fbpx

Kedvenc ünnepem a mindenszentek

A mindenszentek ünnepe gyerekként számomra az őszi szünet megkoronázását jelentette. Persze a karácsonyt is vártam, de nagyon szerettem az őszt, és lélekben azokkal lenni, akikkel már nem lehetünk.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

A szerkesztőségben szóba került nemrég a mindenszentek, és kiderült, nem vagyok egyedül azzal, hogy ez az egyik kedvenc ünnepem. Ebből adódóan úgy gondoltam, érdemes lenne írni arról, hogy számomra milyen jelentőséggel bír.

Egyébként is mindig elvarázsolt az őszi táj, és amikor október közepén a sokszínű levelekkel együtt elkezdtek sorakozni a teraszunkon a koszorúk, a gyertyák és a teamécsesek, gyerekként számoltam vissza a napokat. Leginkább azt vártam, hogy minden felesleges csillogó ruha és dísz nélkül csak magunkra vegyük először az évben a télikabátot és bármennyire nem szerettem, felhúzzuk a harisnyát a nadrág alá, hiszen kint fogunk időt tölteni. Mert nem csak 1-1 percre álltunk meg a sírok mellett. Szépen feldíszítettük azokat gyertyákkal, elidőztünk előttük, felidézve minden régi emlékünket. És így tettünk az összes sírnál a temetőben, ahol rokonaink, családtagjaink, ismerőseink pihennek. Ha fáztunk, egymásba karolva andalogtunk tovább. Majd hazaérve előkerült a meleg tea, néha még a sült gesztenye is, és azt együtt pucolgatva és falatozva, tovább folytatódott szűk családi körünkben az ünnep. Felelevenítettük a kedvenc történeteinket nagyszülőkről, dédszülőkről, felmenőkről, és tele lett a szívünk melegséggel. 

Mindez mára sem sokban változott. Felnőtt fejjel is hasonlóan képes vagyok túlmisztifikálni ezeket a napokat. Azóta viszont megtudtam, hogy a népi hiedelem szerint azért gyújtunk gyertyát, hogy a világosban kiszabadult lelkek visszataláljanak lakóhelyeikhez. Illetve, hogy azért díszítjük fel a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak ott. Nagyon szeretem ilyenkor megemlíteni a mexikói halottak napja ünnepet, amikor az ottani családok és a közintézmények akár hét szintes oltárokat állítanak halottaiknak, és sokan a temetőben is éjszakáznak, elhunyt szerettük kedvenc ételeit eszik és dalait éneklik. Erről szól a Coco című mese is, aminek mondanivalóját az a gondolat övezi, hogy szeretteink egészen addig élnek szívünkben, amíg gondolunk rájuk. Hiszen annak ellenére, hogy távoztak, nem kell, hogy teljesen megszűnjenek az életünkben!

Szerintem érdemes eszerint készülődni a mindenszentekre, de fontosnak tartom, hogy próbáljunk meg nem csak ezen a napon gondolni elhunyt szeretteinkre, hanem az év többi részében is. Jussanak eszünkbe közös emlékeink, és a szeretet, amit tőlük kaptunk, és amit szívünkben őrizve tovább adhatunk azoknak, akik még mellettünk vannak.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek