A fák anatómiája
Zöldben járva megszólal az erdő. Földből sudarasodó, szelíd óriások a fák. A lassú növekedés tudói. Törzsüket nyújtva, ég felé tartott karokkal szövik létüket a fellegekbe.
Zöldben járva megszólal az erdő. Földből sudarasodó, szelíd óriások a fák. A lassú növekedés tudói. Törzsüket nyújtva, ég felé tartott karokkal szövik létüket a fellegekbe.
Koleszár Stella és Metzing Eszter első közös kiállításán jártam az ISBN könyv+galériában. Az „Iszapból és rothadásból született” munkák egy olyan világba kalauzoltak, ahol a személyes álomtér és a kollektív tudat mesei szálai és az archetípusok egybenyílnak.
Hoztam egy témát a belső nagyságról az őszutó ívén át az ünnepekre hangolódva. Arról a “térről”, ahol borús időszakban is meg tud születni valami fény. Arról a kis kertről, amit ha gondozunk, sokáig zöldell.
Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Mi az a szeretet? – Annyi tágulással és szűküléssel a szívünkben kérdezzük ezt, miközben a szeretet ezer arca néz vissza ránk jelen és múlt kapcsolatainkon, barátságainkon keresztül.
Kamilla a Kisképzőben, azt követően pedig a Glasgow School of Art-on tanult grafikusként. Jelenleg Budapesten él, nemrég kezdte el illusztrációs projektjét, melynek során többnyire pszichológiai témákkal foglalkozik, multidiszciplináris megközelítéssel.
Zöldben járva megszólal az erdő. Földből sudarasodó, szelíd óriások a fák. A lassú növekedés tudói. Törzsüket nyújtva, ég felé tartott karokkal szövik létüket a fellegekbe.
Koleszár Stella és Metzing Eszter első közös kiállításán jártam az ISBN könyv+galériában. Az „Iszapból és rothadásból született” munkák egy olyan világba kalauzoltak, ahol a személyes álomtér és a kollektív tudat mesei szálai és az archetípusok egybenyílnak.
Hoztam egy témát a belső nagyságról az őszutó ívén át az ünnepekre hangolódva. Arról a “térről”, ahol borús időszakban is meg tud születni valami fény. Arról a kis kertről, amit ha gondozunk, sokáig zöldell.
Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Mi az a szeretet? – Annyi tágulással és szűküléssel a szívünkben kérdezzük ezt, miközben a szeretet ezer arca néz vissza ránk jelen és múlt kapcsolatainkon, barátságainkon keresztül.
Kamilla a Kisképzőben, azt követően pedig a Glasgow School of Art-on tanult grafikusként. Jelenleg Budapesten él, nemrég kezdte el illusztrációs projektjét, melynek során többnyire pszichológiai témákkal foglalkozik, multidiszciplináris megközelítéssel.