Mielőtt nagyon belemelegednék, egy gyors magyarázkodás. Tudni illik rólam, hogy képes vagyok mindenkit elfogadni, és mindenkiben a jót látni. Még ha súlyos bűnt is követett el egy személy, én megkeresem benne akár csak azt az egyetlen egy, de értékelhető dolgot is. Lehet ez fog majd a sírba vinni, viszont úgy éreztem, le kell írnom, hogy tisztázzam az olvasó szemében az alapokat.
Tehát adott egy „akciófilm”, aminek leszbikus főszereplői vannak, és akik természetesen legyőzik a félelmetes, izmos, maffiózó férfiakat. Végignéztem, és meglepetésemre nem úgy álltam fel utána, hogy azta, ez volt a világ legjobb filmje és mennyit tanultam belőle PC tekintetében! Helyette kimeredtek a szemeim és arra gondoltam, hogy atya ég, milyen nevetséges helyzetbe került az a két nő. Mert a férfiak nem tisztelni fogják ezek után azt a két főszereplőt, hanem röhögnek majd rajtuk, vagy esetleg csorgatják a nyálukat rájuk. A nők pedig lesarkítva annyit tanulhatnak belőle, hogy mindent erőszakkal érhetünk el. Sarkítok, de kénytelen vagyok.
Természetesen nem új keletű dolgok azok a női karakterek, akiket bálványozhat bármelyik nem, de általában ez a harciasságuk miatt volt így, nem az eszük miatt. Persze van itt is kivétel, de a mai napig férfi tudósokról vagy híres emberek életéről szóló filmeket dolgoznak fel inkább, és még mindig csekély a száma például a női tudósokról vagy feminizmusról és egyéb társadalomérzékenyítő témáról szóló filmeknek. Pláne, amiket a közszolgálati vagy kereskedelmi tv sugároz. Szóval végre azt gondoltam, itt egy jó film, erre legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben utána.
Halló! Van itt valaki? Csak azt szeretném mondani, hogy ez így nem lesz jó!
Orrba-szájba nyomja a nyugat a politikailag korrekt/PC filmeket, – magáról a jelenségről részletesebben itt olvashattok -, miközben mindenki (igen, én is) a saját sebeit nyalogatja. Mégis hogyan érzékenyedjünk el attól, hogy női színészek nevetséges karaktereket kapnak? Vagy, hogy a férfiakat legyőzik a nők?
Nem azt mondom, hogy ebből a szemszögből a Hófehérke és a hét törpe jobb, vagy, hogy csak olyan filmek legyenek, amiben a női és a férfi fél egyenrangú, illetve a politikai korrektség minden szempontjának megfelelnek. Én azt szeretném, hogy ne nézzenek minket hülyének, illetve, hogy legyünk erre felkészítve. Kapjon több teret ez a fogalom, és ne filmeken keresztül kelljen szembesülnie vele a jónépnek. Legyen helye az edukációban, a hétköznapi nyelvezetben, beszéljünk az előnyeiről, és a hátrányairól is, mert csak így állhat össze a kép. Mert szerintem nem attól fog megváltozni a világ, hogy minden filmben lesz egy kínosan erőltetett női és/vagy fekete főszereplő, vagy több homoszexuális karakter kerül a vásznakra. Kicsit azt érzem, hogy pár lépcsőfokot kihagytunk.
Azok a karakterek pedig, akik évtizedekig férfiak voltak, légyszi ne most váljanak nővé. Keressünk nekik inkább újabb történeteket! Értem én, hogy főszerepbe kell kerülnie ennek az „elnyomott” nemnek, de mi lenne, ha hirtelen a Pindur Pandurok lennének férfiak vagy a Kill Bill főszereplője? Vegyük például a Star Warst. Újrafuttathatták volna az összes eddigi leadott részt, férfivé tehették volna Leia-t, nővé pedig Luke-ot vagy Hans Solo-t, de nem tették. Helyette új női karaktereket kapott a sorozat. Köszi nekik! És ugyanez a helyzet a bőrszínnel is. Miért lett hirtelen Hermione Granger fekete bőrű? Szerintem ezekkel a megoldásokkal többet ártunk, mint használunk.
Nem a szereplőknek, hanem a mondanivalónak kéne politikailag korrektnek lenniük
Vagyis nem attól lesz jobb vagy elfogadóbb a világ, hogy Harmione Granger feketebőrű, illetve, hogy Dumledore homoszexuális. Úgy gondolom, hogy a fontos kérdéseket arról az oldalról kéne vizsgálni, mint az erőszak, bűnözés, terror, félelem, gyűlölet. Legyen a főszereplő nő vagy férfi, legyen bármilyen a nemi identitásuk vagy a bőrük színe, egy lépést vissza kéne ugrani. Megfogalmazni azt, hogy milyen okból tetőzik például a sztereotípia vagy a hímsovinizmus, és ezt egy kicsit egyengetni. Nincs baj a rom-komokkal sem, kell a kikapcsolódás. És azt is tudom, hogy a filmek korlátozva annak abban a tekintetben, hogy ilyen problémákat másfél/két órába belesűrítsenek, de szerencsére van példa arra, mikor ez már sikerült. Ilyen a Sötét lovag trilógia, a V mint Vérbosszú, A Kolónia, Marie Curie, A szüfrazsett, és társai.
