fbpx

Vidéki identitás – legyünk rá büszkék

Lehet, már unalomig ismételtem, de én a Balaton mellett, Keszthelyen születtem és éltem is 19 évet. Ebből táplálkozom, ez adja a személyiségem és az identitásom színe javát. De nem volt ez mindig ennyire egyszerű.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az talán senki számára nem kérdés, és mi is írtunk róla például itt, hogy akadnak gondok a magyar vidék megítélésével, az ország pedig olyan szinten fővároscentrikus, hogy elképzelhető, ez a jelenség beláthatatlan következményekkel járhat idővel. 

Persze mielőtt felvázolom az apokaliptikus véget, a vidék teljes elnéptelenedését, adok némi sanszot arra, hogy ez nem így lesz. No, nem azért mert mondjuk a politika bármely szereplője akkora hangsúlyt fektetne erre, hanem a civilek miatt, akik gőzerővel dolgoznak azon, hogy a Budapest határán kívül eső városok, falvak, községek és társaik is kapjanak esélyt.

Hogy mi kell ehhez? Vidéki identitás. Rá kell jönni, hogy mi az, ami nekünk van. Mik azok a kincsek, lehetőségek, amik sehol máshol nem létezik, vagy nem pont így. És tessék szépen büszkének lenni rá.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek népzenére kell csujjogatni, csinos népviseletben. Ennek ellenére azért mégis fontos, és a hagyományőrzés sem ördögtől való. Viszont ha mindenhol ebben merül ki a vidék, akkor idővel ne sok jóra számítsunk. 

Még belém is belém égett, hogy vidéken nincs semmi, és innen menekülni kell. Nem tagadom, volt, hogy irigykedve hallgattam később a főiskolán a budapesti szaktársaimat, hogy milyen menő iskolába, színházakba és egyéb helyekre jártak anno. Csak mert a fővárosban valahogy mindenből több jutott. Ami nem azt jelenti, hogy vidéken nincsenek jó intézmények, de legyünk őszinték, ritka volt az, hogy csak a szomszéd utcába kellett menni például az iskolába, főleg, ha mondjuk téged kifejezetten valamire szakosodott oktatási intézmény érdekelt.

Tehát nem mindig egyszerű megőrizni ezt a vidéki identitást, és magunkban is pozitívra alakítani ezt a képet. Azonban ha végignézek azon a sok lelkes civilen, aki azon igyekszik, hogy valami új, valami eddig nem tapasztalt jó dolog szülessen a fővároson kívül is, akkor azért bennem is átalakul ez a kép. Nem kell ehhez nagy dolgokra gondolni, hiszen néha az orrunk előtt van minden lehetőség. Körül kell nézni, mik az adott hely adottságai, mikből lehetne előnyt kovácsolni? Mi az, ami eddig nem volt, pedig igény lenne rá bőven? Lehet ez kultúrával, művészettel, tudománnyal vagy szinte bármivel kapcsolatos.

És azt sem lehet tagadni, hogy egyre többen igyekeznek vidékre vagy peremterületekre költözni a főváros zajától. Nem hinném, hogy ennek csak az ingatlanárak az okai, bár tagadhatatlanul közrejátszik. Talán mindenki vágyik kicsit egy másik, lassabb, természetközelibb, de nem unalmas életre.

Félreértés ne essék, én imádom Budapestet, most is itt élek, de a szívem, a lelkem az mindig vidéki lesz és mindig vissza fog húzni. Ki tudja, egyszer az is lehet, hogy engedek neki, de addig is maradok büszke vidéki a fővárosban.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek