Nem tisztem megítélni a nemrég nagy port kavart könyvdarálós esetet, és a politikust sem, aki ezt véghez vitte. Már csak azért sem, mert ez a téma nem róla vagy a tettének helyességéről, vagy annak elítéléséről fog szólni. Inkább az a kérdés mivel lehet befolyásolni a gyerekeket? A környezete vagy egy mese fogja valamilyen irányba eltolni? Esetleg egyik sem?
Csupán elgondolkodtatott, ahogy az arra adott válasz is, hogy boldog-boldogtalan elkezdte felvásárolni a Meseország Mindenkié mesekönyvet, amelyben meleg, transznemű, cigány és mozgássérült hősök is szerepelnek. Valószínűleg olyanok is, akik amúgy nem biztos, hogy valóban minden csoport irányába olyan elfogadóak vagy valóban gyakorolják az empátiát vagy ebbe az irányba nevelik a gyerekeiket.
A mese fontosságáról és jótékony hatásairól már írtunk egy régebbi cikkünkben. Ugyanis a mesék, a történetek igen is fontos szerepet töltenek be a gyerek nevelésében, fejlődésében, főleg, ha az a mindennapi közös kis rituálék része. A mesék fejlesztik a szókincset, a kreativitást, jó hatással vannak a szövegértési képességre. Nem beszélve a közös élményről. Nem kell, hogy minden mese Andersen tollából szülessen, az is nagyon jó hatással lehet a gyerekre, ha a szülő talál ki egyet, esetleg együtt szövik estéről estére a közös mese történetét, a karakterek fejlődését.
Hogy a mese hatással lehet egy gyerek fejlődésére? Mindenképp. Megtanulhatnak alapigazságokat, beszélhetünk nekik az empátia fontosságáról, a jó és a rossz közötti különbségről. De a mesék ereje talán főleg abban rejlik, hogy nem is áltat azzal, hogy ez a valóság lenne. Helyt kap benne a sárkány, a tündér és még több száz kitalált lény, de akár még mozgássérült királyfi is. Ugyanis ezek általában a szórakozás mellett, átvitt értelemmel bírnak. Tanulságuk van.
A mesékből mindenki azt von le és azt rak el magának, ami számára fontos. És mindenki egyéni személyiségének megfelelő következtetéseket von le. Ezt nem lehet erőltetni és szájba rágni, és az is biztos, hogy a Meseország Mindenkié könyvtől például nem lesz egy gyerek meleg vagy transznemű, de még csak sokkal empatikusabb sem.
Mert a mese nem elég. És az viszont baj, ha egy szülő megelégszik ennyivel és talán nem árt azon elgondolkozni, ennek az ügynek a kapcsán is: ez valóban rólam vagy a gyerekről szól? Őket féltjük, őket akarjuk jobbá tenni, egy jobb világban nevelni? Nehéz néha szétválasztani a saját egyéni világlátásunktól és érdekeinktől azt, ami a gyerekünknek is jó, pedig ő egy teljesen egyéni és más személyiség.
Akkor most nincs semmi, amit tehetünk, a gyerek meg majd olyan lesz, amilyen?
Merülhet fel jogosan a kérdés. Egy részről igen, a gyerek olyan lesz, amilyen, de ezt rengeteg tényező befolyásolhatja. Hozzájárulnak a gének, a család, a szociális környezet és a hatások, amik az élete során érik és, hogy mi szülők például hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A gyerekek figyelnek, mi vagyunk nekik az elsődleges példák, sokkal erősebb példák, mint egy mesehős vagy egy videójáték szereplő. Az, hogy empatikusak vagyunk-e az életben, hogy hogyan viselkedünk, mit mondunk és gondolunk vannak igazán hatással a gyerekek fejlődésére. A környezete, a családja és rosszul kezelt helyzetek tudják szorongóvá vagy bármilyenné tenni a gyerekeket.
Ha egy családban megértés van, jó kommunikáció és minőségi közös időtöltés, akkor olyan nagy baja nem lehet annak a gyereknek. Ebbe persze beletartozik az is, hogy egy szülő sem tökéletes, fogunk hibázni, de ha tudunk erről is nyíltan beszélni velük, és bocsánatot kérni, amikor arra van szükség, akkor egy érzelmileg sokkal erősebb és egészségesebb utódot tudhatunk majd a magunkénak.
Sokkal rosszabb dolgok is történhetnek egy gyerekkel, mint, hogy például meleg lesz. Megtörténhet az is, hogy nem meri ezt mondjuk megosztani velünk, mert fél és ezzel megkérdőjelezi azt a feltétlen szeretetet, ami egy gyerek-szülő kapcsolatot ideális esetben jellemez. Ha nincs bizalom, nincs mire építeni, és akkor lehet hangoskönyv formájában bömböltetni a Meseország Mindenkiét vagy éppen hagyni a könyvespolcon porosodni, de be is lehet tiltani. Ezek mind nem számítanak: a lényeg úgyis az, hogy te milyen példát mutatsz a gyerekednek.
