Nemrég írtam nektek, hogy egészségügyi okokból kezdtem el gluténmentes módon étkezni. Nem hosszú időről beszélünk, amióta belekóstoltam (haha), ebbe az új világba, mégis van pár tényező, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
Nehézségek
Először is, hogy sokkal több dologban van glutén, mint azt elsőre gondoltam volna. Nem kevés időt töltök azzal, hogy ételek csomagolásának hátoldalát olvasgatom, hogy na mégis mit tartalmaznak. Azt, hogy drága mulatság lesz sok szempontból, persze sejtettem. Vegyünk példának egy egyszerű 500 g-os zabot, ami még ha nagyon márkás, meg bio meg csilli-villi, akkor is 500-600 Ft körül mozog. Na, ha ebből gluténmenteset szeretnél, vagyis, hogy az a szerencsétlen zab tutira a közelébe se került gluténnak, akkor az minimum a duplája.
Tökéletesen tisztába vagyok azzal, hogy ezeknek a termékeknek nem véletlenül magasabb az áruk, hiszen mondjuk egy pékség esetében elég nehéz kivitelezni, hogy az a szerencsétlen akármi ne találkozzon semmilyen glutén származékkal. És akkor itt jön a második problémám. Ha gluténmentesen szeretnék avagy kell étkeznem, akkor bizony mindig előre kell terveznem. Engem őszintén meglepett, hogy milyen kicsi választék van, és mennyire kevés helyen tudok ilyen típusú ételeket venni.
Most olyanra gondolok, hogy mondjuk siettem valahova és csak bekaptam volna gyorsan egy péksütit vagy ilyesmi. Vagy kávé mellé valami apróságot. Szinte mindig az lett a vége, hogy szomorúan néztem a barátaimat, ahogy szendvicseket vagy egyéb finomságokat ettek.
Az a fránya csábítás
Persze, számos lehetőség van sok helyen, hogy akkor egyél zöldséget vagy gyümölcsöt vagy valamilyen főételt, amiben nincs glutén, de mi van akkor, ha én épp reggel nem akarok ilyet enni. Nos, bizony magadra kell sütni, főzni ebben az esetben.
Ami jó, hogy minél jobban beleásod magad a gluténmentes ételek világába, annál több szuper alternatívát találsz. Véleményem szerint, azért elég jól tartható a dolog, de aláírom, hogy nem mindig kényelmes ez a fajta életvitel.
Na meg persze ott van az a helyzet, hogy igenis el tud csábulni az ember. A barátom például egy igazi tésztakészítő mester, az ő pastái a legjobbak, amiket eddig ettem. És bár a kedvemért – legalábbis én így magyarázom magamnak – sokkal kevesebb tészta fogy most nálunk, azért amikor megérzem az illatát a főztjének….hát na…volt, hogy elcsábultam. Főleg egy olyan nap után, amikor a városban voltam és alig találtam magamnak egy drága puffasztott rizses csokin kívül bármit. Azt hiszem, ez megbocsátható.
Egy szó mint száz, igyekszem még mélyebbre ásni magamat a témában és amit csak lehet magam elkészíteni vagy kiváltani valami olcsóbb megoldással. Mert onnantól, hogy valamire rákerül a gluténmentes jelző, jócskán ki kell nyitni a pénztárcánkat. Már csak abban bízom, hogy megéri.
