Szeptember 3-án indultam el Bari irányába. Az előkészületekről ebben a cikkben olvashattok:
Négy teljes nap állt rendelkezésemre, hogy felfedezzem Pugliát tömegközlekedési eszközökkel. Itt zárójelben megjegyzem, hogy jogsival rendelkezők előnyben lesznek, mert kocsival jóval könnyebb bejárni a környéket. Na de azért autó nélkül is bőven lehet boldogulni, én személy szerint három városban jártam, amit jó szívvel ajánlok bárkinek, aki idelátogatna.
Bari
Bari külvárosában, Santo Spirito környékén volt a szállásom, ami egy kedves kertvárosi üdülő terület, rengeteg kutyás családdal. Innen a 01-es busszal közlekedtem Bari belvárosába, ami kb. 20 perc utazást jelentett. Mikor ide érkezünk, érdemes a tenger felé venni az irányt, mert az óvárosi rész arra található, és őszintén szólva a város többi fele nem látványos. Viszont ha célba vesszük a Mueso Teatro Margheritát, ami a tenger partján fekvő monumentális múzeum, akkor már jó helyen járunk. A múzeum mellett kis kikötőt találunk, ahova a halászok jönnek be a friss fogásaikkal, illetve egy kis bár is helyet foglal itt. A helyiek és a bátor turisták azonnal le is csaphatnak egy kis tengeri sünre, amit a híres olasz Peroni sörrel öblíthetnek le. Én mondjuk ennyire nem vagyok ínyenc, de a hangulata nagyon meg volt az árkádos kis piac placcnak.
Innen tova sétálva a Castello svevo felé, jobbra találjuk az igazi kis sikátoros óvárost, ami tökéletesen átadja a hagyományos olasz életérzést. Itt javaslom, hogy hagyjuk magunkat elveszni, és ne lepődjünk meg, ha teljesen véletlenül egy olyan utcácskában találjuk magunkat, ahol nénik ülnek kint, és a tradicionális olasz tészta készítését mutatják be, amit természetesen meg is vásárolhatunk tőlük. Az egyik téren pedig fogyasszunk el egy isteni olasz ebédet vagy vacsorát, csak arra figyeljünk oda, hogy ez a térség nagyon hű a tradíciókhoz, ennélfogva szigorúan tartják a délutáni siestát. Tehát délután 3 és este 7-8 között maximum kávézók és apperitívo-t kínáló (előétel, például olívabogyó, helyi sós ropogtatnivaló és ital, leginkább aperol spritz) helyek lesznek nyitva. Az éttermek 3-4 körül bezárnak és legkorábban 7-8 körül nyitnak ki újra. Ez nagyjából egész Pugliára jellemző. Érdemes körbejárni a már említett Castello svevo-t, ami az 1100-as években épült, és Bari egyik leghíresebb látványossága. Ma már múzeumként üzemel, őrizve a bizánci kor kultúráját.
Ostuni
A Bari Centrale vonatállomásról indultam tovább vasárnap Ostuniba, ami Puglia délebbi részén helyezkedik el. Ostuni egy dombra épült kis ékszerdoboz, aminek különlegessége, hogy épületei nagy része fehér kőből készült. Ezen a helyen nagy előny autóval érkezni, különben az ember könnyedén úgy járhat, mint én. Erről részletesen itt olvashattok:
Viszont akik hozzám hasonlóan vonattal érkeznek, számukra egy kiszámíthatatlan menetrendű kisbusz a megoldás, ami felvisz a dombra. A sofőr szól, hol kell leszállni az óvároshoz, a visszaúttal kapcsolatban viszont kérdezősködjünk nála, vagy a legközelebbi turista infópontban, mert tényleg eléggé rendszertelen a dolog. A kisváros azonban megér egy látogatást, a fehérben tetszelgő utcácskák, a megfelelő kontrasztot képező színes ajtókkal, kaktuszokkal, virágokkal egészen mesés helyet alkotnak. A kisbusztól balra egyenesen kell felsétálnunk hogy mindezt lássuk, majd balra tartva, a tömegeket követve elérünk a gyönyörű katedrálishoz is. Ezen az úton számtalan kis üzletet találunk, ahol helyi portékákat vásárolhatunk, vagy megpihenhetünk egy Aperol társaságában. Ha megnéztük a bazilikát, akkor a kis utcácskákon át térjünk vissza a főtérre, és innen javaslom, hogy sétáljunk el a Corso Vittorio Emanuele II nevű útra, mert csodás kilátás nyílik a tájra, a kis fehér városra, és a messzeségben a tengerre.
Polignano a mare
Ti gyerekként csináltatok olyat, hogy a legfinomabb falatot hagytátok a végére? Én még ma is így teszek, éppen ezért Polignano-t tettem a cikkem végére. Számomra ez volt a legkedvesebb hely Pugliában. Ide is a Bari Centrale állomásról jöttem vonattal, ami egy fél órás út volt mindössze. Ráadásul az állomásról csupán 10 perc egyenesen lefele sétányira már a központban találtam magam, és itt aztán tényleg minden volt, amire vágytam. Egy monumentális híd köti össze az öböl egyik felét a másikkal, amiről ha lenézünk, a strandot láthatjuk, a fölé magasodó régi épületekkel. Ezek egészen benyúlnak a tengerbe, ami egyszerre lenyűgöző és félelmetes. A házak között sétálgathatunk mesés hangulatú utcácskákon át, amikből csodás kilátás tárul elénk. Délután pedig két helyi srác települ ki hosszú asztalokkal a főtérre, ahol pugliai olívabogyót, kaprit, szárított paradicsomot, és egyéb különlegességeket árulnak. Érdemes ebbe a városkába egész napra jönni, hogy a strandolás, a városnézés és étkezés is kényelmesen beleférjen, mert nagyon megéri.
+1 tipp: Sajnos nekem nem volt már időm, lehetőségem ellátogatni egy nagyon különleges helyre, Alberobelloba, ahol érdekes nádtetejű fehér házikók sorakoznak, picikét az itthoni skanzenre hasonlítva. Ha Pugliában jártok, mindenképpen nézzétek meg!
