fbpx
Amikor a menstruációs szegénységre gondolunk, akkor a legtöbb esetben valami nagyon elmaradott vagy mélyszegénységben élő afrikai törzsre, de legalábbis távoli országra gondolunk. Pedig ez a probléma nincs is olyan messze, mint hinnénk.

Azzal nyilván minden nő tisztában van, aki az élete során már menstruált, hogy ez nem éppen egy olcsó „mulatság”. Legyen az tampon, betét, esetleg a mára már egyre inkább elterjedt kehely vagy egyéb más megoldás, ezek bizony sok pénzbe kerülnek. Magyarországon világviszonylatban is borzalmasan magas az áfa az intimhigiéniás eszközökön. Emellett szinte egész Európáról elmondható, hogy nem tesz különbséget tampon és betét, valamint cigaretta és alkohol között, ha az adózást nézzük.

Ki kell jelenteni, hogy ma Magyarországon már-már luxus nőnek lenni. Még akkor is, ha nem a legmárkásabb, ilyen-olyan csavart és illatosított eszközöket vásároljuk. Egy brit felmérés szerint világszerte, a nők közel 6 millió forintot költenek életük során ilyen jellegű termékekre, és néznek szembe ezzel kapcsolatos problémákkal.

Zokni, vatta, WC papír…

Szakértők szerint Magyarországon legalább a nők 30 százaléka él menstruációs szegénységben, ami azt jelenti, hogy a havi vérzésük nagyban befolyásolja az életüket. Vannak, akik jobb híján vattát, zoknit használnak, de az erősebb napokon egyesek iskolába vagy munkába sem tudnak menni.

Az attól való rettegés és szégyenérzet, hogy átáznak, ezeknél a nőknél mindennapos. Ráadásul a menstruációs szegénység nem csupán olyan embereket érint, akik mélyszegénységben élnek. Akár egy szűkös keretből gazdálkodó egyetemistát is gondolkodóba ejthet havonta, hogy lesz-e keret betétre.

Arról nem is beszélve, hogy például az utcán élő nők milyen szinten vannak kiszolgáltatva ebben az esetben is. Számos cikkben olvastam arról, hogy a havi vérzésük idején plázákba, boltokba járnak be wc-papírért, vagy éppen zsebkendőket tömködnek be a hüvelyükbe. Ezek pedig akár olyan sok ideig is bent maradhatnak a szervezetükben, hogy súlyos fertőzést okozhatnak, de akár meddővé is válhatnak miatta.

Sok, ezzel a problémával küzdő lány és nő esetében további gondot okozhat a folyóvíz hiánya is az otthonokban, így még inkább fennáll a fertőzés veszélye. Mindezeken túl pedig nem csupán az a gond a menstruációs szegénységgel sújtott emberek körében, hogy nem tudják beszerezni a megfelelő eszközöket, de a felvilágosítás is kimaradt számukra. Sok esetben nincsenek is tisztában azzal, milyen kockázatot vállalnak az egészségüket érintően.

Az egyértelmű testi tünetek, és veszélyek mellett fontos kiemelni még a lelki oldalát is a dolognak. Ezek az olykor még kislányok folyamatos szégyenben élnek ilyenkor, magukba zárkózhatnak és akár depresszióval is szembe kell nézniük.

Tabu, tabu, tabu

Az egyik fő probléma pedig, hogy ez a téma abszolút tabunak számít a társadalomban. Ha nem beszélünk róla, akkor ugye nincs is. Bizonyos, nagyon konzervatív településeken, családokban, a menstruáló nő tisztátalannak számít. Így erről a nők ott nem is tudnak kivel beszélni, hatalmas szégyen és feketefolt lengi körbe ezt a problémát.

Egy roma lány például a kulturális szabályok miatt, a legtöbb közösségben nem használhat tampont, csak betétet, ezzel máris kevesebb a lehetősége. Sokan pedig mivel nem tudnak és nem is mernek segítséget kérni, ezért koszos ruhadarabokat használnak, amelyek nem is kell mondanom, micsoda fertőzésveszéllyel járnak.

Ezek a gyerekek pedig sokszor ezért is maradnak ki az iskolából, hiszen nem tudják hogyan átvészelni ezeket a napokat, ami hatalmas lemaradást okozhat számukra a tanulmányaik során.

Megoldások

Nagy segítség lenne, ha az ilyen jellegű termékeknek csökkentenék az adóját, esetleg meg is szüntetnék, célzott segítséget nyújtanának a menstruációs szegénységben szenvedő nőknek, lányoknak.

Számos kezdeményezés indult az évek során ebben a témában, és civil szervezetek is folyamatosan tartanak gyűjtéseket. A „RÉS” Alapítvány által működtetett Podmaniczky utcai női éjjeli menedékhelyen például mindig szívesen látják az adományokat – elsősorban betéteket. De megemlíthetném a Vöröskereszt #lánybólnővé kampányát is, amelyben 2019-ben közel 250 iskola vett részt.

Mégis, a hosszútávú és valós probléma megoldása az lenne, ha törvénykezés szintjén történnének változások, ahogy egyre több európai országban csökkentették ezeknek a termékeknek az adóját. Emellett pedig nem elkerülhető az edukáció és a tabuk ledöntése: merjünk és akarjunk is beszélni ezekről a létező problémákról.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek