Nyilván nem sok. Aki egy hét alatt csodát vár, az nincs tisztában a test működésével. Persze elkezdhettem volna magamat sanyargatni, ahogy tettem is már többször életemben, hogy aztán gyors eredményképpen tetszelegjek a vágyott nadrágban. Úgy nagyjából pár napig, vagy egy hétig. Ugyanis ilyenkor csak víz távozik a szervezetből, és ahogy visszatérsz a megszokott étkezésedhez, huss, el is illan a lapos has és társai.
De én ugye ennél már tapasztaltabb diétázó vagyok. A legfontosabb, amiben változtattam, az a mozgásszegény életmódom. Nálam szerintem az étkezés nagyrészt rendben van, próbálok benne inkább az egyensúlyra törekedni, és figyelni, mire hogyan reagálok. A fő probléma viszont az volt, hogy amióta otthonról dolgozom, szinte semennyit se mozgok.
Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokták, és így van ez a sporttal is. Ahogy viszont kirugdaltam magam a kényelmet nyújtó kanapémról és íróasztalom elől, boldog felismerésként csapott belém, hogy de hát én amúgy szeretek mozogni.
Első körben a heti 3 edzést tűztem ki célul. Igyekszem ebből legalább egyszer kardió gyanánt futni, de szerepel benne erősítés és szerdánként Laura Fitbeat edzésén izzadok, akiről itt írtunk már. Ez az alakformáló kihívásom fő alappillére.
A legszembetűnőbb változás az a közérzetem, ugyanis rájöttem, ez hiányzott eddig nekem. Több energiám lett és azt vettem észre, hogy napról napra egyre jobban várom, hogy mozoghassak valamit. Persze miközben csinálom utálom az egészet, de aztán, mint egy drogos, újra vágyom az érzésre, amit az edzést követően tapasztalok. Inkább erre szokjak rá, mint bármi másra, ugye.
Természetesen ma újra felpróbáltam a nadrágot és feltűnt, hogy nagyon minimálisan már könnyebben tudtam felhúzni, és bár begombolni még kényelmesen nagyon nem menne, de picit kevésbé feszült rajtam. Nyilván még messze vagyok attól, hogy vidáman rohangáljak benne, de úgy érzem jó az irány.
Találkozunk a következő héten!
Előző cikket itt keresd.
