Engedj utat minden érzelemnek
Az elején biztos, hogy rettentően fog fájni, sőt valószínűleg egy ponton dühös is leszel.Ez mind része a folyamatnak, és a legjobb amit tehetsz magaddal, ha utat engedsz ezeknek az érzelmeknek. Éld meg a fájdalmat, a haragot, csorogjanak patakokban a könnyeid a hét minden egyes napján. Mert ha megengeded magadnak ezeket az érzéseket, akkor szép lassan felszabadítanak és megbékélsz a helyzettel. Akkor képes leszel továbblépni a következő szakaszba, nem maradnak benned elfojtások, amik egyéb pszichés vagy akár fizikai formában törnek utat maguknak. Úgyhogy ha kell zokogj, vagy üvölts a párnádba, a lényeg, hogy add ki ami benned van, és hidd el másnapra sokkal nyugodtabbnak fogod érezni magadat.
Tudatosítsd a miérteket először, ne a szép emlékekre gondolj
Master Sri Akarshana hívja fel a figyelmet egyik videójában arra, hogy a szakítás után azért vagyunk ennyire rosszul, mert automatikusan a szép emlékeket kezdjük felidézni. Arra fókuszálunk, amit elvesztettünk, ami jó volt, amit szerettünk egymásban. Ez persze teljesen természetes, hiszen hiányzik mindaz, ami addig az életünk része volt.
Azonban a kezdeti szakaszban próbáljuk meg tudatosan a figyelmünket arra terelni, hogy miért lett vége a kapcsolatnak, milyen okokból került sor szakításra. Hiszen egy kapcsolat nem véletlenül zárul le. Biztosan felmerültek olyan problémák, amiket nem tudtatok megoldani, vagy esetleg fájdalmat okoztatok egymásnak. Érdemes ezeket végiggondolni és megérteni, hogy talán mindkettőtöknek így lesz a jobb. Nem azért mert rossz volna a másik, csupán azért, hogy a saját épülésünket könnyítsük.
Majd idővel, mikor múlik az a mérhetetlen fájdalom, akkor természetesen őrizzük az emlékeinkben azt a rengeteg jót is, amit kaptunk a másik embertől és gondoljunk rá vissza hálával, szeretettel.
Mindent a maga idejében
Természetes, hogy közvetlenül a szakítás után még nem látod azt, hogyan fogod túlélni ezt a fájdalmat, és azt sem, hogy meddig tart majd a folyamat. De nem is kell mindent tudnod, próbálj meg időt adni magadnak, hiszen ez is egyfajta gyász. Ha te úgy érzed, most egy hétig arra van szükséged, hogy sajnáld magad, hogy kijöjjenek belőled az érzelmek, akkor tégy így, hallgass a testedre, lelkedre. Viszont tudatosítsd magadban azt is, hogy a túl sokáig maradsz ebben az állapotban, akkor könnyen benne ragadhatsz és belecsúszhatsz egy depresszívebb időszakba, ami már nem biztos, hogy a gyógyulásodat fogja szolgálni.
Ennélfogva ha már hetek óta ki se mozdulsz és a hétköznapi feladataidat sem tudod elvégezni, akkor jelenjen meg a fejedben egy apró kis jelzés, hogy itt az ideje változtatni. Ha ez egyedül nem megy, akkor nyugodtan kérj hozzá segítséged, akár szeretteidtől, de lehet az professzionális is. Nem szégyen bevallani nehézségeinket, és tenni magunkért. Ahogy írtam, az elején természetes, ha pár napig tényleg csak sírni tudsz és megélni az érzéseidet, ez is éppen elég megterhelő a szervezetünk számára. Aztán szép lassan kezdj el nyitni a barátaid felé, majd dobd ki a volt párod ott hagyott fogkeféjét, és lépésről lépésre haladj a felépülés útján úgy, ahogy komfortos számodra.
Ami pedig szintén fontos, hogy ne siettess semmit, ne rohanj bele semmi újba, mert akkor csak göngyölgeted majd magad előtt a fel nem dolgozott sérüléseket. Tényleg adj időt magadnak a gyász, az elengedés minden egyes szakaszára, mielőtt tovább lépnél.
A barátaid mindig veled vannak
A barátaink az a választott családunk, akik feltétel nélkül szeretnek minket. Ha nem is leszel képes kimozdulni a házból a szakítást követő napokban, de abban biztos lehetsz, hogy valamelyikük odajön hozzád, ha kéred és átölel, amikor te csak annyira vagy képes, hogy sírj a karjaiban. És tényleg rengeteget segít majd az, ha elmész velük különböző programokra. Azt hiszem ez egy olyan időszak, amikor még inkább érzed, hogy mennyire hálás vagy a barátaidért, a családodért, akikre mindig számíthatsz, és akik akkor is fogják a kezedet, amikor valaki másnak el kellett engednie.Kapaszkodj beléjük, engedd, hogy húzzanak most magukkal kicsit és tölts minél több időt velük.
A szakítás és a kreativitás
Az érzelmek feldolgozásában hatalmas segítséget nyújthat a kreativitás. Megjeleníteni képileg vagy egyéb más formákban mindazt ami kavarog bennünk, elképesztően felszabadító lehet. Ragadj tollat és írd ki magadból, vagy fesd le különböző színekkel, esetleg nyomd fel maxra a hangerőt és énekeld vagy táncold ki magadból. Aztán ha mindez segített, akkor egy ideig randizz magaddal. Ismerd meg jobban ki is vagy te, csinál olyat, amit te szeretsz, vagy utazz el valahova. Vond le a következtetéseket, hogy mit tanultál a kapcsolatból, mit szeretnél tovább vinni magaddal, és mi az, amiről úgy érzed nem tudsz azonosulni vele. Vidd magaddal ezeket a leckéket és mellettük a szép emlékeket, és az érzést, hogy képes vagy igazán szeretni.
Továbbá bármekkora klisé is, tudd, hogy tényleg az idő az, ami a legtöbbet segíthet. Nem fog mindig fájni, nem lesz mindig vihar a lelkedben. Most valamiért ezt kell megélned, de kis idő múlva majd egész más lesz minden.
