Szabó Vivien, pszichológus írása
Itt „ragadtam”. Talán már sejtitek is, hogy miért varázsolt el mégiscsak a fenyőfák és tavak valóban sötét országa, amit néha csak „Mordor”-ként emlegetek télen a Gyűrűk ura után szabadon. A svéd mentalitás bizonyos elemei írták felül időközben a zord időjárási körülményeket.
Az elmúlt 8 évben sok minden történt: voltam pszichés és fizikai kihívásokkal küzdő tinik önkéntes segítsége Dél-Svédországban az erdő közepén a piros házban, majd Stockholmban, a nagyvárosban álláskereső, karriertanácsadó, menekülteket és pszichés betegeket a társadalomba integráló projekt tag, társ, szülő nő, anyuka és végül külföldön élő magyarok pszichológusa. Mondhatom, hogy ráláttam a svéd társadalomra és annak kihívásaira is kívülről-belülről és rá kellett jönnöm, hogy nem hiába „bezzegelünk” a svédekkel és a svéd modellel.
Praktikum és gyerekcentrikusság
Svédország az első években számomra egyszerűséget és átláthatóságot adott. Mintha a jövőbe csöppennél egy perc alatt, minden nagyon modern és környezetkímélőnek tűnik itt. Pár példa: Stockholm közlekedésének a nagy része a föld alatt van megoldva, minimalizálva a levegőszennyezést. A buszon is csak bankkártyás fizetés van, szinte mindent a telefonoddal (un. Mobil Bank ID) hagysz jóvá és egy telefonappon keresztül is tudsz bármikor fizetni (Swish), pénzt küldeni másnak egy pillanat alatt.
Számomra ezek a dolgok kifejezetten egyszerűsítik az életet. Az ember azonban könnyen el is tud ebben kényelmesedni. Idővel észrevettem, hogy az amúgy sem túl erős matekos készségeimnek nem kifejezetten tesz jót, hogy kevesebbet használom a logika készségeimet. A modernitás az építészetben is látszódik: a funkcionalitás, a praktikusság fontos szempont, de a hátulütője ennek, hogy nem látsz olyan szép patinás városképet régi házakkal, mint otthon. Összességében azonban egyszerűbb, praktikusabb a hétköznapi élet és ez sokat levesz az emberek válláról: koncentrálhatsz helyette a GDP termelésre és a gyerekedre.
A svéd társadalom nagyon erőteljesen védi és erősen fókuszba állítja a gyerekeket. Vannak jogaik és bárhol jársz, mindenhol észre lehet venni, hogy gondolnak rájuk. Rögtön érzi az ember, hogy jó lehet gyereknek lenni itt. Egy aranyos példa: sok plázában láttam, hogy a családi WC fülkének van gyerek bejárata és gyerek WC ülőkéje. A gyerekek fontosságát mutatja az is, hogy a munkahelyen is nagyon tekintettel vannak a kismamákra. A legtöbb munkáltató jól tolerálja, hogy eleinte 50%-ba megy vissza valaki dolgozni GYES után.
Ha a gyerekkel jössz a munkahelyeden mentségként, minden el van nézve, még meg is dicsér a főnököd, hogy a családod állítod az első helyre. Általában minden akadály mentesítve van az épületekben és a köztereken, így babakocsival is kifejezetten egyszerű közlekedni, én ezt nagyon szerettem kismamaként.
A svéd mentalitás meghatározó alapjai: természetközeliség, mértékletesség, a munka-privát élet egyensúlya
A második és talán legfontosabb tényező, amit Svédországnak köszönhetek, az a viszonylagos nyugalom az itteni életemben. Észrevettem, hogy a sport és a természet hihetetlen jó hatással van rám és feltöltenek. Amikor egyre traumatikusabb hátterű emberekkel foglalkoztam a munkám során, még inkább fontosabb lett, hogy sportoljak, ahogy a többi munkatársam is tette. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha egy-egy edzőtermi látogatás vagy erdei séta kitörölte volna pár órára mindazt a sok nehéz storyt a fejemből, amit napközben hallottam erőszakról, bántalmazásról, bűnözésről. A munkahelyemen jelenleg is vannak olyan napok, amikor pár kollégával lesétálunk a közeli tópartra akár -4 fokban is.
A svéd ember közel áll a természethez és ennek a gyökere már kiskorban fellelhető. Gyakran látok télen a babakocsiban a ház előtt alvó babákat, a bölcsis korú gyerekeket is kint altatják télen is az óvodákban (itt nincs bölcsi, 1 éves kortól indul az ovi) és egyébként is naponta több órát töltenek kint a kicsik esőben, hóban, melegben is. A svéd családok számára a tipikus kikapcsolódás, hogy túráznak, együtt sportolnak, kimennek sátrazni egy szigetre. Főleg nyáron szeretnek igazán természet közelben lenni és akkor is fürdenek, ha nem túl meleg a víz.
Az egészség számukra fontos érték. Ez leginkább a sportolás szeretetében látszik, de ugyanúgy az étkezés kapcsán is megjelenik. Sok a vegetáriánus, hétközben nem esznek cukrot és szeretik a salátákat-halakat-rákokat. A svéd ember a svédasztalról csipegethető salátát előételnek fogyasztja. Az állam kezében van az alkohol értékesítése, hasonlóan a magyar dohányboltokhoz. Előbbi viszont egészen korlátozottan van nyitva és kis falvakban nincs is.
A svéd ember amellett, hogy sportol a természetben, nem is dolgozza halálra magát. Nagyon ritka az olyan svéd munkatárs, aki túlórázik, pénteken még hamarabb eltünedeznek az emberek a munkahelyről. Hosszú távon gondolkoznak, tudják, hogy a munka valahol önmegvalósítás, pénzszerzés, de pihenés és család nélkül nem teljesíthető. Ezt nagyon fontosnak tartják, hangsúlyozzák az én főnökeim is. Őszintén az én magyar ambícióimmal nem volt ezt annyira könnyű elsajátítani, de amikor már cikinek számít a túlbuzgóságod a munkahelyen és mindig te zárod az ajtót, akkor egy idő után rájössz, hogy igazuk van. Szerintem engem az, hogy ezt láttam magam előtt, mentett meg egy esetleges kiégéstől. Ma anyukaként már büszke vagyok arra, hogy képes vagyok lazábban venni a munkát.
Ami az előzőekhez mentalitás szintjén kapcsolódik az a svéd és (egyébként egész Skandináviára is jellemző) mértékletesség. Svédországban ezt a „lagom” szó írja le jól. Azt jelenti, hogy se nem sok, se nem kevés. Ez áthatja az egész társadalmat, és aki nem követi ezt (pl. függők, bűnözők), az ki is szorul sajnos. Számomra ez kifejezetten szimpatikus, hogy nem kérkednek azzal, amilyük van és nem csúsznak se a mohóság, se a fukarság irányába. Erre másik tipikus példa, hogy pl. sportolnak, de emellett esznek cukrot csak nem mindennap, hanem hétvégén. Én a lagomban látom leginkább Svédország sikerét. A tudást és a pénzt, ami a rendszerben van, azt jól és mértékletesen használják fel. Persze emberek vagyunk, a hatalom itt is meg tud részegíteni akárkit, de kevésbé jellemző. Hogy miért?
A cikk folytatásából kiderül.
Vivien munkásságát itt követheted. A korábbi írását az oldalon pedig itt olvashatod.
