Ez a törvény, ami a mai napig megosztja és az utcára szólítja a lengyel társadalmat. Pedig abortusz mindig is volt és mindig is lesz, maximum titokban. Nézzünk egy kicsit vissza az időben, hogy mégis régen milyen formában működött a magzatelhajtás.
Ókor
Az ókori kelet és az emberiség legrégebbi ismert törvénykönyve Hammuraphi törvényoszlopa, ami már szintén kitért a magzat védelmére. A benne található rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy a magzat jogai és a nő élete mennyire fontos volt. Ha a magzat valaki miatt megy el, akkor annak fizetnie kell, ha pedig az anya is belehal, akkor a bűnösnek a lánya életével kellett fizetnie.
Természetesen a művi abortusz ekkor még nem volt ismert, így különböző drasztikus vagy egyéb módszerekhez folyamodtak a nők, amely sokszor akár az életükbe is kerülhetett.
Az ókori Görögországban és még Rómában is szabadabban működött a magzatelhajtás. Gondoljunk csak Spártára, ahol már megszületett csecsemőket is a halálba taszítottak, ha nem tűntek elég erősnek. Hippokratész teljesen ellene volt az abortusznak, azonban ezt napjainkban már kihagyják az orvosi vagyis hippokratészi esküből. A nagy gondolkodók közül Arisztotelész pedig például nem tartotta önálló életnek a magzatot, ami még csak az anya méhében létezett, így annak elvetetése sem volt problémás számára.
Az ókorban sokan bábákhoz fordultak akkor is, ha teherbe akartak esni, és ha éppen a nem kívánt magzatot akarták elhajtani. Még a nagyhírű orvosok, mint a már említett Hippokratész is tőlük tanult.
A régi feljegyzések említenek egy úgyevezett pesszoszt, ami vetélést okoz. Ez nem más, mint egy zsíros vagy éppen vattaszerű anyagból készült hüvelykúp. Ebbe különböző állati és növényi eredetű ásványianyagok, fűszerek főzetét tették. Összetétele attól függőt, hogy mi volt a kívánság: terhesség vagy pont, hogy abortusz.
Hippokratész így írja le a helyes használatát: „Miután a terhes asszony két napot böjtölt, dagasszál kovásztalan kenyeret közönséges magrugó levével, és ezt helyezze fel [magának a terhes asszony, mint hüvelykúpot]. Patkánymagból mintegy két maréknyit oldjál fel mézes vízben, majd add inni […] Tengeri skorpióepét csavarj gyapjúba, és szárítsd meg árnyékos helyen, majd helyezze fel. Közönséges magrugó magvát és égetett kagylóhéjat oldjál fel nyúlszőrt tartalmazó borban, majd gyapjúba téve helyezze fel.”
Ami az ókori Rómát illeti, itt a legkorábbi törvénykezések megengedték az apának, hogy a betegen született csecsemőt vagy nemkívánt leánygyermeket megölje.
A római jogban az abortusz megítélését két részre lehetett osztani, az első, klasszikus időszakban az abortusz törvényileg tiltva volt. Majd később, ahogy az erkölcsök és a szabályok is lazultak, úgy lett még a császárok körében is elfogadottabb, sőt gyakorlott mód is a magzatelhajtás.
Ma is fellelhetünk olyan recepteket, amelyek egy Rómában élt görög orvostól, Szóranosztól származnak. Ő főleg olyan hüvelykúpot alkalmazott, amely gránátalma héjat tartalmazott. Bár ő inkább állatokon kísérletezett, így nem mondható éppen kipróbáltnak az ő egykori módszere.
Mind a görög, mind a római orvoslásban nagy szerepet kapott a fokhagyma, amit egyszerre használtak a fogantatás elesgetésére és annak megakadályozására is. Az ókorban úgy képzelték, hogy a nő belsejében van egy „cső”, ami a hüvelytől a szájnyilásig tart, és ha ez átjárható, akkor megtud termékenyülni. Ezért sokszor fokhagymát dugtak a nő hüvelyébe, és ha azt érezte a szájában is, akkor egészséges volt. Mai tudásunk szerint egyébként a fokhagyma inkább abortív összetételű.
Összeségében az ókorban ambivalens volt az abortusz elfogadása, viszont a gyermekgyilkosság annál „népszerűbb” volt. Ez főleg azért történt így, mert a magzatelhajtás sok esetben az anya életét is követelte. Hiszen sokszor mérget itattak vele, vagy a nő hasára mért fizikai behatással igyekeztek a kívánt hatást elérni.
Mire kialakult a kereszténység a Római Birodalom belül is, az abortusz már elfogadottabb dolog volt a társadalomban, azonban a kialakult keresztény közösségek a megfogant élet védelmét hirdették.
Középkor
Nem fogok nagy meglepetést okozni, ha a sokak által sötét középkorként emlegetett időszak esetében az abortusz ellenzését fogom kiemelni. Gyilkosságként tekintettek rá, viszont a jogászok körében vitatott volt, hogy vajon minden abortusz gyilkosság-e? Ez az ellentét onnan is indult, hogy a teológusok az úgynevezett animációt, vagyis a testben a lélek megjelenését hangsúlyozták. Sok képviselő szerint pedig a magzat egy bizonyos ideig nem rendelkezik még lélekkel, ezért bár ebben az időben elkövetett abortusz bűn, de nem gyilkosság.
Újkor, modernkor és napjaink
A 19. és 20. században nem csak az orvostudomány, de a nőjogi mozgalmak is egyre erősödtek, ezzel együtt pedig az abortusz kérdése is folyamatosan felszínen maradt. Gyakorlati okok miatt egyre inkább tiltott lett az abortusz az 1800-as években, ugyanis, akik ezeket végezték sok esetben nem volt elég tapasztalatuk.
Sőt, 1861-ben Amerikában a törvény azokat is bűntette, akik az abortusz elősegítésére mérgeket vagy eszközöket szereztek be. Angliában pedig az 1870-es évektől a gyermekszülés egyre inkább csökkent, leginkább az anyagi nehézségek hatására. A munkásasszonyok többek között olyan módszerekhez folyamodtak, mint a nagyon forró fürdő, gin vagy éppen terpentin használata. New Yorkban az abortuszok csaknem 30 százaléka halállal végződött, így idővel annak megállítása érdekében kizárták a kamarából azokat az orvosokat, akik magzatelhajtást végeztek.
Egy felmérés szerint Angliában 1914-ben, tehát az I. világháború idején közel 100 ezer nő próbálkozott abortusszal, főleg kábítószerek segítségével.
A nők sok esetben nem kis pénzt fizettek kétes szerekért: a legnépszerűbb módszer a hüvelybe injektált víz, oldat, amellyel megpróbálták megakadályozni a beágyazódást. Az abortusz pedig akkor vált igazán veszélyessé, amikor már ólom alapú szereket kezdtek használni. De nem volt az sem ritka, hogy bizonyos tárgyakat dugtak fel hüvelyükbe a nők, hogy ezzel tágítsák a méhnyakukat és spontán elvetéljenek. Ezek pedig súlyos fertőzésekhez vezethettek.
De nem kell ilyen távoli időkbe visszamenni, ugyanis Romániában 1966–1990 között volt hatályos a „Decret 770” törvény, amely egyszerre tiltotta be az anya döntésére végzett abortuszt és valamennyi fogamzásgátló eszközt. Ebben az időszakban pedig drasztikusan nőtt az abortusz által elhunyt anyák száma.
Mára az abortusz egyre több országban lett törvényileg is elfogadott. Az abortuszok születésre vetített aránya csökkenő tendenciát mutat, a legalacsonyabb Nyugat-Európában, legmagasabb Kelet-Európában.
Magyarországon elsőként 2010-ben a budapesti Rózsakert Medical Center végzett úgynevezett gyógyszeres terhességmegszakítást. A klinika azonban azóta felhagyott ezzel a tevékenységgel.
Ma, az európai jogállamok körében nem ismert teljes körű, a nők döntésén alapuló abortusz, minden esetben valamilyen törvényi kitételhez van kötve. Lehet az időbeli szabályozás, Magyarországon ez a 12. hét, vagy indikációs korlátozás, amikor mondjuk az anya élete veszélyben van, vagy bűncselekmény miatt történt a fogantatás.
Itthon akkor lehet elvégezni az abortuszt, ha az egészségügyi kockázatot jelent az anyára vagy a magzat beteg, esetleg bűncselekmény történt vagy a terhes nő súlyos válsághelyzetben van (ez lehet anyagi vagy lelki).
Tehát láthatjuk, hogy amióta világ a világ, az abortusz mindig is létezett, maximum nem törvényes, orvosilag ellenőrzött keretek között. Így annak tiltása véleményem szerint több kárt okoz, mintha megfelelő körülmények között történne a megszakítás.
