fbpx

Kipróbáltam, milyen az élet kávé nélkül

Március 23-án úgy döntöttem, a következő egy hónapban mentesítem magam talán egyetlen igazi függőségemtől: a kávétól. Április 23-ig egy korty fekete nem csúszott le a torkomon, elmesélem milyen hatással volt ez rám!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miért kezdtem bele?

A kísérletnek több oka is volt, az egyik, hogy nagyon megéreztem mindig, amikor a koffein löket egy része elmúlik és borzasztóan lehúzott utána. Délutánra rosszullétek jöttek rám, és sokszor muszáj volt kicsit ledőlnöm, hogy összeszedjem magam. Ez persze sok minden mástól is lehet, egyéb opciók feltárásán is rajta vagyok, de első körben a kávé letételét szerettem volna kipróbálni.

A másik ok, hogy ha belegondolok, nagyjából olyan 15-16 éves korom óta – néhány kivétellel – minden egyes napom része volt ez az ébresztő ital. Ami azt jelenti, hogy az életem felében kávéztam már, rutinná, mondhatni függőséggé nőtte ki magát. Vágytam rá. Szerettem volna ettől a függő állapottól megszabadulni.

Aztán elkezdtem keresgélni a témában, néztem videókat azokról, akik “lejöttek a kávéról” és olyan infókról, hogy egyébként milyen hatással van a koffein napi szintű bevitele ebben a formában. Megtudtam, hogy a kávé esetében a koffeinnek két élete van úgymond. Az egyik az a hirtelen felpörgető majd lehúzó hatása, a másik pedig, hogy egyébként közel 12 órán keresztül kering a szervezetünkben. Ezzel pedig el is érkeztem a harmadik indokomhoz, az pedig a rossz alvás: gyakran ugyanis legalább egy óra forgolódásba telt, hogy elaludjak.

Mit tapasztaltam az egy hónap alatt?

Az első pár nap borzalmas volt, konkrétan mintha influenzás lennék, olyan érzésem volt. Kimerültség, fejfájás, hőhullámok. Mint aki most jön le tényleg valami drogról. Utánaolvastam, ez természetes folyamat, hiszen megvontam valamit, amihez hozzászokott a szervezetem, ami része volt a napi működésemnek. Ehhez hozzátartozik, hogy előtte nagyon erős kávét ittam hónapokig és az utolsó nap, viszonylag rövid időn belül, kettőt is megittam, amitől szintén kicsit rosszul lettem, talán emiatt volt könnyebb nemet mondani rá egy hónapig, mert rossz élményt kötöttem hozzá. De amit mondani akarok ezzel, hogy valószínűleg az sem mindegy, milyen erősségű kávét vonsz meg hirtelen, esélyes, hogy ez is számít annak tekintetében, hogy mennyire visel meg a folyamat.

Az első nagyjából egy hét után aztán kezdtem jobban lenni, elmúltak az influenza szerű tünetek. Sokszor hiányzott a kávé, de azt nem éreztem, hogy megőrülök ha nem kapok azonnal. Ez egy picit meglepő volt, mert azt hittem rosszabb lesz és jobban fogok sóvárogni utána. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy mikor betévedtem a Keletbe egyik nap, nagyjából úgy szívtam magamba a kávé illatot, mint egy jó szipus. Rendkívül érdekes volt számomra, hogy nem az ízére vágytam, inkább az illata volt az, ami iszonyatosan jól esett.

A legnagyobb változás amit éreztem, hogy könnyebb elaludnom. Ha valamiért, akkor ezért mindenképpen megérte. Az is feltűnt, hogy ha fáradtan mentem edzeni, akkor is azt éreztem, hogy azért van energiám. Aztán ha valamiért nem aludtam eleget, másnap akkor sem voltam kikészülve teljesen, valószínűleg mert jobban sikerült raktározni az energiát, természetes módon töltekeztem a jó alvásos napokból. 

Ami egy kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy sikerült lebetegednem nem sokkal a fele után, majd oltást is kaptam, ezek eléggé kiütöttek, ezért kevésbé éreztem a világmegváltó változásokat. De így is azt tudom mondani, hogy az alvásom minőségében szignifikáns eltérés lett. 

Mivel helyettesítettem a kávét?

Sokat segített az, hogy ebben az egy hónapban teljesen áttértem a Matcha lattéra. Sokan kérdezték, hogy mi értelme, ha abban is van koffein? Erre az a válasz, hogy egyrészt egészen más a koffeintartalma a matchának, másrészt teljesen eltérő a felszívódása is. Nem dob meg majd húz le, nincs olyan hatása, és amennyi koffeint a szervezetbe juttat, azt is egyenletesen teszi, nem hullámzóan. Nem éreztem tőle sose azt, amit a kávétól, viszont maga a rituálé segített, hogy könnyebb legyen kávé nélkül. Alkalmanként pedig chai lattét ittam, ugye ez is egy teakeverék, ez talán már picit közelebb van a kávéhoz, mert fekete teát tartalmaz, de még mindig nem ugyanaz. Erre nagyjából kétszer került sor, mikor valahova elmentem. Ezeken kívül pedig egész egyszerűen csak vizet ittam, vagy gyógyteákat, esetleg olykor kakaót vagy golden milk-et. Utóbbiról itt találsz információt.

Fogok ezután kávézni?

A válasz igen. Viszont sokat tanított ez az időszak és ami biztos, hogy egészen másképp szeretném az életem részévé tenni ezt az italt. Az utazásaimon ugyanúgy fogom keresni a specialty kávézókat, mert ez egy olyan, már megszokott és általam nagyon kedvelt tradícióm, amit nem szeretnék elengedni. Ellenben függeni többé nem akarok tőle. 

Miután lejárt az egy hónap szombaton, másnap délután ittam egy kávét. Nagyjából hajnali 2-ig voltam fent utána. Ez számomra tökéletesen bizonyította, hogy ha vissza is hozom az életembe, azt egy kicsit másképpen kell tennem. Szóval igen, fogok kávézni, de sokkal ritkábban, és inkább okkal, közösségi élményként, vagy a magam jutalmazására. Jó érzés ugyanis az, hogy bár a kihívás utáni napon ittam, ma mégsem érzem azt, hogy nagyon vágynék rá. Tehát a függéstől úgy gondolom sikerült megszabadulni.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek