Így indulj neki a keresésnek
Ha úgy érzed a problémáid megoldásában külső segítségre van szükséged, ne félj szakemberhez fordulni, azonban az nem mindegy, hogy kihez. Mielőtt elkezdenéd pötyögni a keresőbe a pszichológus szót, gondold át, hogy milyen jellegű problémához keresel segítséget, azaz melyik területhez. Ez lehet például szorongás, önértékelési probléma, szexuális trauma, vagy akár dühkezelési gond. Ha ez nagyjából körvonalazódik a fejedben – pontos diagnózist persze nem kell felállítanod – akkor könnyebben igazodsz majd el a pszichológusok erdejében. Hiszen mindenkinek vannak szakterületei, amiben igazán jók. Ezután jöhet a böngészés! Amire érdemes figyelni, hogy a szakmai tudáson túl, maga az ember is szimpatikus legyen a fotója alapján, mert ez könnyíti a megnyílást. Mindezeken kívül számít a tarifa is, ami legyünk őszinték, nem kevés. Tulajdonképpen nagyjából 8 ezer forinttól a csillagos égig bármi lehet, ha ez elsődleges szempont számunkra, akkor ezt is figyeljük. Ám túl olcsó dolgokba ne menjünk bele, mert nem biztos, hogy megfelelő szaktudást kapunk cserébe.
Az első találkozás
Ha megvan kihez szeretnénk menni, és lebeszéltük vele az első időpontunkat, akkor nincs más teendőnk, mint egy füzet és egy toll társaságában elmenni az ülésre. Ehhez gondoljuk át, mi az a probléma ami elindította bennünk a terápia gondolatát, miben keresünk segítséget. Az első alkalmak bizonyára nem lesznek könnyűek, de a pszichológus igyekszik a kérdéseivel előre vinni a beszélgetést. Ami azonban nagyon fontos, hogy élőben is meg legyen úgymond a kémia a szakemberrel. Ez alatt természetesen nem romantikus vagy szexuális értelemben gondolok kémiára, de rettentő fontos, hogy egy alap szimpátia meg legyen. Ha ezt nem érezzük, akkor nagyon nehéz lesz őszintén beszélnünk a gondjainkról, és ez alááshatja az egész terápiánkat. Éppen ezért nyugodtan mondjuk meg, ha más nem egy emailben, vagy ahol felvettük a kapcsolatot a pszichológussal, hogy nem kívánunk hozzá járni. Erre egyébként jó esetben ők is felhívják a figyelmet az első alkalommal, de ha nem, ne féljünk megtenni ezt a lépést, és semmiképpen se csüggedjünk, keressünk másik szakembert! Van, hogy csak a harmadik lesz a befutó, de ezt ne éljük meg kudarcként, hallgassunk a megérzéseinkre és addig keressünk, míg olyan terapeutát nem találunk, akinek szívesen megnyílunk. Ez egyébként a későbbiekben is lényeges. Ha bármi rossz érzésünk van huzamosabb ideig, akkor merjünk váltani!
Adjunk időt magunknak
Mikor elkezdtem a terápiát, azt hittem, hogy elég lesz majd fél év, és minden rendbejön. Ez azonban jó nagy tévedés volt, hiszen most vagyok egy évnél, és per pillanat nem érzem úgy, hogy a végére értünk. Az, hogy meddig tart egy terápia, rengeteg dologtól függ: a problémák mélységétől, egyéb, tudatalatti gondok felszínre kerülésétől, a páciens változtatni akarásától, környezeti tényezőktől stb. Éppen ezért nem érdemes elméleteket gyártani arról, hogy mikor fog befejeződni a terápia. Úgy készüljünk, hogy egy ideig biztosan járni fogunk, és igyekezzünk együttműködőek lenni a pszichológussal, elvégezni az esetleges feladatokat, amiket kapunk tőle, mert ezek mind a mi javunkat szolgálják.
A visszaesés nem kudarc
Mikor egy év után is előjött bennem olyasmi, amiről azt reméltem ennyi idő után már nem fog, kétségbe estem. Nem segített semmit ez az egy év? Aztán a pszichológus megnyugtatott, ez természetes. Mindig van egy felívelés, amit aztán követhet visszaesés, de minden visszaesés azt mutatja, hogy valójában már elértünk valamit, hiszen már nem állandóságnak hívjuk az adott történést, hanem visszaesésnek. Másrészt pedig rettentő sokat számítanak bizonyos körülmények. Lehetünk akármilyen jól, ha éppen minden téren nehézségbe ütközünk, az elősegítheti ezt a visszaesést. Ebben az időpontban éppen elég sok krízis alakult ki az életemben, ráadásul a gyász is belépett a körbe. Egy ilyen szituációban a biztonságérzet gyengülhet, így nem csoda, hogy előkerülnek régi minták, amikről azt gondoltam már legyőztem őket. Az adott nehézségek a pszichológus szerint azért jönnek elő, hogy úgymond teszteljenek, megtanultuk-e a leckét, és másképpen reagálunk-e ezúttal. Ezek tehát állomások, amik után új kör indul, és ha ügyesek vagyunk, akkor minden kör egy picivel azért könnyebb lesz majd. Ne csüggedjünk , ha ilyesmit tapasztalunk, ha szeretnénk változást, és teszünk érte, akkor ha hullámvölgyeken keresztül is, de elfogunk érkezni hozzá.
A terápia nem fejeződik be az ajtón kilépéskor
Amire még készüljünk fel, ha úgy döntünk, terápiába kezdünk, hogy ez nem csak arról szól, hogy beülünk egy órára, aztán mint aki jól végezte dolgát, távozunk. Egyrészt a pszichológusok előszeretettel adnak házi feladatot, amit ne tehernek éljünk meg, vagy egy újabb plusz gondnak. Ezek a házik nagyon sokat segítenek abban, hogy a lelki gyógyulásunk fókuszba kerüljön. Ha tényleg fontos ez számunkra, akkor ne legyünk restek megcsinálni ezeket. Mindemellett pedig figyeljünk oda magunkra, és az ülésen elhangzottakra. Ha megragad bennünk egy-egy fontos mondat, nyugodtan jegyezzük le, és otthon olvassuk fel magunknak! Illetve a terápián kívül is foglalkozzunk magunkkal. Kiegészítés lehet meditáció, vagy valamilyen sport, illetve önmagunk megerősítésére szolgáló gyakorlatok. Hiszen a terapeuta mindent megtesz annak érdekében, hogy változást érjen el nálunk, de ehhez mi is kellünk!
Végezetül pedig annyit mondanék, hogy ne gondolkozzunk sokat, ha megtehetjük, vágjunk bele! Saját tapasztalataim alapján én csak bíztatni tudok mindenkit. Rengeteg dolgot megtudtam magamról, a családomról, a problémáim okairól. Sokat fejlődtem, millió boldogabb pillanatot köszönhetek a pszichológusomnak, és a közös munkánknak, és őszintén mondhatom, hogy nagyon szeretem, és tisztelem ezért őt. Emellett pedig a legmélyebb hálát érzem magam iránt, hogy megtettem ezt a lépést, és közelebb kerültem önmagamhoz, és a megoldásokhoz, amik egy könnyebb jövőhöz juttathatnak.
