Valljuk be, azt követően, hogy képes leszel eltartani magad anyagilag és ráérzel a fapados repülőgépek adta lehetőségekre, hirtelen a bakancslistád megtelik távolabbnál távolabbi úti célokkal. Ezzel a cikkel egy ízelítőt szeretnék adni az európai kedvenceimből, bízva abban, hogyha már voltál ott, akkor sikerül egy másik oldalukat is megmutatnom, vagy ha még nem jártál arra, akkor meghozom a kedved hozzá.
Sevilla – van élet Barcelonán túl
Erasmus félévem alatt volt szerencsém szinte sorra járni a spanyol városokat, mégis a legelső kiruccanásunk, Sevilla hagyott mély nyomot bennem. Tény, hogy itt nincs tengerpart, és nem mondom, hogy nem érdemes Barcelonát vagy Madridot is meglátogatni, de engem elragadott ennek a dél-spanyol városnak a varázsa. Kevés a turista, az itt élők alig beszélnek angolul, az emberek mégis annyira kedvesek, hogy bármit megértenek, ha ügyesen mutogatsz. Már későősztől érik a narancsa a fákon és olyan látványosságokat nézhetsz meg, mint a Trónok harca egyik forgatóhelyszínét, az Alcazar palotát, ahol egyébként napokat töltenék, ha lehetne. Képzelhetitek, mennyire csodálatos a palota kertje! De ezen kívül megmaradt még bennem nagyon a Plaza de Espana, ami egy vizesárokkal kürölölelt tér, gyönyörű festett kerámiacsempékkel. A legjobb sziesztahely, nekem elhihetitek.
Lisszabon – valódi szabadság
Mivel Spanyolországból átrepülni Portugáliába szemtelenül olcsó volt, a második kiruccanásunk Lisszabonba vezetett. A mai napig elképesztően élénken él bennem az emlék, ahogy pulóverben sétálunk egy februári délelőtt, útba ejtve egy bolhapiacot, majd egy kávé társaságában elmélkedve, az óceánon pihentetjük fáradt szemeinket. A portugálok nagyon kedvesek, a belvárosi éttermekben szinte mindig kaptam egy-két magyar kifejezést, miután kiderült, hogy honnan jöttem, sőt, találkoztam magyar pincérekkel is. De a hangulatos utcákat, az utcazenészeket, a csodálatos csempéket és a mediterrán növényeket képes volt legyőzni az azóta is egyik kedvenc süteményem: a portugál krémes.
Hága – kanálisok szerelmeseinek
A délnyugati országok után egy erős vonzalom él bennem az északi országok felé is. 16 éves voltam, amikor a szüleimmel egy buszos túra keretében beutaztuk a Benelux államokat. Mivel nem voltunk hajlandóak elhinni, hogy 10-13 fokokra készüljünk ruhával, elképesztően fáztunk és voltak kisebb, nagyobb nehézségek is. De ezeket leszámítva aztán sokáig még az utazáson készített, Északi tenger volt a hátterem az otthoni számítógépünkön. Azóta már Belgiumban és Amszterdamban is jártam többször, de ebben a felsorolásban Hágára esett a választásom. Mégpedig azért, mert a mindenki bringázik felismerésen túl, tele van kanálisokkal, függöny nélküli ablakokkal, a belváros toronyházakkal, nem messze pedig a királyi palotát is megcsodálhatjuk. A tengerpartig sem kell sokat tömegközlekednünk, ahol egyébként a part tele van különböző klubbokkal. Elég megnyugtató tud lenni egy hűsítő társaságában onnan bámulni a naplementét.
Koppenhága – a letisztult modernitás
Őszinte leszek, ebben a városban nem töltöttem több napot háromnál, de az biztos, hogy visszatérek még! És nem csak az ott lakó kedves barátaim hiánya miatt. A modernista épületek, a letisztultság, a tisztaság és egyébként a fegyelem, ami kicsit szigorúnak tűnhet a soraimat olvasva egy elképesztően jól működő országot tartanak egyben, ami a mindennapokban is visszatükröződik. Szerettem, hogy sok kézművespékség, csomagolásmentes bolt és annál is több kicsi vállalkozás márkáinak a kirakatát nézegethettem. Érdemes megnézni a dán királyi család rezidenciáját, a botanikus kertet, és Christinania-t is, a város „hippinegyedét”. Hogyha pedig drágának találjátok az árakat például az éttermekben vagy kocsmákban, akkor azt javaslom, hogy olyan szállást keressetek, ahol lehet főzni. Így sok pénzt meg lehet spórolni.
Berlin – hipszterek Mekkája
Nehéz volt választani Prága, Krakkó és Berlin között, előbbi kettőt a történelmi értékei miatt ajánlom nagyon. Viszont Berlin elképesztően multikulturális, és úgy gondolom, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia. Nézzük meg a TV tornyot, és az East Side Gallery-t mindenképp. De azon túl, hogy letudtuk a kulturális látnivalókat, érdemes belekóstolni kicsit a „nyugatias” újhullámba. Ami alatt azt értem, hogy járjuk be a vegán helyeket, üljünk be helyi kávézókba, tehát ne csak múzeumról múzeumra járjunk. Ne flancoljunk, metrózzunk! Viselkedjünk úgy, mint a helyiek. A klubélet is nagyon megy, az elektronikus zene kedvelőinek talán nem is mondok újdonságot ezzel.
