fbpx

Kalandozások Pugliában, Olaszországban

Puglia Olaszország déli részén helyezkedik el. Ide tartozik többek között Bari, Monopoli, Brindisi, és az ezek között elterülő térség. Itt készül a legnagyobb mennyiségű olívaolaj az országban, melyet bizonyít a temérdek olajfa, amit útközben láthatunk, ha erre járunk.

Szeptember 3-án indultam el Bari irányába. Az előkészületekről ebben a cikkben olvashattok:

Négy teljes nap állt rendelkezésemre, hogy felfedezzem Pugliát tömegközlekedési eszközökkel. Itt zárójelben megjegyzem, hogy jogsival rendelkezők előnyben lesznek, mert kocsival jóval könnyebb bejárni a környéket. Na de azért autó nélkül is bőven lehet boldogulni, én személy szerint három városban jártam, amit jó szívvel ajánlok bárkinek, aki idelátogatna.

Bari

Bari külvárosában, Santo Spirito környékén volt a szállásom, ami egy kedves kertvárosi üdülő terület, rengeteg kutyás családdal. Innen a 01-es busszal közlekedtem Bari belvárosába, ami kb. 20 perc utazást jelentett. Mikor ide érkezünk, érdemes a tenger felé venni az irányt, mert az óvárosi rész arra található, és őszintén szólva a város többi fele nem látványos. Viszont ha célba vesszük a Mueso Teatro Margheritát, ami a tenger partján fekvő monumentális múzeum, akkor már jó helyen járunk. A múzeum mellett kis kikötőt találunk, ahova a halászok jönnek be a friss fogásaikkal, illetve egy kis bár is helyet foglal itt. A helyiek és a bátor turisták azonnal le is csaphatnak egy kis tengeri sünre, amit a híres olasz Peroni sörrel öblíthetnek le. Én mondjuk ennyire nem vagyok ínyenc, de a hangulata nagyon meg volt az árkádos kis piac placcnak.

Kalandozások Pugliában, Olaszországban

Innen tova sétálva a Castello svevo felé, jobbra találjuk az igazi kis sikátoros óvárost, ami tökéletesen átadja a hagyományos olasz életérzést. Itt javaslom, hogy hagyjuk magunkat elveszni, és ne lepődjünk meg, ha teljesen véletlenül egy olyan utcácskában találjuk magunkat, ahol nénik ülnek kint, és a tradicionális olasz tészta készítését mutatják be, amit természetesen meg is vásárolhatunk tőlük. Az egyik téren pedig fogyasszunk el egy isteni olasz ebédet vagy vacsorát, csak arra figyeljünk oda, hogy ez a térség nagyon hű a tradíciókhoz, ennélfogva szigorúan tartják a délutáni siestát. Tehát délután 3 és este 7-8 között maximum kávézók és apperitívo-t kínáló (előétel, például olívabogyó, helyi sós ropogtatnivaló és ital, leginkább aperol spritz) helyek lesznek nyitva. Az éttermek 3-4 körül bezárnak és legkorábban 7-8 körül nyitnak ki újra. Ez nagyjából egész Pugliára jellemző. Érdemes körbejárni a már említett Castello svevo-t, ami az 1100-as években épült, és Bari egyik leghíresebb látványossága. Ma már múzeumként üzemel, őrizve a bizánci kor kultúráját.

Ostuni

A Bari Centrale vonatállomásról indultam tovább vasárnap Ostuniba, ami Puglia délebbi részén helyezkedik el. Ostuni egy dombra épült kis ékszerdoboz, aminek különlegessége, hogy épületei nagy része fehér kőből készült. Ezen a helyen nagy előny autóval érkezni, különben az ember könnyedén úgy járhat, mint én. Erről részletesen itt olvashattok:

Viszont akik hozzám hasonlóan vonattal érkeznek, számukra egy kiszámíthatatlan menetrendű kisbusz a megoldás, ami felvisz a dombra. A sofőr szól, hol kell leszállni az óvároshoz, a visszaúttal kapcsolatban viszont kérdezősködjünk nála, vagy a legközelebbi turista infópontban, mert tényleg eléggé rendszertelen a dolog. A kisváros azonban megér egy látogatást, a fehérben tetszelgő utcácskák, a megfelelő kontrasztot képező színes ajtókkal, kaktuszokkal, virágokkal egészen mesés helyet alkotnak. A kisbusztól balra egyenesen kell felsétálnunk hogy mindezt lássuk, majd balra tartva, a tömegeket követve elérünk a gyönyörű katedrálishoz is. Ezen az úton számtalan kis üzletet találunk, ahol helyi portékákat vásárolhatunk, vagy megpihenhetünk egy Aperol társaságában. Ha megnéztük a bazilikát, akkor a kis utcácskákon át térjünk vissza a főtérre, és innen javaslom, hogy sétáljunk el a Corso Vittorio Emanuele II nevű útra, mert csodás kilátás nyílik a tájra, a kis fehér városra, és a messzeségben a tengerre.

Kalandozások Pugliában, Olaszországban
Polignano a mare

Ti gyerekként csináltatok olyat, hogy a legfinomabb falatot hagytátok a végére? Én még ma is így teszek, éppen ezért Polignano-t tettem a cikkem végére. Számomra ez volt a legkedvesebb hely Pugliában. Ide is a Bari Centrale állomásról jöttem vonattal, ami egy fél órás út volt mindössze. Ráadásul az állomásról csupán 10 perc egyenesen lefele sétányira már a központban találtam magam, és itt aztán tényleg minden volt, amire vágytam. Egy monumentális híd köti össze az öböl egyik felét a másikkal, amiről ha lenézünk, a strandot láthatjuk, a fölé magasodó régi épületekkel. Ezek egészen benyúlnak a tengerbe, ami egyszerre lenyűgöző és félelmetes. A házak között sétálgathatunk mesés hangulatú utcácskákon át, amikből csodás kilátás tárul elénk. Délután pedig két helyi srác települ ki hosszú asztalokkal a főtérre, ahol pugliai olívabogyót, kaprit, szárított paradicsomot, és egyéb különlegességeket árulnak. Érdemes ebbe a városkába egész napra jönni, hogy a strandolás, a városnézés és étkezés is kényelmesen beleférjen, mert nagyon megéri.

Kalandozások Pugliában, Olaszországban

+1 tipp: Sajnos nekem nem volt már időm, lehetőségem ellátogatni egy nagyon különleges helyre, Alberobelloba, ahol érdekes nádtetejű fehér házikók sorakoznak, picikét az itthoni skanzenre hasonlítva. Ha Pugliában jártok, mindenképpen nézzétek meg!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek