fbpx
Ha már az előző hónapban írtunk a számunkra kedves vagy épp gyűlölt, de mindenképp emlékezetes női karakterekről, most rajtam a sor, hogy az esélyegyenlőség nevében olyan egyéniségeket öltsek karakterbe, akik ugyan nem nők, de legalább férfiak.

A különböző játékokon gyakran találkozhatunk egy bizonyos korsávra vonatkozó ajánlással. 1-99 éves korig, kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, mindenkinek, de tényleg mindenkinek egyaránt garantált a felhőtlen szórakozás. Noha általában az egész nem több hangzatos marketingfogásnál, engem mégis megihletett, és arra ösztönzött, hogy ajánlómat kibillentsem a „kedvenc/gyűlölt filmes karaktereink” tengelyből. A következőkben így öt olyan karaktert mutatok be, akik közül legalább egy jelleme és története példaként szolgálhat bármely korosztályba tartozó olvasó számára. Potenciális inspirációs források, tanulságos életutak és történetek következnek, természetesen kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Duncan – Az első igazi nyár

A film, amiben Steve Carell egy utálatos, és a lehető legkevésbé humoros mostohaapát alakít. A történet azonban mégsem köré, sokkal inkább a 14 éves Duncan köré szerveződik, aki gyakorló lúzerként kénytelen nyári szünetét édesanyja, az ő újdonsült párja és béna haverjaik társaságában tölteni. A kényszerhelyzetek azonban kényszermegoldásokat szülnek, hősünk pedig  mint mindig, ez esetben is a kiválóan játszó Sam Rockwell segítségével megtanul mindent, amit egy korabeli srácnak tudnia kell: csajokat stírölni, brékelni, felelősséget vállalni cselekedeteiért és azt, hogyan álljon ki magáért és porbatiport önbecsüléséért.

Ferris Bueller – Meglógtam a Ferrarival

Ha éppen végzős középiskolás vagy, és szeretnéd tudni, hogyan legyél effektív iskolakerülő, hogyan vedd palira az intézmény karót nyelt igazgatóját, hogyan kösd el a legjobb barátod apjának mélyvörös Ferrariját, hogyan száguldj el vele Chicagoba (oké, elismerem, hogy magyarként ez valószínűleg ebből a filmből sem fog kiderülni), és tölts el a forgalmas metropoliszban egy ingergazdag napot úgy, hogy mindezt komolyabb következmények nélkül megúszod, akkor John Hughs 1986-os klasszikusa a te filmed. Természetesen egy középiskolás korú olvasót sem buzdítanék a fent leírtak egyikének elkövetésére sem, ahogy a mélyen rétegzett film sem csak óda a léhűtőséghez. A felszín alatt ugyanis sokkal inkább szól a középiskolai évek végeztével „beköszönő” változásokról, az ártatlan gyermekkor elvesztéséről és a felnőttlét felé történő első bizonytalan léptekről.

Derek Vinyard – Amerikai História X

Az Edward Norton által pazarul alakított neonáci bandavezér karaktere önmagában még nem feltétlen kéne, hogy bárki számára követendő példa legyen. Az ő történetén keresztül bemutatott, kőkemény bandaháborúkkal, gyújtogatásokkal, gyilkossággal, börtönfogsággal, majd egy egyszerre meghökkentő és feloldozásszerű pálfordulással árnyalt karakterút azonban már annál inkább. A film egyrészt rideg könyörtelenséggel mutatja meg, milyen súlyos következményei lehetnek tetteinknek, másrészt pedig  tökéletesen példázza azt, hogy nem csak a jó pap tanul holtig, hanem bárki, akiben megvan a kellő intelligencia és nyitottság a számára idegennek ható ideák befogadására.

Bob Harris – Elveszett jelentés

Sztárszínész, megrögzött nőcsábász, kőgazdag és milliók rajongják körül. Ez volt egykor Bob Harris, akivel a filmben először egy igencsak béna reklámfilm forgatása közben találkozik a néző. Már nem sztár, sem megrögzött nőcsábász, fogytán a pénze, a házassága romokban, egykor lelkes rajongói pedig elfeledték. Az előbbi hozzávalókból kotyvasztott életközépi válság ráadásul távol a megszokott környezetétől, egy idegen kultúrájú földrészen, Tokióban vágja arcul igazán főszereplőnket. Ironikus módon itt is talál megváltást egy fiatal, szintén magányos lány társaságában, a két idegen között pedig egy amilyen valószínűtlen, olyannyira magától értetődő baráti viszony alakul ki. A történet tanulsága pedig? A számos közül az egyik, hogy nincs Scarlett Johansson látványának olyan szöge, ami képes elterelni a néző figyelmét Bill Murray visszafogott, mégis elemi erejű játékáról.

Alvin Straight – Straight Story – Igaz történet

David Lynch rendhagyó (értsd: nem rémálomszerű, az alkotó tudathasadásos állapotát és a piacon fellelhető narkotikumok iránti rajongását példázó) rendezésének központi figurája miután tudomást szerez testvére hirtelen megroggyant egészségi állapotáról úgy határoz, hogy meglátogatja. Az idős férfi kondíciója azonban nem engedi, hogy volán mögé üljön, és mivel kereken nulla az idegen sofőrökbe vetett bizalma, az egyetlen lehetséges és teljesen magától értetődő közlekedési eszközt választja társául: egy rozoga fűnyírót. A 300 mérföldes, több héten át tartó utat bemutató történet, ha nem is vetekszik a legnagyobb költségvetésű Hollywoodi monstrumok izgalomszintjével, számos megható, drámai, vicces és tanulságos momentumot villant fel. Az egészet pedig egy sokat megélt és tapasztalt, életének alkonyán lévő férfi bölcs történetfoszlányai fogják közre.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek