hogy megeszi azt a bizonyos tábla csokit. Tud-e mást tenni az érzelmeivel, meg tudja-e jobban vizsgálni őket, nem segít-e többet az, ha felhívjuk egy barátnőnket, vagy egy rokonunkat és átbeszéljük vele, mi zajlik bennünk. Próbáljuk meg, hogy minden alkalommal mikor már kivennénk a szekrényből az édességet, inkább felhívunk valakit. Fontos az önismeret is és azután az önfejlesztés. A mindennapi stressz kezelésére pedig szuper megoldás lehet a meditáció, vagy a jóga, de sokszor az esik a legjobban, ha egy boxzsákot püfölünk 10 percen keresztül.
Ha pedig tényleg semmi nem segít, hiába próbálunk ki millió féle érzelemkezelési módszert, akkor ne féljünk szakszerű segítséget kérni! Sokszor egy pszichológus tudja csak azokat a kérdéseket feltenni, vagy olyan technikákat alkalmazni, amik hosszútávon megoldást nyújtanak.
