tartalmi együttműködés
Vági Zsolt a legújabb Sharing Circle podcast adásban Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktussal beszélgetett a függőségről, annak kialakulásáról, lelki oldaláról és kezeléséről.
Máté eredetileg újságírónak tanult, és ekként is dolgozott, de viszonylag hamar rájött, hogy neki nem ez az útja. Elmesélte, hogy a legtöbb addiktológusról vagy ezzel foglalkozó szakemberről elmondható, hogy van személyes érintettsége valamilyen formában. Ez rá is igaz: a családjában is található szenvedélybeteg, és tisztában van vele, hogy neki is van hajlama rá, amit tudatosan kezel.
Ő maga drogambulancián dolgozik, ahol gyógyszeres kezelés mellett igénybe vehető terápia is. Az elmúlt évek tendenciája, hogy az egyre több szerhasználó mellett, a viselkedéses függőséggel küzdők – ilyen például a szex vagy pornó, illetve szerencsejáték függőség – száma is nő. Hazánkban a leginkább elterjedt addikció az alkohol függőség: becslések szerint ez nagyjából 500-800 ezer főt érinthet. Ez majdnem minden 10. ember. Ami még megfigyelhető, hogy ezek mellett az emberek mellett megtalálható egy társfüggő is, akivel egymást erősítik.
Az elmúlt évben arányosan növekedtek az online térhez köthető függőségek is. Ez annak is a következménye, hogy egyre inkább arra tart a világ, hogy bezárkózunk és saját világokat alakítunk ki, ahelyett, hogy a kinti, való életben is keresnénk örömforrást.
Léteznek a társadalom által támogatott addikciók is, mint mondjuk a munka vagy testedzésfüggőség. Ebben nagy szerepe van a kialakult kapitalista, materialista világképnek. Emellett pedig ott vannak a szélsőségesen stigmatizált addikciók is, legyen szó szexualitással kapcsolatos témákról vagy a kábítószerekről.
Felmerült az a kérdés, hogy mi az a pont, amikor az emberek vagy a környezetük felismeri, hogy segítségre van szükségük a függőségüket érintően. Fontos kérdés, hogy mikor érzünk szégyenérzetet: miközben az adott tevékenységet végezzük vagy utána, esetleg akkor, ha nem csináljuk? De már maga a szégyen megjelenése is egy “red flag”. A másik sarkalatos pont, amikor megjelennek az ezzel kapcsolatos hazugságok. Továbbá nem elhanyagolható az sem, hogy önmagától akar-e valaki segítséget kérni vagy nyomásra. A legtöbb esetben külső személy szokta jelezni, hogy baj van.
Megfigyelhető még az addikcióval küzdök nagy többségénél, hogy valamilyen feldolgozatlan traumával küzdenek, a függőség pedig egyfajta félresikerült gyógyítási kísérlet, hogy valahogy elviseljék a fájdalmat. De ilyen az üresség érzése is, amikor nem érzünk semmit, ez olyan, mint a megsemmisülés. Nem véletlen, hogy az unalom egy kiváltó trigger a visszaesésnél.
A mai világkép nem jelöl ki valódi értékeket, csak gyorsan elérhető élvezeteket, amelyeket pénzzel tudunk megvásárolni. Az ilyen értékválságok idején szokott megnőni a szenvedélybetegek száma.
Zsolt felhozta, hogy milyen szinten kriminalizálva van jogi szempontból a szerhasználat, holott lényegesen tehet erről a rendszer és a társadalom is. Máté itt kiemelte, hogy bár ez nagyon is igaz, nem szabad elvitatni az egyén felelősségét sem, ez magának a betegnek sem tesz jót, ha folyton külső forrásokra hárítja azt.
Szóba került még az is, hogy bár a függőségnek van egy erős genetikai háttere, de nincs olyan, hogy “alkoholistagén”, vagy “drogosgén”. Egy alap genetikai sérülékenység van, amit aztán az egyén tapasztalatai formálnak, hogy milyen irányba megy el az élete.
Ami segíthet, az többek között az emberi kapcsolatok és, hogy legyen életcélunk. Ez egyfajta struktúrát is ad az életünkben: hiszen egy nagy cél, kis részcélokra osztható, ami pedig már egyfajta napirendet is feltételez. Máskülönben nagyon szét tud esni az ember.
A podcast érintette többek között még az új típusú szintetikus drogok kérdését is, amelyek esetében felmerült a gazdasági ok. A használók ugyanis legtöbb esetben annak alacsony ára miatt választották ezeket a szereket. Innentől pedig teljesen kaotikussá vált a drogpiac.
Minden drognak, tudatmódosító szernek más a hatása az idegrendszerre, ennek megfelelően az emberek is mást és mást használnak, attól függően, milyen állapotba szeretnének kerülni. Ezek nem tudatos választások általában.
Máté szerint, ha javítani szeretnénk azon az elég szörnyű statisztikán, hogy ennyi függőséggel küzdő ember él itthon, akkor elsősorban az érzelmek szabad megélését, kifejezését kellene gyakorolni. Nem szabadna tabúsítani érzéseket legyen az pozitív vagy negatív. A társadalmat felnőttként kellene kezelni végre és az öngondoskodás kultúráját fejleszteni. Emellett kiemelendő a társas kapcsolatok és a kultúra szerepe is.
Védőfaktor lehet továbbá az önismeret is: ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, a határainkkal, az is védőfalat támaszthat. Ugyanis akik függnek valamitől, és azt el akarják venni tőlük, ők úgy érzik, hogy belőlük akarnak kiszakítani egy hatalmas puzzle darabot. Hiszen az addikciójuk már az identitásuk részévé vált.
Mindenki számára más lehet a megoldás: valakinek a terápiás kezelés, gyógyszeres segítség, csoportba járás vagy éppen a spiritualitás és a vallás segíthet. A lényeg, hogy hosszú távú és tartható célt találjon, egy kapaszkodót, hogy van értelme élni és létezni.
Zsolt felhozta azt a kérdést is, hogy vajon mindenki függ-e valamitől? Máté erre azt válaszolta, hogy valószínűleg szinte mindenkinél található valami, akár apró dolog is, amire rá tud függni. De a kutatások is azt mondják, hogy a társadalom legalább 50 százaléka függ valamitől. Bár ez kultúránkként eltérhet, de a társadalom közel fele mutat valamilyen függőségre utaló jelet. Ez pedig felveti ennek az evolúciós kérdését is.
Zárásként felmerült még persze a prevenció is, hiszen valóban hasznos és fontos lenne erről a témáról már iskolás korban beszélni, és nem csak egyszer 45 percben.
A teljes beszélgetés itt található:
