Be kell vallanom valamit: hipochonder vagyok. És nem amolyan vicces formában, amin nevet az ismeretségi kör, hogy jaj a Julinak megint fáj a feje, igazi hipochonder. Nekem szinte megkeseríti a mindennapjaimat ez a folyamatos túlaggódás, és a szervezetem egésznapos monitorozása. De a pénztárcámnak sem tesz jót, hogy valószínűleg már Budapest összes magánrendelőjében megfordultam. De mégis mit jelent az, hogy hipochondria és hogyan lehet kezelni?
Mit jelent a hipochondria?
Ez egy szomatoform zavar, amikor valaki kényszeresen foglalkozik a saját egészségi állapotával. Folyamatosan keresi a legkisebb problémára utaló jelet is, még akkor is, ha nincs igazából semmi baja. A legtöbbször ez ráadásul halálfélelemmel is társul, bizonyos betegség jeleit pedig elő is idézi magának a hipochondriás, még ha ezek csak pszichés alapon is jelentkeznek.
Nálam egy egyszerűnek tűnő fül mögötti dudorral indult az egész. De valamiért annyira bebeszéltem magamnak, hogy ez valami halálos kór, hogy már szó szerint aludni sem tudtam, folyamatosan halálfélelmem volt. Az a tudat, hogy akármennyire is igyekszel, egy bizonyos ponton túl nem vagy a saját tested és életed ura, teljesen beette magát az elmémbe.
Innen indult az orvosjárás. Ha elmondták, hogy semmi bajom, egy időre megnyugodtam. Aztán nem múlt el a tünet vagy újat vettem észre magamon és kezdődött elölről. Elég volt, ha egy orvos kicsit másképp fogalmazott, vagy én akartam úgy hallani, már el is bizonytalanodtam, biztos nincs-e bajom. Ez odáig fajult, hogy szó szerint az egész napom erről szólt. Neten keresgélés a tünet után, fórumok olvasása, és újabb orvosok.
Az eredmény pedig egy testileg és lelkileg is kifáradt és szorongó ember. Majd elgondolkoztam, hogy ha így folytatom és tovább mérgezem a lelkem ezzel, egy idő után valóban elő fogok idézni magamnak egy betegséget. Ekkor kértem külső segítséget.
Miért alakul ki a hipochondria?
Aki ebben szenved, sokszor tapasztalt már korán olyat, ami megrendítette a biztonságérzetét. Gyerekként elveszített valakit, aki fontos volt neki, esetleg egy gyerek halt meg a környezetében. Pedig ez elképzelhetetlennek tűnik, hiszen csak az idősek halnak meg.
Amikor rájövünk, hogy a halál bármikor bekövetkezhet, ez olyan félelmet indíthat el bennünk, ami később hipochondriába csaphat át.
De okozhatja ezt az is, ha a szülők folyamatosan túlaggódtak mindent, és ebben nőttünk fel. Valamint, akár öröklött hajlam is lehet. Az is megfigyelhető, hogy ha például egy közeli ismerősünk, rokonunk meghalt egy betegségben, és mi közeledünk ahhoz a korhoz, amikor ő beteg lett, kialakulhat az ettől való félelem.
Más elméletek szerint a hipochondria egy lelki elhárítási módszer, aminek segítségével nem kell foglalkoznunk a körülöttünk tornyosuló egyéb problémákkal.
Az sem segít, hogy az orvosi leletek nehezen értelmezhetőek, az orvosok sokszor rébuszokban beszélnek, így fenntartva a bizonytalanság érzését. A család ilyenkor sokszor kiszolgálja a beteg félelmeit, és ezzel csak segít fenntartani az állapotot.
Egy bizonyos ponton, jelezni kell az ebben szenvedő felé, hogy a baj, amitől fél, csupán a fejében létezik és jobb, ha segítséget kér.
Honnan tudom, hogy én az vagyok-e?
A mentális betegségek kézikönyve szerint, akkor beszélhetünk hipochondriáról, ha ez a tartós szorongó állapot már legalább hat hónapja fenn áll.
Ha ez idő alatt attól tartasz, hogy súlyosan beteg vagy, esetleg az leszel és emellé félre értelmezed a tested tüneteit. Hiába kapsz orvosilag is igazolt pozitív eredményt, ez sem nyugtat meg. Ez a szorongás és félelem annyira ural, hogy beárnyékolja az egész napodat, sőt akár munkahelyi és egyéb problémákat is okoz, hiszen nem tudsz 100 százalékosan funkcionálni.
A hipochondriát el kell különíteni más mentális zavaroktól, mint a pánikbetegség vagy a depresszió és nem szabad összetéveszteni olyan kényszeres betegségekkel sem, mint amikor valaki folyton kezet mos például.
Kezelése és a gyógyulás
A hipochondria kezelése egy hosszú és lassú folyamat, de egyáltalán nem reménytelen a gyógyulás, viszont külső, szakszerű segítség szükséges.
Pszichoterápiával és viselkedésterápiával lehet felvenni a harcot ellene, de mindenekelőtt mi kellünk hozzá, hogy igazán akarjuk. Olykor gyógyszeres terápia is szükséges a szorongás oldására, valamint nem árt letisztázni magunkban az élet és halál természetes körforgását.
Amit emellett te megtehetsz, hogy megpróbálod lefoglalni magad. Olyan stresszoldó tevekénységekkel például, mint valamilyen művészeti ág gyakorlása, vagy éppen a sportolás, ami még egészséges is. Ez plusz pont ugye.
Ne az Interneten keresd a válaszokat, inkább mozdulj ki és csinálj programokat és próbálj meg minél több időt másokkal, a barátaiddal és a családoddal tölteni.
A lényeg, hogy próbáld meg te is oldani a szorongásodat, mert a lelki egészséged legalább olyan fontos, mint a testi és kéz a kézben járnak.
