fbpx
Szeretünk néha csukott szemmel járni, hogy ne kelljen a kényelmetlen dolgokkal szembesülni. Például azzal, hogy ma Magyarországon még mindig létezik iskolai szegregáció, amelynek súlyos következményei lehetnek a jövőben.
Mit jelent az, hogy iskolai szegregáció?

Ahhoz, hogy valóban megértsük, mi is ezzel a probléma, fontos magát a fogalmat tisztázni. Az oktatásban több ponton megjelenik a szelekció, amivel alapjában véve nincsen baj. Itt azokra a választási lehetőségekre gondolok, hogy aki egyetemre szeretne menni, az gimnáziumban tanul tovább, de léteznek szakiskolák, azoknak, akik valamilyen konkrét szakmára vágynak.

Ilyenkor különböző kritériumok szerinti intézménytípusokról beszélünk, amelyeket a legtöbb esetben önszántukból választanak a családok. Azonban van egy másfajta szelekció, ami már sokkal hamarabb megjelenik, és több köze van ahhoz, hogy az adott gyerek milyen gazdasági és társadalmi háttérrel rendelkezik. Magyarországon a legtöbb esetben, ha iskolai szegregációról beszélünk, a romák jutnak eszünkbe, hiszen nagyon nagy számban élnek szegénységben és kirekesztésben bőrszínük miatt is. Természetesen nem csak őket érinti ez a fajta kirekesztettség, hanem a más, szegényebb rétegből érkezőket, és speciális igényű gyerekeket is. Talán idén lett ez a fajta leszakadás még szembe tűnőbb, amikor a vírushelyzet miatt, mindenhol átálltak táv vagy online oktatásra az intézmények. Ekkor láthattuk, milyen sokakat érint, hogy nincs számítógépük, laptopjuk, de sok esetben még internetük sem. Így pedig még nagyobb lesz az lemaradás, ami eddig is érintette az elmaradottabb régióban, vagy gazdaságilag nem túl stabil háttérrel élő gyerekeket.

A szegregáció mégis nagyobb számban érinti a roma gyerekeket, hiszen sok esteben a nem roma családok kifejezetten olyan iskolákat keresnek, ahol nincs vagy kevés a roma gyerek. Ennek egyik oka a társadalmi, kulturális különbségek és a régóta fennálló feszültség a különböző társadalmi rétegek között. Az is sajnos bevett szokás, hogy a roma gyerekeket hátrányos helyzetűnek és speciális nevelésű igényűnek titulálják, ezért őket más osztályba helyezik. Ezzel felállítva azt a helyzetet, hogy csúnyán szólva lesznek cigány és nem cigány osztályok.

De mi is ezzel a baj?

A szegregáció nem csupán a romák helyzetét süllyeszti még mélyebbre, hanem az egész társadalomét, és idővel azt fogja eredményezni, hogy az oktatás jelenleg sem rózsás helyzete még alacsonyabb lesz.

Ezek a kizárólag roma gyerekekből álló osztályok nem motiválják a gyerekeket, és sok esetben nem, hogy nem tanulnak majd tovább, de az általános iskolát is kevesen végzik el. Ha pedig ez megtörténik, akkor már kiskorban nem sikerült őket integrálni a társadalomba, nem szereznek végzettséget, így maradnak a szegénység spiráljába, és egy újabb generációt kell várni, mire ez a kör megtörhet. Azonban tudjuk, mekkora hatása van a gyerekekre az, hogy mit látnak otthon, így ezért is nehéz ezt az ördögi kört valahogy megállítani.

De igaz ez nem csak a romákra, hanem bármilyen nevelési, tanulási problémával, fogyatékkal élő gyerekre is. Legyen az sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű vagy rosszabb képességű diák, az biztos, hogy nem válik hasznára, ha már ilyen korán megbélyegzik. Van egy úgynevezett szegregációs index, amelyet 2008 óta lehet követni, és az látható, hogy egyre meredekebben növekszik. Ezt itt tudjátok megnézni.

Nemzetközi felmérések is azt mutatják, hogy hazánkban sokkal markánsabban jelenik meg a szegregáció az iskolákban. Sokkolásképpen hoznék egy 2018-as adatot, amely szerint csak Peruban és Fehéroroszországban volt abban az évben magasabb ez a szám az oktatási intézményekben.

Azt hihetnénk, hogy ha képességeik szerint szétszedjük a gyerekeket, akkor könnyebben tudnak haladni, azonban ez inkább azoknak a nem felkészült tanároknak kedvez, akik homogén közegben könnyebben tudnak tanítani. A szakvélemények viszont arra mutatnak rá, hogy akik szegregált osztályokban tanulnak, szinte soha nem zárkóznak fel haladó társaikhoz. Hiszen ezeket a gyerekeket sokszor alul értékelik, ami hatással van a szellemi és lelki fejlődésükre. Így  nem meglepő, hogy hamar megtorpannak a fejlődésben.

Természetesen ennek a jelenségnek jogi hatása is van, hiszen az egyenlő bánásmód törvénye tiltja az ilyen jellegű megkülönböztetést.

Mi a megoldás?

Alapjaitól kell átgondolni az oktatási rendszert, több erőforrásra és nagy változásokra lenne szükség, hogy ezeket a homogén csoportokat heterogénné változtassuk. Ehhez viszont át kell alakulni a szülői hozzáálláson túl, a pedagógiai módszereknek, az oktatásnak és az állam hozzáállásának is. Sokkal több fejlesztő pedagógusra lenne szükség, így csökkentve a terhet a tanárokon. De a befektetett munka mindenképp meghozná a gyümölcsét, ahogy ezt számos példa mutatja. Fontos ugyanis, hogy a gyerekek már kiskorukban lássák, hogy a világ nem fekete és fehér, így később, sokkal empatikusabb felnőtté válhatnánk. A leszakadott csoportba tartozók pedig esélyt kaphatnánk a jövőre. Ez pedig mindenki érdeke kell, hogy legyen. Ezért is fontos támogatni az ilyen célt szolgáló, támogató alapítványokat, szervezeteket.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek