Másik közös projektjük a Future Potato, amelynek célja, hogy a sokszor megfoghatatlan fenntarthatóságot segítsék beépíteni a vállalatok működésébe, és támogassák a folyamatok megvalósítását, illetve ezeket eljuttassák a szükséges célcsoporthoz. Ezen kívül, ami még közös bennük, hogy mindketten édesanyák. Évinek egy 10 éves fia és egy 5 éves lánya van, Zsófi pedig egy 4 éves kislány anyukája, de párjának két gimnazista gyermekével is sok időt tölt. Velük készült interjúban az anyaság és a fenntarthatóság kapcsolatáról beszélgettünk kifejezetten saját tapasztalataik alapján.
Személy szerint hogyan kapcsolódtok a fenntarthatósághoz?
Évi: Én a klasszikus klímaszorongó vagyok, ami csak jobban felerősödött bennem amióta gyerekeim vannak. Zsófival való kapcsolatunk is úgy kezdődött, hogy sokat beszélgettünk a fenntarthatóságról. De már azelőtt fontos volt nekem a téma, korábbi munkahelyeimen – mikor még kommunikációs szakemberként dolgoztam az üzleti szférában – is foglalkoztam vele érintőlegesen. Tehát nem volt újdonság mikor a Körforgásban podcastet elindítottunk. Illetve ahol lehet, a Fabrik (Évi kávézója – a szerk.) működésében szintén jelen van a fenntarthatóság. Amióta pedig a podcaston dolgozunk, még tudatosabban és jobban odafigyelek rá, hiszen az epizódok miatt már nem csak arról olvasunk, ami közvetlenül érint bennünket, hanem minden másról is.
Zsófi: Én szakmailag a 15 éves diplomáciai múltam során ismerkedtem meg a fenntarthatósággal, annak keretein belül, hogy részt vettem New Yorkban az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak kidolgozásában. Számomra viszont az igazi áttörés akkor történt, amikor otthon voltam szülés után a gyerekemmel. Abban az időszakban döbbentem rá, hogy engem a fenntarthatóság foglalkoztat, és bármennyire szeretem a diplomáciai vonalat, a New Yorkban töltött idő annyira megváltoztatott, hogy úgy éreztem, ez az én irányom. Ennek már 3 éve, azóta fenntarthatósági szakértőként ezzel foglalkozom.
Sokszor szóba kerül a hétköznapjaitokban a fenntarthatóság és nevelés kapcsolata?
Zsófi: Együtt dolgozunk Tarjáni-Szucsik Anitával, akinek a stúdiójában vesszük fel az epizódokat. Ő is három gyermek édesanyja, vele együtt szoktuk talán a legtöbbet beszélgetni arról, hogy hogyan lehet a gyerekeket fenntarthatóságra nevelni. Megosztjuk a saját tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, küzdelmeinket. Nem könnyű, hiszen miután megszületik a gyereked, lesz a családban még egy hulladékképző egyén, ami leginkább kakis pelenkák formájában és a 2-3 havonta kinőtt ruhákon keresztül jelenik meg. Vagyis eleinte még csak ilyen apróságokban látszik a lábnyomuk, aztán ahogy nőnek úgy lesz ez egyre inkább kihívással teli, amiatt, hogy ők is részei lesznek a fogyasztói társadalomnak.
Mit gondoltok, azzal, ha valaki anyává válik, mélyül a kapcsolata a környezettel, fenntarthatósággal?
Zsófi: Szerintem a fenntarthatóságra azért fogékonyabbak az anyák, mert a jövő generációjáról szól. Miután megszületik a gyereked, szó szerint kézzelfoghatóvá válik, hogy itt van a jövő nemzedéke a kezedben. Előtte maximum csak beszélsz róla, de utána azt szeretnéd, hogy neki legyen a világon a legjobb. Azért foglalkoznak a fenntarthatósággal többségben nők, mert belőlünk könnyebben jön.
Évi: Igen. Nyitottabbak, érzékenyebbek, empatikusabbak vagyunk.
Zsófi: De az például, hogy átállunk mosható pelenkára, nem egy zsigerből jövő dolog. Azért, mert nő vagy és születik egy gyereked, nem leszel egyből környezetvédő. Tudatosabb leszel a jövő szempontjából, hiszen a gyerekedet érinti, de nem jön azonnal, hogy mindent a környezet érdekében tegyél.
Évi: Én személy szerint sose tudtam átállni mosható pelenkára, mert még a kutyám ürülékétől is undorodom.
Hogyan hat rátok ennek ellenére, hogy a social media tele van tökéletesen fenntarthatóan gyermeket nevelő anyákkal?
Évi: Engem még szorongóbbá tett. Bár én általában így reagálok minden ilyenre, még akkor is, hogy tudom, hogy ez a valóságnak egy kiragadott része, ahol mindenki a lehető legjobb oldalát mutatja. Anyukák között sokszor hiányzik az elfogadás, amikor te valamit másképp csinálsz, és mindegy, hogy az most a mosipelus vagy bármi más. De emiatt bennem is keletkezett egy olyan érzés, hogy nem vagyok elég jó anya, mert lehetne sokkal jobban csinálni a dolgokat.
Zsófi: Van egy társadalmi csoport, aki ezt a frusztrációt okozza. Akik otthon szülnek, csak anyatejjel szoptatnak, ahol a látszat szerint minden tökéletes. Engem ez nagyon felzaklatott, mikor szülés után pár hónappal már nem volt elég tejem. Nekem erre az lett a megoldásom, hogy nem voltam jelen az internetes anya csoportokban. Kizárólag akkor kerestem rá online valamire, ha nem tudtam máshogy megtalálni a válaszokat.
De mondjátok, hogy azért vannak jó példák is a közösségeket tekintve, ugye?
Zsófi: Persze, például a gyerekruha és tárgyak cseréje nagyon jól működik az ismerősi körömben.
Évi: Nekem a napokban volt egy Facebook posztom arról, hogy leselejteztem a gyerekek ruháit, mert szerettem volna egy biztos helyre vinni, ahol hasznát veszik. Kaptam sok ötletet mindenféle szervezet kapcsán, de végül az iskolás fiam mentora tanárnénije jelentkezett, hogy neki eggyel kisebb méretet hord a fia, mint az enyém, úgyhogy átveszi ő a ruhákat. Bevittem ezeket az iskolába, és a végeredmény egy két napos komplex ruhacsere program lett. Ami megmaradt, azokat az iskola eladományozta.
Mit gondoltok, milyen módszerekkel hozhatjuk közel a gyerekekhez a fenntarthatóságat?
Évi: Például vannak nagyon jó tartalmak online. Az én nagyobbik fiam nagy PamKutya rajongó. Az ő csatornájukon van egy epizód a fenntarthatóságról, amit a Budapest Bank szponzorált 1-2 évvel ezelőtt. Elmentek Izlandra, megújuló energiát használható elektromos autóval körbejárták a szigetet, a szabadban kempingeztek. Ezt a fiam nagyon könnyen befogadta, sokkal többet ért, mintha én kezdtem volna el magyarázni. Hiszen egy olyan platformon látta, amit egyébként is néz, és olyan személyektől hallotta, akik számára véleményvezérek. De egy másik kedvenc példám, mikor megnéztük Netflixen a Tanítóm, a polip című filmet. Nagyon tetszett a gyerekeknek, majd utána volt egy főzőműsor a tv-ben, ahol pont polipot készítettetek. A kisebbik 5 évesen teljesen kiakadt, hogy miért eszik meg a polipot? Ezután el tudtunk kezdeni beszélgetni arról, hogy mit gondol, a bolognai miből van, a csirkemell honnan jött. Az ilyen helyzetek mind lehetőséget teremtenek, hogy ne annyira erőltetetten hozd be a témát, hogy elutasítsa, hanem helyette elgondolkozzon. De van, amikor megszólal a karakán énem, mert a gyerekem, ha tehetné minden nap elővenne egy tiszta törölközőt fürdéshez. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy ezzel nemcsak engem szívat, hanem a Földet is, mert a mosás sok energiát és vizet igényel.
Zsófi: Ezért hatékonyak David Attenborough filmjei is, mert az a korosztály, akinek szól, megértik a jelentőségeit. Jó látni egyébként, hogy az online médiában jelen vannak ilyen tartalmak. És azt egyaránt, hogy a téma szintén megjelenik a közoktatásban. Megtiszteltetés számomra, hogy a fenntarthatósági tankönyv szerzője lehettem. A 9. és 10. osztálynak már elkészült az első rész, a 11. és 12. osztálynak pedig készül a második.
Én egyébként azt a gyakorlatot követem, hogy amit a gyerekem megkérdez, arra úgy válaszolok, hogy lehozom az ő szintjére. Például ha megkérdezi, én mivel foglalkozom, nem mondhatom neki, hogy fenntarthatósággal. Helyette elmondom, hogy miben segítek a cégeknek, embereknek. Ezen kívül gyakran közösségi közlekedést használok, aminek köszönhetően már a lányom is ismeri ezt az opciót. Felismeri, melyik jármű elektromos, tudja, mi az a benzin. De a legnagyobb meglepetés az volt számomra, amikor megkérdezte, hogy a játékok miért jönnek ilyen sok dobozban csomagolva? Hiszen abból rögtön szemét lesz. Ebből is jól látszik, hogy mennyire fogékonyak. Éppen ezért szerintem mindenki azt tudja átadni a gyerekének, ami hozzá a legközelebb áll, legyen szó közlekedésről, hulladékról, étkezésről.
Ti milyen konkrét lépéseket vezettetek be a mindennapjaitokba, ami a fenntarthatóságot és a gyerekeket is érinti?
Évi: Nálunk központi téma a fürdés. Mi sokszor megfürdünk egymás vizében, ha épp nem egy játszóteres sáros nap van mögöttünk – ettől például nem undorodom. (nevet) Illetve legtöbbször zuhanyzunk. Nagyon bevált, hogy időre zuhanyzunk. 42 másodperc a rekord. Az esti nyűglődéskor jól lehet ezzel motiválni a gyerekeket! Emellett az ő feladatuk a szelektív hulladékgyűjtés, annak minden szépségével és kevésbé szép oldalaival együtt. Sokat járunk biciklivel, és csak akkor autózunk, ha muszáj. Ezenkívül kialakult egy olyan gyakorlat a baráti társaságon belül, hogy ha szülinapi buli van, megbeszéljük, hogy vagy nem viszünk ajándékot vagy egy nagy közös ajándékot vásárolunk. Az étkezést már kicsit nehezebb behozni, az nem fér bele az életünkbe, hogy együtt járjunk piacra, de sokat beszélgetünk róla. Illetve nagyobbik fiam olyan iskolába jár, ahol a környezetvédelem, globális felmelegedés szerves része a tanulnivalónak.
Zsófi: Nálunk a víz ugyanígy működik és a szelektív hulladékgyűjtést is megtanulta már. Amit már említettem, a közösségi közlekedés miatt már a fogalommal is megismerkedett. Az én gyerekem zöld oviba jár, ahol van például konyhakert, amit a gyerekek gondoznak, emellett komposztálnak. Illetve természetközeli a működés és tematikus napokat tartanak a környezettel kapcsolatos világnapokon.
A műanyagmentes július során örültem mikor sikeresen visszaszorítottam a műanyagot, de sokszor eszembe jutott, hogy ha családom lenne, nem biztos, hogy ugyanígy tudnám ezt kivitelezni. Ti hogyan dolgoztátok fel, hogy anyaként nem lehet minden fenntartható lépést behozni az életetekbe?
Évi: Én ezt elengedtem. Tényleg nem lehet mindent, mert különben beleőrülsz. Már nincs annyi idő, nem egy olyan társadalomban élünk, ahol teljesen fenntarthatóan lehetne élni. Arra viszont odafigyelhetünk, hogy mit választunk, milyen terméket, milyen szolgáltatást veszünk igénybe. De én simán leszakítom az boltokban a műanyagzacskót a zöldségesnél, ha elfelejtettem eltenni magammal a vászontáskát. Majd lesz belőle kutyakakis zacskó. Ha ilyen helyzetekbe kerülök néha, akkor keresek még egy lehetőséget, amire használhatom az egyszer használatos tárgyakat.
Zsófi: Meg kell találni az egyensúlyt, ami jó a lelkiismeretednek, a Földnek és a gyerekednek. Ahogy Évi is mondja, el kell engedni. Dolgozó anyaként kell egy határ. Ami pedig számodra fontos, azt úgyis hatékonyan beilleszted az életedbe.
Évi: Egyébként arról, hogy a gyereknevelés és a fenntarthatóság hogyan egyeztethető össze, a klímaszorongó oldalam azt mondaná, hogy úristen szültem két gyereket erre a világra, hogyan fognak élni, mit fognak enni, inni 60 évesen? De aztán ilyenkor rájövök, hogy ők már egy másik generáció. Anita – podcast társunk – olyan szépen megfogalmazta: míg nekünk tanulni kellett ezeket a dolgokat, náluk készség szintjén beépül, ők ilyen hozzáállással vágnak bele mindenbe. Azt gondolom, ha ezt segíted, és mögötte van egy olyan oktatási rendszer, ami ezt szintén facilitálja, akkor belőlük lehetnek azok az emberek, akik tényleg nagyokat mernek majd álmodni és azokat megvalósítani, mert teljesen máshogy néznek a világra.
A Körforgásban podcast epizódjait Spotify-on és Apple podcast-on egyaránt hallgathatod! Kövesd őket az Instagram oldalukon is!
