Szabó Vivien pszichológus írása
A szociális felelősségvállalás és egyenlőség- és az érem két oldala
A szociális felelősségvállalás és az egyenlőség fontossága is mélyen a társadalomba ivódott. Ahogy említettem, aki nem követi a szabályokat az kiszorul, de itt nem hagyják magára. Nyújtanak segítséget, pénzt, lakást, kezelést és innentől már a Te felelősséged, hogy mit kezdesz vele. Ez is rendkívül fontos a svéd mentalitásban, hogy kedvesek, segítenek, de tartják a határaikat az emberek. Felnőttként kezelnek mindenkit, meghagyják az egyéni felelősséget.
Ez a saját szakmámban is nagyon sokat segített. Amikor nehéz hátterű emberekkel dolgoztam eleinte szinte „felfaltak”, mert annyira sokat adtam nekik a magyar mentalitásból és nyilván a személyiségemből adódóan is. Aztán szépen lassan képzéseken és a kollégáimtól megtanultam, hogy ha túl sokat segítek és átvállalom tőlük a felelősséget, azzal pont nem jutnak előrébb. Nem megoldani kell az életüket, hanem megtanítani őket, hogyan oldják meg azt. Ez átformálta a gondolkozásom és ma már magamra is gondolok a segítségre szorulók mellett.
Az érem másik oldaláról is érdemes szót ejteni: az egyenlőség fontossága azért sokszor okoz furcsaságokat máshol: például az egészségügyben. Magyarországon az egészségügyben nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek. Elmehetsz privát orvoshoz és legkésőbb a következő hétre van időpontod, ha van pénzed. Svédországban is van privát egészségügy, de nagyon figyelnek arra, hogy az ellátás mindenki számára elérhető legyen.
Ez úgy érik el, hogy a privát és az állami intézmények árai között nincsenek olyan nagy különbségek és az alapszolgáltatások mindenhol megvannak. Valamennyit (kb mint egy vizitdíj egy éves maximumig) fizetned kell az állami ellátásban is, és sokszor a privát helyeken is várnod kell sokat, mert ember és ember között nincs különbség.
Ez így remekül hangzik egyébként, de a magyar rendszerhez szokott ember azért néha sokkot kap, mikor csak egy időpontot szeretne a háziorvosához és az mondjuk csak 6 hét múlva tudja fogadni. A sürgősségi ellátás is többnyire 3-12 órás várakozással jár, attól függően, hogy mennyire vagy rosszul. Ha tényleg haldokolsz, akkor előre vesznek, de egy ájulás, lázgörcs és nehézlégzéssel órákig élvezheted a várótermet. Lelkileg ez azért nehéz, mert elérhetetlennek tűnik az otthon megoldott, nekem gyorsabbnak tűnő segítség. A svédek beleszülettek a várakozásba, mi magyarok nem és ebbe nehéz is beletanulni.
Az is érdekes számomra, hogy a svédek sok mindent természetesen igyekeznek megoldani. Nem írnak fel antibiotikumot, a szülés gondozás kapcsán is 2 ultrahang van, hogy ne zavarják a magzatot, amikor a háziorvoshoz próbálsz bejutni, előtte egy nővér szűrőn kell átmenned.
Az nagyon rossz érzés néha, ha hetek óta cefetül érzed magad, de mivel a nővér úgy ítéli meg egy telefonbeszélgetés alapján, hogy elmúlik, senki sem néz rád. Tehermentesíti az egészségügyet persze, hogy nem mehet mindenki oda, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberi tényezőket: mindenki tévedhet, lehet, hogy én hagyok ki valami fontosat vagy a nővér ért félre és későn jutok orvoshoz. Az eredmény pedig az lesz, hogy aki a lehető legdramatikusabban, néhány tünetet hozzátéve adja elő az állapotát, az megy orvoshoz…Lelki dolgokban pedig épp fordított a hozzáállás az egészségügyben: a háziorvos lazán írja fel az antidepresszánsokat és nyugtatókat, vizsgálatok nélkül.
A modern társadalom hátulütői
Amint korábban írtam, az információ, a sport és a természetben eltöltött idő sokat javít az emberek egészségén, de a modern életvitel és a társadalmi struktúra bizonyos részei viszont gyengítik azt. Vessünk egy pillantást a családokra. Azt látom magam körül, hogy a svédek korán szülnek (legalábbis az én környezetemben ez a tapasztalatom), viszont gyakran el is válnak, ezért kifejezetten sok az ún. „mozaikcsalád”. Van is ebben a témában egy nagyon népszerű helyi tv-sorozat, a „Bónusz család”. Ez is mutatja, hogy ez komoly mennyiségbe jelen van a társadalomban. A másik érdekes megfigyelésem az, hogy sok a külföldről örökbefogadott gyerek , hiszen az emberek egyedül is vállalnak gyerekeket.
Itt ritkák a nagy, több generációs családok és a társadalom is arra van berendezkedve, hogy egy kis család is jól tudjon működni (1 éves kortól elérhető az óvodai ellátás például és olyan 1,5 évesen fogy el a GYES.) és a szülők minél hamarabb vissza tudjanak integrálódni a munka világába. Sokszor a szüleiktől távol élnek az emberek, másik városba költöznek és nem tartják szorosan a kapcsolatot.
Az egyik oldalról tehát rengeteg a lehetőség, a gyerekek hihetetlen szabadságot élveznek és tényleg rajtuk áll, hogy mi lesz belőlük. A svédek nagy részének van önbizalma és tud vitatkozni, ez pedig a szabadelvű oktatási rendszerből adódik szerintem. A másik oldalról viszont nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a bonyolult és nem túl szoros családi kapcsolatok és az, hogy minden elérhető, könnyen „össze is zavarja” az egyéneket. Sok a pszichés probléma: különösen a depresszió, kiégés, szorongásos zavarok. A modern nyugati életvitel tipikus melléktermékei.
Az emberek alapvetően konfliktus kerülők és nehezen vállalnak felelősséget. Mindezek jöhetnek abból, hogy sokszor nincs meg a szeretetteljes családi bázis. Mindenki hajtja a pénzt, a karriert, az új partnert, a gyerekek pedig sodródnak a szülőkkel. Ebben a társadalomban is sok függ attól, hogy milyen környezetbe születsz. Ha szeretet és megértés vesz körül, akkor itt feltankolnak önbizalommal és információval az életre és bármit elérhetsz, amit szeretnél. Ha azonban az erős lelki gyökerek nincsenek meg, akkor hiába a stabil társadalmi rendszer, a modern egészségügy és oktatás, nem fog tudni az egyén élni vele.
Vivient itt olvashatod.
