Véleményem szerint, a legtöbb embernek azért megy el a kedve az esküvőktől vagy teszi azt a lehető legegyszerűbb módon, két tanúval a városházán, mert kirázza a hideg a szervezéstől és a kompromisszumoktól. Ugyanis a násznép a legtöbb esetben nagyon sokszínű, különböző életkorú és elvárásokkal rendelkező emberek masszája. Megfelelni mindenkinek lehetetlen. Jöhetne itt az automatikus válasz, hogy de hát nem is kell! Hiszen ez a Ti, kettőtök napja, itt mindenki titeket ünnepel! Hah, micsoda könnyelmű kijelentés. Pedig naná, ez tökéletesen így is van.
Azonban nagyon is emberfüggő, hogy ki, mennyire szeretné ebbe belevonni a családját, esetleg, ha anyagilag belesegítenek a nagy napba, akkor ők mennyire érzik úgy, hogy joguk van beleszólni a döntéshozatalba is. Arról nem is beszélve, hogy vannak akiknek legalább olyan fontos a családi béke, és, hogy mindenki jól érezze magát ezen a napon, mint az, hogy nekik jó legyen. Nincs ezzel semmi baj, csak hát eléggé nehéz lesz összehozni, de ne legyünk negatívak, azért nem lehetetlen.
Bár függ a szereplők habitusától, de azért úgy gondolom, hogy kompromisszumok kötésével, igen is lehetséges egy idegesség nélküli esküvőszervezés. Vagy legalábbis minimalizálható a súrlódási pontok száma.
Az első kényes kérdés lehet a dátum, és a vendéglista. A dátumba sok esetben nincs beleszólása még a párnak sem, annyira gyorsan kelnek el a tavaszi és nyári szezonban a foglalható időpontok, hogy teljes őrültség lenne előtte mindenkit meginterjúvolni, mi a megfelelő dátum számára. Itt én úgy gondolom az az elsődleges, a pár milyen évszakban szeretne esküdni és mikorra kap időpontot.
Na és a vendégek! A násznép számát szerintem legfőképpen az határozza meg, hogy mekkora a költségkeret, és ez jó érv lehet arra, amikor a család bizonyos tagjai forszírozzák, hogy a szomszéd Marikának a kisunokájának a barátnőjét is hívjuk meg, mert különben sértődés lesz. Húzni kell egy határt, ami felett már nem férnek bizony bele a sosem látott nagynénik és nagybácsik, idővel pedig talán a szűk család is rájön, hogy jól van ez így.
Hagyományos vagy modern? És ez értendő az ételekre, a zenére, a díszítésre és a játékokra. Ha készek vagytok ebben az esetben engedni, akkor szerintem össze lehet variálni úgy a régit az újjal, hogy senkinek se sérüljön a lelkivilága. Vannak valóban finom hagyományos ételek, amiket egy kis fantáziával máris fel lehet dobni. Egy bizonyos kedv-és alkohol szint felett pedig igenis mindenki várja a kacsatáncot, a vonatozást és az ABBA számokat. Keverjétek nyugodtan a stílusokat, hogy mindenki találhasson számára olyan pillanatot, amikor szívesen táncra perdül, mert ez úgy buli. Ami pedig a sokak szerint ciki játékokat illeti, közülük is biztos találtok pár kedveset vagy vicceset, ami illik hozzátok. Amúgy ha szereztek egy szuper ceremóniamestert, akkor ő tuti nagy segítségetekre lesz ebben.
A lényeg szerintem, hogy már az elején határozzátok meg azokat a pontokat, amelyekből hajlandóak vagytok engedni, és amelyekből nem. Próbáljatok nyitottak lenni és őszintén kommunikálni a család azon tagjaival, akik nagyon rátok akarják erőltetni a véleményüket. Higgyétek el, végtére ők is azt akarják, hogy nektek ez egy emlékezetes nap legyen.
