Az alkotás többé válik, mint amiből létrehoztuk, s mi is többé válunk általa. Ezért olyan hasznosak a művészet-, tánc-, irodalom- és szimbólumterápiás (stb) gyakorlatok. Ezek azonban a hétköznapi természetszerű életvitelből váltak ki a tapasztalatok alapján és lettek a tudományos vizsgálatok révén módszerekké. Tehát minden alkotó tevékenység pozitív minőséget hordoz, formálhatja, építheti a személyiséget, része lehet a gyógyulás folyamatának.
Miközben alkotunk, a folyamat áramlásában, önátadásában formálódik az alkotás, s ezzel párhuzamosan bennünk is megjelenik a változás, s miközben mi magunk is átalakulunk, az alkotásunk is szinkronban megengedően idomul. Tehét az alkotás egy (lélek)jelenlétben történő szabad, ihletett és folyamatos kapcsolódás élmény (flow), ami során dinamikusan, kölcsönösen formálódik az alkotó és az alkotás is, összesimul a megtörtént, a jelenlévő és a lehetséges, s a folyamat alatt és végeztével minőségi többlet érzés keletkezik.
Fontos: Ne az alkotás legyen kiváltság, hanem az alkotás legyen kiváltságos élmény, így az alkotás öröme mindenkié. Érdemes élni a lehetőséggel és megengedni magunknak ezt a tapasztalást.
Alkotás lehet minden: személyiségfejlesztés, írás, festés, barkácsolás, főzés-tálalás, lakberendezés, edzésterv kialakítása, öltözködés, kommunikáció, pénzügyi gazdálkodás. Mind alkotó emberek vagyunk, legfeljebb nem úgy gondoltunk magunkra és alkotó cselekedeteinkre mostanáig.
Az alkotáshoz szükség van egy elkülönült nyugodt légkörhöz, mely eltávolítja a külvilág zaját, segít befelé figyelni. Ezt az alkotói magány kifejezésünk is jelzi, s azt, hogy a MAGány igazából egy rendkívül termékeny állapot: rajtunk áll, milyen lehetőséget bontakoztatunk ki belőle. Ez az alkotás introvertált szakasza.
Azonban az alkotás igaz öröme és értelme a másokkal való megosztásban, közös osztozásban rejlik, ez pedig az extrovertált szakasz. Sokunk nem lép át ebbe a szakaszba, mert félünk mások reakciójától és önértékelésünkben kiszolgáltatottságot élünk meg, hisz az alkotást önmagunk kiterjesztett részeként azonosítjuk, az alkotásunk belőlünk egy darab.
Fontos, hogy első sorban magunk jóllétére alkossunk, majd az alkotás öröme és megosztásának vágya nagyobb legyen mint a félelem, így engedhetjük az alkotást a saját útjára. Ehhez elég jó önismeretre van szükség, s amellé egy csipetnyi bátorságra. Nem azért, mert akkor könnyű lesz, hanem mert a természetszerűen adódó nehézségeket és elismeréseket (sikereket!) is inkább a helyén tudjuk kezelni. Érdemes ezen dolgozni, mert a világ elől sok értékes dolog marad elrejtve a félelem miatt, ugyanakkor a befogadóknak lehet épp (lét)szükségletük lenne rá.
Lehet a megosztást kicsiben kezdeni, kitenni az alkotást az otthonunkban, munkahelyünkön nemes egyszerűséggel, minden felhívás nélkül. Akinek tetszik, ennek tudta nélkül is jelezni, dicsérni fogja, ha pedig megtudja, hogy saját alkotás, még megrendelést is leadhat. A legtöbb dolog kicsiben kezdődik és naggyá növi ki magát, s ehhez alkotóként is hozzá érünk.
Szívügyem az alkotó, önkifejező és önmegvalósító életvezetés. Tulajdonképpen kisebb alkotások kiteljesedése által a saját életünk válhat igazi alkotásunkká. Jó érzés alkotó elemünkben lenni. Ha van szeretetnyelvünk, úgy van alkotói nyelvünk is. Kívánom, hogy mindannyian megtaláljuk a sajátunkat és minél többször gyakoroljuk, hogy megtapasztalhassuk az alkotás konstruktív erejét, kiváltságos élményét.
Bacsinszki Petra szakmai oldala itt elérhető.
Petra félpercesei mostantól táskán is hordhatók! Az ezzel kapcsolatos részletekért kattints ide.
