Vanank olyan női karakterek akiket kedvelek is, róluk itt írtam.
Carrie Bradshow
UTÁLOM. Bár fiatalabb koromban eléggé bírtam a Szex és New York sorozatot, mert egy kicsit mást adott, szinte egyik szereplővel se tudtam azonosulni. Akit a leginkább nem kedveltem, az a főszereplő karaktere volt. Olyan önző, hogy teljesen leszarja, melyik barátnőjével mi történt, mert vagy az a fő kérdés az életében, hogy milyen cipőt vegyen, vagy éppen Mr. Big után sír. Amikor pedig találkozik egy édes, rendes sráccal, akkor dafke megbántja… kétszer. Persze, hogy az ilyen nők miatt siklik félre a feminizmus.
A Gilmore lányok
A Szívek szállodája a szívem csücske, amit képes vagyok százszor is megnézni, de nem a két főszereplő miatt. Lorelai és Rory Gilmore számomra két mérgező karakter, egymásra és a környezetükre nézve is. Bár az lenne a sorozat célja, hogy őket érezzem jónak és áldozatoknak, például a kontroll mániás anyával, Emilyvel szemben, én a végére mégis az ő igazi rajongója lettem. Lorelai egyrészt egy betegesen közeli viszonyt ápol a lányával, és nem az anyjaként, hanem valami haverként viselkedik, ami szerintem egy bizonyos ponton túl nem egészséges. Ezen kívül erőszakos, önző és meg sem próbálja más szemszögből nézni a dolgokat, szinte soha. A férfiakkal kapcsolatos ügyeiről már szót sem ejtek, az úgy van elrontva, ahogy van. Na és Rory… az eminens, pedáns lány, akinek semmi másra nem lenne szüksége, mint egy jó pszichológusra. Az örök megfelelési kényszer és a burokban nevelés meghozza a hatását. Elég egyszer egy rosszabb jegy, vagy egy számára ismeretlen és nehezebben kezelhető helyzet, és összeomlik. Semmilyen szempontból nem jó példa ez a két nő, de a sorozat hangulata miatt ezt is megbocsájtom.
Maggie Carpenter
Az Oltári nő nem egy mai darab, de valamiért én nemrég néztem meg újra, mert totál elfelejtettem, hogy valaha is láttam. Összefoglalva ez egy olyan nőről szól, aki hobbit űz abból, hogy elmenekül az oltár elől, amelyről már az újságban is írnak, és így keveredik össze a sármos újságíróval. Ez nyilván egy limonádé, így nem is vár az ember árnyalt karaktereket, de amit ez a nő leművel, az még egy romkomban is sok. Nulla önreflexió, folyamatos önsajnálat, ahelyett, hogy rájönne, csak simán egy seggfej.
Ariel, kishableány
Tudom, ez meglepő a sorban, hiszen ez egy mese. Ráadásul sokáig elképesztően rajongtam is érte: azon túl, hogy a Balatonban ugrálva azt képzeltem én vagyok a vörös szépség, volt Arieles barbie-m és ficánkás kishalam is. Aztán egyszer, amikor nosztalgiázás képpen újra néztem, rájöttem ez a hableány bizony borzalmas példát mutat a kislányoknak. Na persze azért nem őt okolom a későbbi szörnyű kapcsolataimért (maximum egy kicsit). Egyszer lát valami vadidegen pasit, és máris képes feladni mindent, még a családját is, csakhogy vele legyen. Ez minden, csak nem jó példa, és nem vet túl jó fényt a női nemre sem.
