fbpx

Sushi: több mint gasztronómia

Ma már szinte mindenki kóstolt életében egyszer sushit, vagy legalább hallott a létezéséről. A japán különlegesség azonban nem csak egyszerűen egy étel, olyan történelme van, mint kevés más gasztronómiai csodának.

Az első és talán legmeghökkentőbb információ a sushival kapcsolatban, hogy valójában nem is Japánból származik. Bennem mondjuk egy világ dőlt össze és az állam is leesett, mikor a forrásaim mindegyikében ezt olvastam, de aztán valahogy túltettem magam a dolgon. Szóval valójában a sushi Kínából eredeztethető, Krisztus előtt az 5-3. század környékére nyúlik vissza a története. Ekkor a Narezushi nevet viselte és egészen másképp fogyasztották, mint manapság. A rizst ugyanis csak egy fermentált tartósítószerként alkalmazták, amivel beterítették a nyers halat, hogy még hosszú ideig ehető legyen, így tették félre. Aztán amikor enni akartak belőle, akkor a rizses részét lényegében kidobták, az nem tartozott az ételhez, csupán a tartósítás miatt kellett. Ez a módszer terjedt el később Japánban, ahol minden régióban sajátos formában készítették el. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor mondhatjuk, hogy olyan volt annak idején a sushi, mint nagymamáink kovászos uborkája, mindenki egy kicsit máshogy készítette, de a lényeg és a cél ugyanaz volt. De azért ezt a hasonlatot a japánoknál ne dobjuk be, biztos, ami biztos.

Később kezdett átalakulni a sushi fogyasztás, ahogy a japánok étkezése is. Az addig nyersen, pusztán a fermentáció gyorsítására alkalmazott rizst már megfőzték, és mivel étkezéseik száma is nőtt, így a 18. századra kialakult az a szokás, hogy együtt ették a tartósított halat és a rizst. Ennek atyjaként  Yohei Hanaya-t tartják számon, aki először az utcán árulta találmányát, a mai nigirihez hasonló sushi fajtát, majd elsők között nyitott éttermet Tokyoban. Az ő nevéhez fűződik a tonhal népszerűsége is, mert az addig kevésbé elismert halat egyre gyakrabban alkalmazta konyhájában, míg végül közkedveltté vált. Nem sokkal később aztán olyan törvényeket hoztak, amik miatt sok sushi séfet letartóztattak, különböző gazdasági okokból, ez visszavetette a japán étel népszerűségét, de szerencsére ez a periódus nem tartott sokáig és a sushi töretlen sikerre tett szert egész Ázsiában. Japánban pedig azóta is nemzeti ételként tekintenek rá, amit az emberek minimum havi 2-3 alkalommal fogyasztanak.

A világ többi részén az 1900-as évek elején kezdtek megismerkedni a végül japán ételként elhíresült finomsággal, mikor kisebb-nagyobb emigrációs hullámok indultak a szigetről. Eleinte a nyugati világ nem kapta fel annyira, inkább csak az elit étele volt egészen a második világháború utánig, mikor Japán nyitni kezdett mind gazdaságilag, mind turizmus szempontjából a világ többi része felé. Innentől kezdve pedig a mai napig az egyik legnépszerűbb japán ételkülönlegesség a sushi, ami látszólag nem is tud kikopni a köztudatból szerencsére. Sőt, ma már magunk is kísérletezhetünk elkészítésével otthonainkban, illetve megannyi étterem közül választhatunk hazánkban is, ahol profi szakácsok készítik el a kis makikat és nigiriket.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek