A kedvezően alakuló trendek – 2000-től 2017-ig 1.1 milliárdról 800 millióra csökkent azok száma, akik nem jutnak megfelelő vízellátáshoz – ellenére a vízhiány folyamatosan égető és sistergő, gonoszul és alattomosan bugyborgó problémája a Föld lakosságának. Az én kényelmes kis fejlett országbeli seggem persze ebből vajmi keveset, vagy épp mit sem tapasztal, mert folyamatosan mást sem hallok, csakhogy igyak több vizet, ne csak a soros holdtölték alkalmával mossam meg a hajam, meg hogy nem lehet három perc alatt kellő alapossággal megtisztítani a testem a nap folyamán felhalmozódott mocsoktól. Mindemellett legyek akármennyire is eltelve a saját egómtól (nem vagyok), nem csak én használom ezt a gömb alakú, folyamatosan pörgő-forgó golyóbist.
Mindez igaz a cikk írásakor nagyjából 7 872 637 755 főre tehető lakosság összes tagjára, épp ezért fontos minden egyes anyuci pici fiának és apuci legszebb lányának megértenie, hogy vannak olyan ügyek, szituációk és problémák, amiket együtt, közösen kell megoldanunk. 2021-re, ha nem is értük el, de jó úton haladunk a „vagyok én, a többiek meg le vannak szarva” alapú közgondolkodás felé. Ezért írom lassan, tagolva: A „közös” azt jelenti, hogy együtt, másokkal összefogva, a „kell” a „kéne” és a „jó lenne, ha” eggyel agresszívebb, cselekvésre ösztönzőbb formája, tehát lehetőleg mindenféleképpen. A „megoldani” pedig azt, hogy nem, nincs az úgy jól, ahogy van, épp ellenkezőleg, szar az úgy, ahogy van, tegyük jobbá. Aktuális témánkat tekintve ez annyit tesz, hogy megpróbáljuk átnézni és megérteni a szóban forgó problémát, és lehetőségeinkhez, valamint fizikai és szellemi képességeinkhez mérten dolgozni a megszűntetésén. Mert annak ellenére, hogy a klímaváltozás, népességnövekedés, az igények által megnövekedett fogyasztás és a gyors városiasodás mind megfoghatatlannak ható fogalmak, egy fecske nem csinál nyarat, de sok lúd disznót győz.
Víztakarékos eszközök
Ha van, amit az egyre sebesebb technológiai fejlődésnek és az ebből következő ismeret-információbőségnek köszönhetünk, akkor az részint az életünket körülvevő, kisegítő és minőségibb szintre emelő eszközök, kütyük, cuccok, izék. Legalábbis papíron, elméleti síkon ezek mindegyike értünk van, és nekünk dolgozik, persze csak nagyjából addig, amíg a Skynet öntudatra nem ébred, és el nem indítja az első atomrakétát, Schwarzenegger pedig… Na, de a lényeg, hogy mindez több holmi önműködő, a mosogatóba is bepakoló okosóránál, vagy más egyéb ultramenő használati eszköznél. A cikk által megjelölt téma iránt érdeklődők a vagány csillivilliség árnyékában ugyanis seperc alatt telepíthető eszközökre bukkanhatnak. Víztakarékos perlátorok, egykaros csaptelepek, áramlásszűkítők, öblítésszabályozó rendszer, visszavezető rendszer. Ezek a lakásunk különböző területein történő vízáramlást szabályozó szerkezetek már minimális anyagi és szakértelmi ráfordítás ellenében hamar jelentősen mérsékelhetik a háztartásunk által felhasznált víz mennyiségét, cseppenként mentve meg a bolygót. Hatékonyságuk és élettartamuk leginkább ár függő, de Rómát sem egy nap alatt építették. Mindezek mellett, mint minden egyéb szituációban, ez esetben is lehetőségünk van kikérni egy szakértő véleményét, ami alatt nem, nem egy pszichológust, egy fogorvost vagy egy ügyvédet, sokkal inkább egy tapasztalt vízvezetékszerelőt értek. Ő lesz majd az, aki a nagyon is valószínűsíthető esetben a nettó háromperces munkáért kiállított harmincezres csekk átnyújtása után széleskörű szakértelmen alapuló útbaigazítással segítheti botladozásunkat a takarékosság felé vezető úton.
Otthoni praktikák
Azok a kis ötletek, apró praktikák és fineszes megoldások, amik pénz és némi szakértelem helyett nyitottsággal vegyes befogadókészséget, ötletességet és némi önfegyelmet követelnek az embertől. Parányi, bárki által kivitelezhető kis ökoipponok a csúnyarossz környezeti lerohadás ellen. Persze elzárni a csapot nehezebb, mint valamit megrendelni gyorsan jófogásról, előbbi ugyanis igényli a társadalom nagy részétől azt, hogy kimerészkedjen jól belakott és körbe jelölt komfortzónájából. A teljesség igénye nélkül, a bátrabb, vállalkozóbb szellemű kalandoroknak álljon emitt néhány tanács, a „hogyan legyünk víztakarékosabbak” szeminárium felkészítőjének kezdő ismeretanyaga:
- Fogmosáskor a kezdő- és zárómozdulatok közti ajánlott legalább két, de inkább három percben zárjuk el a csapot, nekünk csak két plusz mozdulat, a bolygónknak plusz két liter víz.
- Kétfokozatú WC-tartály birtokában tényleg, de komolyan csak a legdurvább esetben használjuk még az Atyaúristent is leöblítő fokozatot.
- Kevesebbszer kell bepakolni és kipakolni a mosogatógépet, ha nem kávéskanalanként kívánjuk megtisztítani étkészletünket.
- Ugyanez igaz a mosásra is, kevesebb pakolás, teregetni mindenki utál, ráadásul a tisztítószerek is egyre drágábbak.
- Fürdés helyett zuhanyozz inkább, akár a fogmosás során elsajátított metódust is alkalmazhatod.
- A gyümölcsök és zöldségek megmosásakor a vízzel egyszer megtöltött edény jó, a folyamat küldött vízáram rossz, értem?
- Bármilyen folyás, csöpögés, idegesítő kis csippcsepp esetén próbáljuk meg minél előbb lokalizálni, majd megszűntetni a fellépő problémát.
- Remélhetőleg későn szólok, mert túlvagyunk már a folyamatos esőzésektől tönkrecseszett hétköznapoktól, de a fentről érkező égi áldás összegyűjtése és felhasználása amilyen táborian hangzik, legalább annyira menő is.
- +1: Informálódjunk, járjunk utána, ismerjük meg, táncoljuk körbe, vagy tegyünk bármit, ami bővítően hat a témával kapcsolatos ismereteinkre.
Valahányszor lemegyek a terembe, mindig megakad az edzés előtti stimulánstól vérben forgó szemem legalább egy olyan felhasználón, aki fejelgeti a fekvenyomó padot, lábazik a húzódzkodó állványon vagy bicepszezik a tricepszgépen. Ő az, akit a személyiségi jogok tiszteletben tartása végett nevezzünk most csak Bárkinek, és akinek pénze ugyan van, a témával kapcsolatos tudás híján, ha lesz is fejlődési íve a teljesítményének, az biztosan nem felfelé irányuló lesz. Ne legyünk Bárkik, legyünk inkább Valakik.
