A body positivity, vagyis pozitív testtudat az elmúlt pár évben lett népszerű fogalom. A kifutókról elkezdtek kikopni a betegesen vékony lányok, de legalábbis helyet kaptak a teltebb, sőt, plus size mérettel rendelkező alkatok is. A mozgalom kiáll amellett, hogy fogadd el önmagad, sőt, szeresd is azt, amit a tükörben látsz. Ami nagyon pozitív gondolat, hiszen az önszeretetből tud kiindulni minden más is, ez az alapja egy önbizalommal teli, egészséges embernek. De mi van a body positivity árnyoldalával?
Tényleg minden szép?
Tudom, bicskanyitogató kérdés. Hiszen a szépség a legszubjektívebb fogalom a Földön. Ami nekem tetszik, neked nem biztos, hogy fog és ez így is van rendjén. Én nem is arról akarok beszélni, hogy neked a vékony, szálkás test, vagy a húsos, telt idomok jönnek-e be. Hanem arról, hogy az utóbbi években úgy érzem a body positivity is elment egy nagyon radikális irányba.
Sokan nem úgy értelmezik, hogy kihozom a maximumot a testemből, mind esztétikai, mind egészségügyi szempontból. Hogy elfogadom, nem leszek szupermodell, sőt, nem is akarok, mert így is szép vagyok: kicsit nagyobb fenékkel, nagy orral, kicsi vagy óriási mellel.
Sokszor úgy érzem, néhányan az önelfogadás álcája mögé bújnak kifogás gyanánt. „Én ilyen vagyok, nem tudok edzeni. Ilyen a genetikám, nem tudok lefogyni” és társai. Nem arról van szó, hogy mindenkinek az edzőteremben kell 7 napból 6-ot izzadnia, és nem kell fitneszmodellnek sem állni, ha nem akarsz. Csupán az egészséges egyensúlyról beszélek. Amikor meg sem próbálsz tenni azért, hogy egy kicsit egészségesebb testben éljél. A mozgás és a testtudat nem egyenlő azzal, hogy neked fogynod kell: sok esetben az, hogy esetleg formásabb leszel, csupán egy pozitív hozadéka ennek.
Pozitív testképet mindenkinek
Hol lehet a probléma? Talán, hogy nagyon sokan elkezdték reklámozni, hogy tunyának, szemét kaját evőnek lenni menő. Mert hát ilyen vagyok, nincs mit tenni. De, van!
Én is szoktam „junk food-ot” enni, nem kell álszenteskedni, és én sem izzadok minden nap a Margitszigeten. De megpróbálni a legtöbbet kihozni a testedből, ami még neked is kényelmes, az nem mindig olyan borzalmasan nagy szenvedés. Mert itt sok esetben nem is arról van szó, hogy mindenki legyen vékony, meg senkin ne legyen narancsbőr, hanem, hogy legyünk egészségesek. Ahhoz pedig nem árt egy kiegyensúlyozott étrend és néha még a mozgás is. Na, meg persze még csomó minden, mint például, hogy szeressük magunkat, és emiatt ne stresszeljünk.
De nekem ne mondja senki, hogy mondjuk egy súlyosan elhízott vagy annak közelében járó ember, aki azt hangoztatja, hogy body positivity, meg én ilyen vagyok, ő valóban boldog. Hogy ő nem fél attól, hogy 40 éves kora előtt meghal, hogy nem fáj mindene a hatalmas súlytól, és nem zavarja, hogy egy rendes sétára sem tud már lassan elmenni, mert nincs állóképessége. Isten ments, hogy a túlsúlyos embereket akarjam megbélyegezni, hiszen egy vékony ember is tudja utálni magát és mehet az egészségtelen végletekbe (erről itt írtunk már). Csupán az arany középutat kellene megtalálni ebben is.
Adott egy nagyon jó gondolat, ami azt közvetíti, hogy nem vagyunk egyformák és ez így van jól. Van, aki magas, van, aki alacsony, van, aki csontos és van, aki pufi. Hiszen, ahogy a gondolkodásmódunk, úgy a testünk sem egyforma. Másképp működik, másra van szüksége és máshol vannak a határai. De tartozunk neki annyival, hogy megpróbáljuk megismerni, hogy a lehető legjobban bánunk vele: nekem ez az igazi body positivity.
