Túróstészta
A túróstészta azok közé az ételek közé tartozik, amiket Apukám készített, amikor Anyukám szombatonként dolgozott. Az eredeti túrós-tejfölös változatot ő megspékelte azzal, hogy betette a sütőbe. Imádtam a ropogós széleket, és valahogy mindig Apukám készítette a legfinomabban. A leglélekmelengetőbb étel volt téli, szürke napokon.
Máglyarakás, vagy ahogy mi hívtuk, zsemlefelfújt
Ehettük dióval, mákkal, barack vagy másfajta lekvárral, a zsemlefelfújt minden változata – kivéve a mazsolás – gyerekkorom egyik kedvenc étele. Bármikor, bármennyit meg tudtam enni belőle. Ez is kifejezetten a téli időszak ételének számított nálunk, így leginkább azt az érzést idézi fel bennem, amikor már sötétben értem haza délután az iskolából, és vártam a mikrót, hogy felmelegítse zsemlefelfújtat, ami után egész nap áhítoztam az iskolapadból.
Lecsó
Érdekes a kapcsolatom a lecsóval, ugyanis gyerekként nem szerettem. De pár éve kaptam egy adagot Anyukámtól télen, amit az előtte lévő nyáron rakott el. Amikor kibontottuk, hogy felmelegítsük, az illata annyira megihletet, hogy még verset is faragtam belőle. Azóta az egyik kedvenc nyári fogásom, és minden falat belőle a gyerekkorom nyarait idézi.
Almás-kekszes süti
Kiskorom óta a kedvenc süteményem. Alul keksz, középen vanília pudingos almapüré, felette ismét keksz, azon csokimáz. Volt, hogy együltemben meg tudtam enni belőle 10 darabot, és jóllakottan konstatáltam, hogy nekem mára megvolt az ebéd. Ha Anyukám most is elkészíti, nehéz megállnom, hogy ne egyem ki az egész tálat.
